Harmóniaszoba

Az észlelt személyes hatékonyság azt jelenti, hogy az egyén mennyire hisz a saját képességeiben egy kívánt cselekvés vagy cél elérésében, még akadályok és nehézségek ellenére is. Az énhatékonyság annak szubjektív megítélése, hogy mennyire vagyunk hatékonyak saját viselkedésünk irányításában és a kitűzött célok megvalósításában. Bandura négy alapvető információ forrását azonosította azoknak a tapasztalatoknak és hatásoknak, amelyekből az énhatékonysági meggyőződések származnak. Az énhatékonyságunk a saját sikeres tapasztalatainkon, a helyettesítő tapasztalatokon, a verbális megerősítéseken és az érzelmi és fiziológiai állapotunkon alapul, s ezek kijelölik az énhatékonyságunk fejlesztésének lehetőségeit is.Ebben a podcastben bemutatom mind a négy tényezőt, hiszen ha valaki a saját személyes hatékonyságának fejlesztésén gondolkodik, akkor ezeket a forrásokat érdemes megértenie és rendbe tennie magában.

Ebben a könyvben egy érdekes összegzése található az életdrámáinknak. A szerző a könyvben olyan ember gyarlóságokról ír, amelyek az emberi magatartás határesetei a normális és a kóros között. A szerző elgondolkodtató nézőpontokat fogalmaz meg a mínusz szituációk kapcsán, amikor hátrányos milliőből eredő, az élet feladatok megoldása szempontjából tartósan hátrányos helyzetben élünk. Mínusz szituációban van mindenki, aki azt tapasztalja, hogy szándéka és erőfeszítései ellenére hiányt szenved az őt megillető anyagi és szellemi javakban. Mínusz szituációban két alapvető ösztönös törekvésünk megvalósításának veszélyeztetését, illetve meghiúsulását éljük át: a létbiztonságra és önértékérzésre való törekvésünkét. A podcast inspirálhat arra, hogy átgondold, hogy életdrámáid átélése során milyen rendellenes személységvonásokat alakítottál ki és miért, s van -e olyan tulajdonságod, amin szívesen változtatnál.

A fejlődési pszichopatológiához tartozó kutatási irányzat a veszélyeztetettség ellenére megmutatkozó sikeres alkalmazkodást és kompetenciát vizsgálja. A reziliencia vizsgálatok a sikeres alkalmazkodást többféleképpen definiálják, egyrészt a mentális tünetek zavarok és viselkedéses problémák hiányaként, másrészt mint pszichoszociális kompetenciáról gondolkodnak, vagyis a fejlődési feladatok sikeres teljesítésében. Ebben a podcastben bemutatom, hogy a jó alkalmazkodással együtt járó faktorokat hogyan azonosították, s hogy a védő faktorok milyen módon képesek kifejteni a védő hatásukat.  S bemutatom a poszttraumás növekedésnek is a lényegét, hogy a számunkra traumatikus helyzet után hogyan lehetünk képesek mélyebb, komplexebb pszichés szerveződési állapotba kerülni. 

Az élet középső időszaka minden ember számára az átalakulás, a változás ideje. Van, akinél az átalakulás, a személyiség átformálódása fokozatosan, nagyobb megrázkodtatások nélkül megy végbe, míg másoknál, becslések szerint az emberek kétharmadánál, drámai változások közepette zajlik,Az élet középső szakaszába való belépés egyben egy új életstruktúra választását és egyben egy új generációba való kerülést is jelent. A középkorban való megállapodás időszaka lényegében a személyiség irányulásai, feszültségei, ellentétes törekvései közötti egyensúly megteremtése. Levinson az egyensúlyteremtés feladatát négy kiemelt területen gondolja nagyon fontosnak. Ezért ebben a podcastbena 4 polaritás : a fiatalság-öregség, az alkotás-rombolás, a kötődés-eloldódás, a férfiasság-nőiesség polaritásban létrejövő feszültégek feloldási lehetőségeit mutatom be. 

Veszélyes állapot, hiába rongyolódik el a közbeszédben a „kiégés" kifejezés, hasznos, ha a fogalmat tisztán látjuk és tudjuk is, mit tehetünk ellene. Bukta Tünde szakpszichológus a Vezetőfejlesztés a 21. században című kötet erről szóló fejezetét jegyzi. A szakértő-szerzővel Harka Éva beszélgetett. A Mecenatúra pályázatnak köszönhetően a kötet tíz legaktuálisabb témáját podcastben járjuk körbe. A projekt honlapja: https://ktk.pte.hu/hu/ajovovezetoi

Az élet olyan mint a billiárd.ismét eltelt egy év, és én ismét összegeztem az elmúlt évem belső folyamatait, apukám halála után a gyászév befejeződött, de az utóhatásainak az élményei még feldolgozást igényeltek tőlem. Ezért ezt az évet még a lelki és testi regeneráció folyamatában töltöttem. Természetesen az évem tartogatott még számomra kellemes és kellemetlen élményeket, amelyeket bemutatok ebben a podcastben. Volt aki úgy jellemzett ebben az évben, hogy én vagyok a vitatkozó mókus, ennek a belső vitatkozásnak az agyam és a szívem közötti egyet nem értésének az állapotait mesélem el. Remélem  gondolataimmal és önreflexióimmal tudok segítséget nyújtani többek számára is, és inspirálni is tudom a hallgatóimat arra, hogy ők is megtegyék belső útjuk történetének elemzését. 

