Semmi nincs, ha már szerelem sincs! (16)

Spira Eszter Mirjam - Buborék Mi az a remény, mi a legtöbb ajkat szóra nyitja? Egy érzés, egy késztetés, mely a világot Négy sarkából történelmi kortól függetlenül Bármikor kifordítja. Kifordítja vagy kiborítja. Elpusztítja vagy letarolja. Az érzés, mely világot világgal egyesít S a két világ az egyesülés közben (halkan és csöndben) mindent elveszít Mi valaha ő maga volt. Ez a veszteség önkéntes. Megélni szenvedély és gyönyör Melynek összes sejtje édes. Édes, mint a cukor minden egyes kristálya Az, amit sose teszel bele a kávédba, És keresheted-kutathatod naphosszat A zero kóládba’ De hasztalan. Helyette születik egy új világ, Az örömök kertje, Ahol minden csupa-csupa virág. De ez a kert egy börtön és a rab az elme. S az elme a kertet a félelem És a komplexus magjával veti be. A félelem csak beszél, Szája sosem áll be, Elpusztítja, ami él És kapukat zár be. De mit mond a félelem? Mivel tud zsarolni? Hogy a szerelem az élelem, S ha elveszed, éhen fogok halni. Én odaadtam neked a világot, Benne fényes, nyurga csillagokkal, Adok még egy tonna boldogságot, Ha az úton vihetlek magammal. Az összes csillagom benned ragyog, De nélkülük sem félek a sötetben, Mert a tiéd vagyok. Azt hiszed van hatalmad A világunk felett? Csak éppen annyi, Amennyit neked adtam, s te nekem Mikor az élet rózsaszín lett. Hogy akarsz-e, szeretsz-e nem számít. Bennem már minden megtörtént, S az érzést, mi általad született bennem Örökre őrzi a buborék. Kattints és Iratkozz fel a hírlevelünkre További műsoraink a betone.hu-n Facebook: Betone Instagram Learn more about your ad choices. Visit megaphone.fm/adchoices