Lantos Zoltán - az egyetlen hang élő megszólaltatása

Lantos Zoltán magyar hegedűművész, zeneszerző, a jazz, a world music és az indiai klasszikus zene egyik markáns hazai képviselője. Pályáját jazzhegedűsként kezdte, majd az 1980-as évek közepén Indiába költözött, ahol közel kilenc éven át tanulmányozta az indiai klasszikus zenét és annak spirituális hátterét.Zenéjében a jazz improvizatív szabadsága, a keleti zenei gondolkodás és az európai kortárs hangzásvilág szerves egységet alkot. Számos nemzetközi projektben vett részt, több formációt vezetett (pl. Mirror World), és rendszeresen fellépett Európában és Ázsiában. Munkásságát a mély zenei jelenlét, az egyéni hangzás és a kulturális határokon átívelő szemlélet jellemzi.Milyen érzés volt kilenc év India után visszatérni a rendszerváltás utáni Magyarországra? Hogyan lehet újra helyet találni egy teljesen megváltozott valóságban – emberileg és zeneileg?Lantos Zoltánt hegedűművészként ismerik, pedig költő is. Első CD-jét még saját verseskötetéhez készítette, és most, hosszú idő után, ismét visszatért ahhoz, hogy a saját szövegeihez írjon zenét. Mit jelent számára a dalszerzés, és miben más alkotói pozíció ez, mint hangszeres zenészként megszólalni?Szó esik a nemzetközi tapasztalatokról is: milyen a kínai közönség, és miben különbözik például a töröktől? Hol érzi magát a leginkább otthon a világ színpadain? És miért van az, hogy minél keletebbre utazunk, annál mélyebb, természetesebb a zene iránti nyitottság?Beszélgetünk a zenészek mai helyzetéről egy olyan világban, ahol a felvételeikből egyre nehezebb megélni, az élő koncerteket pedig a Covid súlyosan megtépázta. Miközben a szakma „felső tízezre” – a szupersztárok és a múlt nagy nevei – továbbra is gazdagodnak, a maradék 99% egzisztenciálisan egyre lejjebb csúszik. A kísérletező, művészi zene támogatása és piaca drasztikusan beszűkült.Végül előkerül a talán legfontosabb tanulság is: mit adott India emberileg és zeneileg. Ravi Shankar tanítása nyomán Lantos Zoltán számára világossá vált, hogy a technikai tudásnál is fontosabb egyetlen hang élő, hiteles, kifejező megszólaltatása – az a jelenlét, amelyben a zene valóban megszületik.