A kristálygömb az önismeret és a belső világ megértésének jelképe. A kristálygömb keresése az önmagunk legjobb részének megismerését, a bennünk élő lehetőségek és képességek felfedezését jelenti. A kristálygömb megszerzése a hős pszichés integrációját, önmagára találását jelenti. A mese arról szól, hogyan ismerhetjük fel a belső szépségünket és valós értékünket, még akkor is, ha a külvilág elrejti azt. Hiszen az, aki ismeri saját "kristálygömb-természetét", képes a belső erejére támaszkodni, és nem kényszerül külső segítségre vagy manipulációra, mert a belső erő birtoklása hatalmat ad a saját testünk, lelkünk és szellemünk fölött, és ezáltal képessé válunk lemondani a külső, hamis hatalomról.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a mese hogyan tudja megnyitni az utat a belső erőközpont felé, és hogyan segít is kapcsolódni ehhez a kimeríthetetlen forráshoz.

Önelfogadás nélkül az önbecsülés lehetetlen. A szerző szerint annyira össze van gabalyodva az önelfogadás az önbecsüléssel, hogy az emberek néha egyenesen összekeverik a két fogalmat. Ezért ebben a podcastben bemutatom az önelfogadás fogalom jelentésének három szintjét. S beszélek arról is, hogy nemcsak a sötét oldalunk elől menekülhetünk, hanem a napos oldalunktól is – bármitől, ami azzal fenyeget, hogy kitűnünk vagy egyedül maradunk, vagy ami arra kér, hogy a tudatosság magasabb szintjeire és magasabb fokú integritásra törekedjünk.  A legnagyobb bűntett, amit magunk ellen elkövethetünk, nem az, hogy megtagadjuk vagy nem ismerjük el a hiányosságainkat, hanem hogy megtagadjuk vagy nem ismerjük el a nagyszerűségünket – mert félelemmel tölt el bennünket.

Az önbecsülés a maga teljességében azt a megélést jelenti, hogy alkalmasak vagyunk az életre, és megfelelünk a követelményeinek. Az önbecsülés értéke nem pusztán abban rejlik, hogy emiatt jobban érezzük magunkat, hanem hogy jobban is élünk – ügyesebben és megfelelőbb módon reagálunk a kihívásokra és a lehetőségekre.  Az önbecsülésünk szintje mélységes hatással van a létezésünk minden aspektusára: a munkahelyi működésünkre, az emberekkel való bánásmódunkra, és arra, hogy milyen magasra emelkedhetünk, és mi mindent tudunk elérni – a magánéletben pedig arra, hogy kibe leszünk hajlamosak beleszeretni, hogyan vagyunk együtt a partnerünkkel, gyerekeinkkel és barátainkkal, és milyen szintű személyes boldogságot érhetünk el. A szerző szerint sokunknak bátorság kell ahhoz, hogy önszabotázs nélkül el tudjuk viselni a boldogságot. A podcastben azt mutatom be, hogy a boldogság hogyan aktiválhatja azokat a belső hangokat, amelyek azt mondják nekünk, hogy nem érdemeljük meg a boldogságot.

A tojásból teremtett lány” egy magyar népmese, amely a teremtés, a sors és a női bölcsesség témáit járja körül.  A tojás egy ősi születési szimbólum, amely az újjászületést, az új kezdetet és a belső átalakulást jelképezi. A lány nem hétköznapi módon születik, ami azt mutatja, hogy az igazi fejlődés néha váratlan és misztikus módon indul el. s természetesen a próbák jelentősége is megjelenik a mesében,  a lánynak akadályokon kell túljutnia, hogy valóban készen álljon a szerelemre, a házasságra vagy a saját útjára. A lány életét számos megpróbáltatás nehezíti, melyek során meg kell küzdenie a gonosz erőkkel és a hazugságokkal, annak érdekében, hogy a saját képességeit kibontakoztathassa.  Azt hiszem, aki már átélte egyszer is a lány érzéseit,  hogy nyomban meghalt a feltörése után. az tudja, hogy nagyon nehéz létállapot, s lehet hogy elbeszélhetetlenek is azok a pillanatok, amikor ez megtörténik velünk. Azért készítettem el ezt a podcastet, hogy közvetíthessem a mese  üzenetét, hogy az önmagunkra találás nem mindig a megszokott utakon történik. S a szerelem nem csak boldogság, hanem beavatás is, és ha elengedésre van szükség, az is egy beavatás része lehet számunkra

Fontos belátni, hogy a mértékletesség modern életünkben egyre fontosabb fogalommá válik, már csak a magas dopaminválaszt kiváltó termékek bősége miatt is, amelyek kényszeres fogyasztókká tehetnek, még ha hivatalosan ennyitől nem is számítunk szenvedélybetegeknek.  Az önmegtartóztatás napjainkban már alapvető szükséglet. A kívülről ránk erőltetett szabályozások, mint például a dohánytermékekre fizetendő extra adó, a legális alkoholfogyasztás nagykorúsághoz kötése, a kokain birtoklásának bűncselekménnyé nyilvánítása, noha szükségesek, önmagukban soha sem elegendők egy olyan világban, ahol az erős dopaminválaszt kiváltó szerek gyakorlatilag végtelen számban állnak a rendelkezésünkre. A podcastben bemutatom a dopaminböjt lépéseit, amelynek végső célja az egyensúly helyreállítása, illetve az, hogy újra képesek legyünk átélni a legkülönbözőbb örömforrásokat. Bemutatom az önmegtartóztatás módszereit, a térbeli fizikai stratégiákat, az időbeli  kronológia stratégiákat,  és a jelentésbeli kategorikus stratégiákat is.

