Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma... (12)

Falu végén kurta kocsma...  Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne.   Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik, Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség.   De a kocsma bezzeg hangos! Munkálódik a cimbalmos, A legények kurjogatnak, Szinte reng belé az ablak.   "Kocsmárosné, aranyvirág, Ide a legjobbik borát, Vén legyen, mint a nagyapám, És tüzes, mint ifju babám!   Húzd rá cigány, húzzad jobban, Táncolni való kedvem van, Eltáncolom a pénzemet, Kitáncolom a lelkemet!"   Bekopognak az ablakon: "Ne zugjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefeküdt, alunni vágy."   "Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba!... Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mindjárt az ingemért is!"   Megint jőnek, kopogtatnak: "Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, Szegény édesanyám beteg."   Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének S hazamennek a legények.   Szatmár, 1847. augusztus Kattints és Iratkozz fel a hírlevelünkre További műsoraink a betone.hu-n Facebook: Betone Instagram Learn more about your ad choices. Visit megaphone.fm/adchoices