Az 1970-es években társadalomtudósok felfedezték egy fordított arányosságot, amelyet az élvezet és a fájdalom között ellentétes folyamat-elméletnek neveztek el, amely arról szól, hogy a hedonikus vagy érzelmi semlegességtől való minden elhúzódó vagy megismétlődő eltérésnek ára van.” A mindennapokban az élvezet és a fájdalom kérdése jóval összetettebb de ha az ismételten átélt élvezetek hatására megemelkedik a neurális alapszintünk, örökös elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat, azaz soha semmi nem lesz elég jó, mindig többre és többre vágyunk. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy az agyunk miért nem alkalmazkodott a bőség világához, és miért van egyre több jutalomra van szükségünk ahhoz, hogy örömet érezzünk, és egyre kevesebb is elég ahhoz, hogy fájdalmat érezzünk.

A podcastben bemutatott könyv az élvezetről szól. És a fájdalomról. De leginkább az élvezet és a fájdalom közötti szoros kapcsolatról, illetve arról, hogy mennyire fontos megérteni ezt a kapcsolatot ahhoz, hogy normális életet élhessünk. A dopamin felfedezése mellett a múlt század egyik legnagyobb idegtudományi áttörése volt, s megtudtuk, az agy az élvezetet és a fájdalmat ugyanazon a területen dolgozza fel. Mi több, az élvezet és a fájdalom egymás ellensúlyaként működnek.  A podcastben azokat a változásokat mutatom be, amely oda vezetett bennünket, hogy az eddig még soha nem tapasztalt jólét, szabadság, technológiai és orvostudományi fejlődés korában boldogtalanabbak vagyunk, és több fájdalmat érzünk, mint valaha. S talán éppen azért vagyunk ennyire nyomorultak, mert minden erőnkkel azon vagyunk, hogy csak nyomorultak ne legyünk.

Ebben a podcastben az önmagunk újra teremtésének útját ismertetem, amelyet a szerző lépésről lépésre bemutat nekünk ebben a könyvben.  Abban a folyamatban inspirál, hogy hogyan válhatunk újra tanulóvá: az élet, a fejlődés, az önmagunkkal való törődés, és az önazonosság tanulójává.  A szerző ismerteti azt a folyamatot, hogy hogyan lehet kifejleszteni egy vadonatúj szemléletet, és hogyan lehet kidolgozni egy új tervet, egy olyan jövőképet, amelybe a teljes szívünket beletehetjük. A folyamat a önmagunk megreformálásáról szól, amely lehetőséget ad egy új kezdetre és tartalmasabb életre, amelyben a kényelem helyett a bátorságot választhatjuk.  

A szerző Ausztrália egyik legismertebb stratégiai szemléletű coach-a munkája során segít ügyfeleknek átdolgozni és újjáépíteni a karrierjüket, jólétüket és az életüket, azoknak segít irányt váltani, akiknek az életében az útvonal hirtelen megváltozik. Az a szerző célja, hogy leegyszerűsítse azt a hihetetlenül bonyolult folyamatot, amelyen akkor megyünk keresztül, ha az életünkben nagyobb változás áll be. Ez a könyv egyfajta térkép, menedék, abban segít, hogy ismét uralni tudjuk a saját erőnket, segít újraépíteni önmagunkat és segít visszakapcsolódni önmagunkhoz, és segít átevezni a túloldalra.  A podcastben bemutatom azt a koncepciót, amely abban segít, hogy hogyan tudunk hidat építeni a jelenlegi helyzetünk és a közé, ahol a jövőben szeretnék látni magukat.

Nagyon ironikus, hogy az a csodálatos eszköz, amelyet emberi elmének nevezünk, amely annyira kreatív, innovatív és végtelenül hasznos számunkra, lényegében veleszületett hajlammal rendelkezik arra, hogy elítéljen, összehasonlítgasson és kritizáljon bennünket. Hibákat keres, a hiányosságainkra összpontosít, és bármerre néz, mindenhol problémákat talál. Úgy tűnik, mintha az elménknek lenne egy saját elméje; mintha egész álló nap olyasmiről beszélne, amiről neki tetszik, és egyáltalán nem venné figyelembe, hogy az hasznos-e nekünk, vagy sem. Sőt mi több, úgy tűnik, mintha nagy élvezetét lelné abban, hogy visszaemlékszik a múltban megélt fájdalmakra, a jövő miatt aggodalmaskodik, vagy a jelen problémáin gyötrődik. A szerző véleménye szerint ezek a gondolkodásminták teljesen normálisak – de nem visznek előre. Ha beleragadunk ezekbe a gondolatokba, egyre nehezebb lesz a küzdelmünk a valósággal, és egyre fokozódik az egyébként is meglévő fájdalom. De nem maguk a gondolataink jelentik a problémát. Nem a gondolataink hozzák létre a „pszichológiai ködöt”, hanem az a mód, ahogy reagálunk rájuk. Ezen pszichológiai szmog jelenségének aspektusait mutatom be ebben a podcastben.

Volt már olyan pillanat az életemben, amikor feltettem azt a kérdést egy férfinak, amit József Attila olyan szépen fogalmaz meg az Óda című versében: "Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít?" S most a tavaszi kerti munkák során milyen természetességgel vesszük elő a metszőollót, és metsszük meg a bokrokat, és a fákat, s ilyenkor bele se gondolunk, hogy amikor ez a metszés a lelki életünkben megtörténik, az milyen fájdalmas pillanatok átélésével jár. A transzformatív kapcsolatokról készítettem ezt a podcastet, amelyek gyakran azért jönnek létre, hogy segítsenek megtanulni valami fontosat magunkról, elengedni régi félelmeket és korlátozó mintákat, vagy megérteni a saját szükségleteinket. A transzformatív kapcsolatok gyakran „tanító” típusúak, ahol a másik személy olyan mély hatást gyakorol ránk, hogy teljesen más perspektívából látjuk a világot, magunkat és a kapcsolatokat. Az én életemben is a férfi a változás katalizátora volt az ilyen típusú kapcsolatokban, amely a tanulásról és a változásról szólt, s nem vezetett tartós párkapcsolathoz, mert az volt s szerepe, hogy segítsen felkészíteni arra, hogy elengedjem a régi struktúrákat, és elérjek egy személyes teljesedést, amelyet egy másik, új típusú partnerrel tudok kiteljesíteni.  Természetesen ezek a folyamatok tudattalan és tudatos szinten is zajlanak, ezért olyan nehéz átélni, felfogni, megérteni, hogy mi is történik bennünk. Én 16 pillanatát azonosítottam ezeknek a folyamatoknak, amit ebben a podcastben próbálok elmagyarázni. Sokat gondolkodtam, hogy az ezzel a folyamattal való azonosulás milyen formában a legkönnyebb egy hallgató számára, ezért személyes élményként mutatom be ezt a feldolgozási folyamatot, mely során azt is próbálom megjeleníteni, hogy a tudattalan aspektusainkat hogyan érdemes azonosítani.

Az egészségmagatartásra vonatkozó elméletek az egyéneket alapvetően racionális lénynek tételezik fel, akik mindig képesek a szándékaik szerint tudatosan cselekedni. Ezek a tudományos modellek, számos aspektusból értelmezik a viselkedéses szándék vagy célok kialakítására ható tényezőket, de nem tudnak magyarázatot adni az ún. szándék–viselkedés-rés problémájára. A mindennapi terápiás tapasztalatok és a kutatási eredmények is azt igazolják, hogy az emberek nem mindig cselekszenek szándékaik szerint. Ennek oka az lehet, ha a személy a szándék cselekvésbe való átfordításához érve különböző akadályokba ütközik: ilyen lehet a figyelem elterelődése, az elfelejtés, a megszokások hatása, vagy az, hogy nincs kontrollja az adott cselekvés felett, vagy nem tudja a szándékait megfelelően átfordítani a cselekvésbe. Ezért a legtöbb esetben a viselkedésre vonatkozó szándék kialakítása nem elégséges a tényleges cselekvés kivitelezéséhez, csupán a szándékaink 28 %-át fordítjuk át tényleges viselkedésbe. Ebben a podcastben ennek a problémakörnek a mögöttes tényezőit foglalom össze.

A napokban nagyon intenzíven látjuk a Los Angeles-i tűzvész kapcsán a drámai videókat, és bennem nagyon megmozgatta a lelkem mélyén az uszodám 2 évvel ezelőtti leégésének az élményét és azt a 693 napot amíg újra megnyitott a felújított uszoda. S ahogy nézegetem a képeket, visszahozza azokat a kezdő élményeket, amit akkor átéltem, s készítettem egy podcastet a belső útról, amit ebben a 693 napban megéltem. Egy átmeneti térben léteztem, s az átmeneti tér képes arra, hogy fizikai és szimbolikus hidat képezzen a kiindulópont és a célunk között, lehetővé téve az előrehaladást vagy az átalakulást Én kezdetben nem tudatosítottam, hogy ez az időszakos megálló számomra lehetőséget ad majd az önreflexióra, s hogy most teret kapok a személyes fejlődésre. De a rám kényszerített változás tisztulási folyamatot biztosított számomra, amely megerősítette és előkészítette az utat életem pozitív fejlődése felé. Ennek az útnak a lelki háttérfolyamatait mutatom be ebben a podcastben.

A stressz korai megközelítése abból indult ki, hogy az életesemények ki tudják billenteni a személy egyensúlyát, és pszichológiai alkalmazkodást igényelnek. Minél több életesemény történik, ez a kibillenés annál erősebb lesz, és végül betegséghez vezethet.  A stresszválasz folyamatában a neurológiai, neuroendokrin és az endokrin tengely is részt vesz, amelynek folyamatát bemutatom most ebben a podcastben. Természetesen stresszhelyzetben a gondolkodás is megváltozik, a figyelem az észlelt veszélyre összpontosul, és negatív érzelmek jelennek meg: akut stressz esetén tipikusan félelem, izgatottság, türelmetlenség, míg krónikus stressz esetén ingerlékenység, szorongás tehetetlenség, szomorúság.  S az is kimutatható már, hogy a stressz negatívan tudja befolyásolni az önszabályozó és végrehajtó funkciókat is. Ezért a szervezet fizikai és emocionális egyensúlyának helyreállítását célzó viselkedésekre van szükségünk, ami problémaorientált,  támogatást kereső, és érzelem orientált megküzdési stratégiákat foglal magában, amelyeknek megfelelő használatához szükségünk lehet a stressz működésének megfelelő ismeretére.

A pillangó a lélek fejlődését és a halálból kialakuló életet jeleníti meg. Megmutatja az önmegvalósítás útját, ő az átalakulás nagy művésze. A pillangó életének minden folyamata szükségszerű és megkerülhetetlen, csakúgy, mint ahogyan a mi fejlődésünk mérföldkövei. Az élet múlékony, ezért érdemes megragadni a pillanatot, jelenben lenni és a lehető legjobban kihasználni az itt töltött időt. A pillangó tánca, színes szárnyai a lelkünk feltámadásának az útját mutatja meg, az örömöt, légiességet, a gyógyulás lehetőségét, saját színes oldalunkat, sokszínűségünket. Megmutatja a halálon keresztül az újjászületéshez vezető utat, és a lehetőséget, hogy életünk nehézségein túljutva milyen kincseket nyerhetünk. Ezért ebben a podcastben megmutatom azt a folyamatot, amire ma talán mindenkinek érdemes ránéznie, tudatosítani, hogy a transzformáció szakaszainak milyen belső és külső jelenetei vannak. Megadás

Ez az év nekem a gyász éve volt, apukám halálának feldolgozási folyamata zajlott ebben az évben bennem. Ennek a folyamatnak a helyzeteit mesélem el, hogyan éltem át azokat az élményeket, amire nem lehet felkészülni, amit csak átélünk, és utána kísérletet teszünk a feldolgozására. Azt tanítják, hogy a szüleink tanítanak meg bennünket arra is, hogy velünk is meg fog történni a halál pillanata, és ebben a podcastben elmesélem, bennem milyen folyamatok zajlottak le a saját elmúlásommal kapcsolatban is. Mélyen hiszek az év végi összegzésben, az élettapasztalataink megértésében és az ehhez kapcsolódó döntésekben és engedélyekben is. Mély fájdalmas belső utam volt ebben az évben, volt bennem kétség, hogy ezt a veszteségfeldolgozási folyamatot be lehet, be szabad e mutatni a külvilág számára, de amikor elkezdtem ezt a csatornát, azért indítottam, hogy a vesztes tudattalan gyógyulási folyamataira is rá tudjunk nézni, s a veszteség valódi arcáról beszéljek. Ezt teszem most ebben a podcastben is.

Anyai túlféltésről, az elszakadás és felnőtté válás nehézségeiről szóló régi francia tündérmesét szeretném bemutatni a podcastben.  Főszereplője aranyhaj, aki átmenetet képez a megmentésre váró és önmagáért tenni vágyó lány között.  Az Aranyhaj azon mesék sorába tartozik, amelyekben a speciális képességgel rendelkező hős végül eldobja „varázserejét”, hogy tiszta lappal kezdhessen egy szebb életet, amiben önmagáért szeretik őt, nem az istenadta képessége miatt. Elgondolkodtató üzenete a mesének az is, hogy itt a fiatalok gyökeres változásokat hoznak egymás életébe, de ugyanakkor nem az volt a létezésük egyetlen értelme és alapja, hogy egyszer találkozzanak egymással és megtalálják a Nagy Őt. Aranyhaj világot akart látni, szabad lenni legalább egy napra, Flynn pedig vagyont akart, élni a maga kényelmes de kalandos életét. Mindketten eszközök voltak egymás szemében az elején, amivel az igazi céljukat elérhették. Flynn kimozdítja a királylányt mozdulatlanságából, és végül ez az erő, ami kijuttatja őt a bezártságból, de persze áldozatok árán. A férfi és a nő kezdetben még nem egyesülhet, nem lehetnek egymáséi, mert Aranyhaj túl sokáig volt bezárva a toronyba, túl sokáig hagyta egy én-részét elzártan önmaga és a világ elől. Amíg ezt az én-részt nem tudta beépíteni magába és megfelelően működtetni, addig nehézségeken kellett keresztül mennie. A boldogságos végkifejlethez próbatételek vezetnek, és ahogy a mese kezdeti stációjában elakadást jelentett az önmegtartóztatás erénye, a fiúnak és szerelmének ezt kell gyakorolni az egymásra találáshoz.

Ennek a podcastnek azt a címet adtam, hogy a novemberi eső misztériuma. A Guns N’ Roses November rain száma ihlette, nekem ez az dal szinte végigkíséri az életemet s amikor megérkezik november hónap az életembe, valahogy megérkezik ez a dal is hozzám, s mindig fedezek fel benne új gondolatokat vagy értek meg valamit ebből az élet nevű játékból általa. A November Rain című videóklip lett az első az 1990-es években kiadott videó, melynek nézettsége elérte az egymilliárdot.  Népszerűsége talán annak is köszönhető, hogy azokat a kínzó érzéseket nagyítja fel és önti szavakba, amelyeket magának sem szívesen vall be az ember, pedig szakításkor, hullámvölgyekben, de még az oltár előtt is utolérhetik.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a bennem élő szerelmes nő szimbolikus megsemmisülésekor milyen különböző érzelmi élményeim voltak, amelyek ezen szimbolikus vég kapcsán átélhetőek voltak bennem, mert a többféle átélés többféle újjászületés élményt hordozott magában. Természetesen ez a videoklip azt is bemutatja, hogy létezik az a folyamat is, amikor a férfi nyilvánvalóan hajlandóbb szembenézni ezekkel a szimbolikus véghez kapcsolódó élményekkel a szerelem nevében.

A szerző szerint nagyon fontos megértenünk, hogy azok a kívánságok, amelyek valóra válnak, mindig megváltoztatnak bennünket. Minden kívánságunk arra utal, hogy valamilyen hiányosságot érzünk az életünk bizonyos területén. Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy mire akarja ez a hiányosság felhívni a figyelmünket. Életünk során amikor változásra vágyunk, akkor valami rosszul működik az életünkben, és nem tudjuk hogyan változtathatnánk rajta. Sőt többnyire azt sem tudjuk, hogy milyen lesz majd, ha a kívánságunk teljesül.  A szerző véleménye szerint nincs értelme olyat kívánnunk, ami természetünk ellen való: legtöbben mégis ezt tesszük, sokszor azért kívánunk magunknak valamit, mert mások is ezt kívánják, vagy már rendelkeznek vele, s ezért gyakran olyan álmok után futunk a sajátjaink helyett, amit mások tartanak fontosnak.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy hogyan érdemes végig gondolni a kívánságaink meghatározása előtt, hogy valóban készen állunk-e a változásokra és a következményeire.

A szerző arra jött rá, hogy végső soron egyetlen különbség van az emberek között abban, hogy hogyan valósulnak meg a vágyaik az életben, hogy az egyik ember tudatosan és céltudatosan kíván, a másik tudattalanul és összevissza, nem tudva, hogy a körülményeit ő maga idézi elő. Ezért a szerző hisz abban, hogy kívánni is meg kell tanulni. Tisztában érdemes lennünk azzal, hogy miként nyilvánítsuk ki egyértelműen és világosan a kívánságainkat anélkül, hogy beteljesülésüket megakadályoznánk. A legnagyobb hiba, amit az emberek újra és elkövetnek miközben kívánnak valamit az, hogy már a szóhasználattal egészen más üzenetet sugallnak, mint amit szeretnének. Ilyenkor hiába a jó szándék nem jutnak közelebb a céljukhoz, hiszen sokan úgy fogalmazzák meg a kívánságaikat, hogy azzal szinte bebetonozzák magukat szerencsétlen állapotukba. Ebben a podcastben bemutatom, hogy milyen nézőpontok szükségesek ahhoz, hogy ne csak az akaráshoz, hanem valaminek az átéléséhez kerüljünk közelebb.  

A Lotilko szárnyai című mese, igazi veszteségmese, amelyet szinte minden veszteséggel kapcsolatos krízishelyzetünkben érdemes felidéznünk.  Hiszen ennek a történetnek a gyógyító ereje abban áll, hogy nemcsak a veszteséggel kapcsolatos élményekről, érzelmekről ad pontos képet, hanem megjelenik benne az is, hogy hogyan tudunk a továbblépés lehetőségével élni a vesztes élethelyzeteinkben. A mesében nem hal meg senki, a veszteség, amit megél a főszereplő, mégis óriási. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a veszteség tudatosítása, elfogadása, és a veszteségből kihozható nyereség megtalálása milyen szakaszokon megy keresztül a lelkünkben, s azt is, hogy mit lehet kezdeni akkor, amikor úgy tűnik, hogy minden elveszett.  S beszélek arról  is, hogy a veszteségfeldolgozás folyamatában hogyan ismerhető fel a tudatváltó pont, amikor tényleg megszülethet bennünk egy döntés a jövőnkkel kapcsolatban.

A kozmetikai műtétek egyre népszerűbbek, és egyre több nő és férfi dönt arról, hogy a természetes szépségét hátrahagyva egy társadalmilag idealizált testképet alkot magának. Ebben a beszélgetésben ennek a folyamatnak a társadalmi aspektusait és lelki összetevőit foglaljuk össze, s adunk néhány nézőpontot, hogy hogyan lehetne a természetes szépségünk aktív elfogadásával egy önelfogadási folyamatot átélni, ami biztosítaná számunkra, hogy egyediségünk és egyéniségünk mindenki számára láthatóvá és elfogadhatóvá váljon.

Az evolúciós pszichológiai tapasztalatok alapján a vonzó fizikai megjelenés azért volt fontos, mert ez biztosította a lehető legegészségesebb utód születését, ezért a férfiak a legszimmetrikusabb, a legvonzóbb külsővel rendelkező nőt választottak partnerül.  A nők azonban a több erőforrás birtoklására képes férfi kiválasztására helyezték a hangsúlyt , s ehhez az volt az előnyös stratégia, hogyha  a vonzó fizikai megjelenésüket hangsúlyozzák, és ezzel keltették fel a férfiak érdeklődését. Ebben a podcastben arról beszélgetünk, hogy a kultúra változása milyen módon befolyásolta ezt a két szaporodási stratégiát, és ehhez hogyan is tudunk ma alkalmazkodni, illetve milyen esélyeket és milyen veszélyeket tartogat ez számunkra.

A mentális kasztráció problémaköréről készítettem ezt a podcastet. Léteznek olyan mesék, amelyekben, akár cselekményként jelenik meg a csonkítás, a kasztrációs fenyegetettség, akár szimbolikus módon, a hős mindig azzal a helyzettel szembesül, hogy bukása következtében elveszítheti hős-szerepkörét, álhőssé válhat. A rigócsőr király mese a legyőzendő hősnő létállapotaiba enged bepillantást számunkra, amely a női személyiségfejlődésnek egy érdekes jelensége, hiszen a bukott hősnő létállapot élményei nem könnyűek, s ezért fejlődési lehetőségeibe érdemes bepillantanunk, hiszen sok nőnél okozhat elakadásokat, amelyek megakadályozhatják a következő fokozatba lépését. A meseirodalom tele van ilyen történetekkel is, amelyek abban segítenek, hogy szembenézhessünk saját, kevésbé szeretett, sőt önmagunk előtt is rejtegetett tulajdonságainkkal, s ez a mese is abban segíthet bennünket, hogy rápillanthatunk saját természetünk azon vonásaira, amelyekről egyébként nem szívesen veszünk tudomást.

A szerző a saját praxisában megtanulta, hogy a fantázia értékes képzeletbeli forrás, akár egyvalakié akár párok közös fantáziájáról van szó. Az a képességünk, hogy képzeletünkben bárhova el tudunk jutni, egyéni szabadságunk vegytiszta kifejeződése. Olyan kreatív forrás, amely segíthet kitágítani a valóság határait. Pedig még ma is sokan azt hiszik,  hogy a fantázia nem más, mint a frusztrált libidó, az idegösszeroppanás, a fejlődési zavarok vagy a túl nagy pocak miatt megélt kudarcok következménye,  és hogy amiről a fantáziálunk, a  valóságban is szeretnénk átélni. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a szexuális fantáziáink szárnyalása hogyan hidalhatja át a lehetséges és a megengedhető közötti szakadékot. s hogyan  kínálnak kreatív megoldásokat  a vágyaink és az intimitás közötti konfliktusok feloldására, és hogyan szabadulhatunk meg a bennünk lakozó félelmektől és gátlásoktól, valamint a lelkiismeretünk, kultúránk és énképünk által ránk erőltetett korlátoktól.

A mai podcastben a közöségi médiahasználat és a testkép kapcsolatának azon aspektusait mutatom be, amelyekben a vizuális média jelentős szereppel bír a testideálok létrehozásában, közvetítésében és támogatásában. A médiában az idealizált testeket realisztikusnak és befogadók számára könnyen elérhetőnek tüntetik fel. A médiaideálokat közvetítő üzenetek által az egyén számára jóváhagyásra kerülnek a megjelenésre vonatkozó irreális társadalmi elvárások, melyeknek sokszor csak kozmetikai beavatkozások segítségével lehet megfelelni. Ezért a női testideálok is folyamatos változásokon mennek keresztül. Manapság négy fő testideáltípus létezik, ami befolyásolhatja a nőket, azáltal, hogy a társas összehasonlítás számtalan lehetőségét teremtik meg. A podcastben azt mutatom be, hogy ez a négy fő testideál mit képvisel és ez hogyan vezethet el az online és a valós megjelenés között észlelt inkongruencia szorongáshoz, elégedetlenséghez, valamint hogyan okozhat ez a nőkben érzelem regulációs problémákat.

Ebben a podcastben azt szeretném megerősíteni, hogy a testünk élményei tapasztalatai egész életünkben töltekezést jelentenek, sőt kreativitás forrásává is válhatnak a lélek számára, lehetőséget teremtve a fejlődésünkre, hiszen vitalitással tartalommal tölti meg a személyes életünket, inspirálja a társas kapcsolatainkat és táplálja a közösségi életünket. Minél kevesebb a személyes testben megtapasztalt élményünk és a megtartó kapcsolati háló,  annál inkább az emberi elme által létrehozott élettelen képi valóság határozza meg a mindennapjainkat , mely nélkülözi az istenképet az univerzalitást és annak energetizáló katalizáló hatását. Testünk, testérzetünk, testképünk önmeghatározó referenciapont lehet, és biztonságot adó bázis a kollektív tudattalan és a tudatos reális világ metszéspontjában egy életen keresztül. Ezért nagyon fontos lenne belátnia mindenkinek, hogy a tárgyiasított test és a képi tartalmak manipulálása helyett a testi tapasztalatok élmények gyűjtésének kellene proiritássá válni az életünkben, s a személyes kíváncsiságunknak kellene nagyobb teret biztosítani a készen kapott művi világ helyett.

A tárgyiasított testtudatnak az a sajátossága, hogy az egyéni önmegvalósítási folyamatot gátolja, és gyakorta döntés elé állítja az egyéneket, hogy a testet fókuszba helyező külső elvárásoknak vagy komplex belső mozgatórugóknak engedjen. A társadalom által közvetített tökéletesedési modellel szembemegy az analitikus pszichológia terminológiájában használt individuációs folyamat, mely az eszményített ideál megvalósítása helyett az egyén önmagává válására, kiteljesedésére helyezi a hangsúlyt. A testhez való belső szubjektív viszonyuláshoz hiányoznak a társadalmi ösztönzők, a testi érzetektől való eltávolódás és az ehhez köthető diszkomfort azonban egyre inkább a testtel való autentikusabb kapcsolat kialakulására hív.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy az analitikus pszichológia perspektívája rávilágít arra, hogy az egyedi személyes indíttatások elfogadása és vállalása feltétlenül szükséges, mert ez  eredményezheti azt, hogy az egyéni testtudatot tudjuk magunkban rekonstruálni és megtaláljuk és elfogadjuk a mi saját kiegyensúlyozott állapotunkat.

A sötét oldalunkat alkotó impulzív viselkedésformákat és nem kívánt mintákat a tudattalanban létező fájdalmas események következtében elfojtott érzések okozzák. Az árnyék a személyiségünk azon részéből áll, amelyekről megfeledkeztünk, amelyekről letettünk, s amelyeket elfutottunk annak érdekében, hogy fejlődjünk és beilleszkedjünk a társadalom normarendszerébe.  Az árnyékmunka során a személyiségünk tudattalan aspektusait biztonságos és szabályozott környezetben tanulmányozhatjuk, ez megvalósulhat naplóírás, meditálás, terápia formájában is. A szerző azzal a céllal készítette ezt a naplót, hogy segítséget nyújtson abban, hogy az árnyékszemélyiségünk jobban megismerhessük, magunkba építhessük, s a folyamat végén önmagunk elfogadását és feltétel nélküli szeretetét is átélhessük.

A szépségideállal és a társadalom által elvárt normatív megjelenéssel szemben már régóta léteznek tiltakozó mozgalmak. A testpozitív mozgalmak azt a célt tűzték a zászlójukra, hogy minden test ugyanolyan elfogadást és tiszteletet érdemel, függetlenül tulajdonosától vagy állapotától. Önmagunk és a helyzetünk, testi lelki állapotaink, betegségünk fájdalmunk vagy a fogyaték, amellyel élünk, csak akkor lesz elfogadható, ha megerősítjük magunkban azt a nézetet, hogy nem csak a tökéletesen egészséges és tökéletesen szép test szerethető, elfogadható.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a testpozitív mozgalmak milyen koncepció mentén gondolkodnak, s hogy egymás testének elfogadása azt feltételezi, hogy nem bántjuk a másikat, hiszen nem ismerjük a történetét és a körülményeit, de sokat tehetünk azért, hogy a megfelelő segítséget biztosítva számára, képessé váljon arra, hogy elinduljon önmaga elfogadása felé.

A testkép, tudatos reflektált, tehát általában szavakkal megfogalmazható ismereteinket ragadja meg. A testkép legfontosabb jellegzetessége, hogy olyan tapasztalatokból épül fel, amelyeket mintegy magunkra kívülről tekintve látunk, tehát mintha egy tárgy lennénk a világban, amelyet külső szemmel nézünk, leírunk, és értékelünk.  Ezzel szemben a testséma olyan tapasztalatok összessége, amelyeket belülről a testünkben benne tartózkodva élünk meg, a testsémát nem fogalmi jellegű tapasztalatok alkotják, hanem testérzékletek. Ezek közös jellemzője, hogy sokszor a háttérben, a tudatosság küszöbe alatt működnek, így gyakran nem kerülnek be a tudatos figyelmünk terébe, így nem is reflektálunk rájuk. Sokszor csak akkor kerülnek tudatunk fókuszába, amikor károsodnak és például nem tudjuk úgy szabályozni a mozgásunkat, mint korábban. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy pszichológiai szempontból miért különösen fontos a testsémánk, s hogyan biztosítja az alapot a testemlékezetünk működéséhez.

A testkép korai megjelenésétől életünk végéig alanyiságunk személyes élményének középpontjában áll, akkor is ha nem tulajdonítunk neki kiemelt jelentőséget, s akkor is, ha nagyon hangsúlyossá válik az életünkben. A testkép meghatározása az elmúlt 8 évtized során óriási változáson ment keresztül. Ez a folyamat számos kitérőt és keresztutat is magában foglaló pálya mentén zajlott le, s már ez is jelzi ennek a témakörnek a bonyolultságát.. Ebben a podcastben a testképről gondolkodó szakemberek alapvető fogalmait mutatnám be, s azt a több fázison átívelő folyamatot is, amelyet egy csecsemő átél, amíg  az énképe és a testképe kialakul. 

Korunkban a média és az internet révén mindenütt jelen lévő domináns képi kultúra hatással van a testünkhöz való viszonyunkra és az egészségmagatartásunkra.  A mindennapok aktivitásai során szinte észre sem vesszük, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva olyan hatásoknak, amelyeket nem vagy nehezen tudunk kontrollálni. A  folyamatosan újratermelődő  reklámok, a divatfotók, a plakátok, internetes és egyéb felületek sokszor önkéntelen összehasonlításokra kényszerítenek bennünket, s még az is lehetséges, hogy állandó frusztrációt okoznak nekünk. Ezért ebben a podcastben szeretném bemutatni, hogy ma már eljutottunk oda, hogy egyazon személynek lehetnek ártó vagy védő testképei is, s hogy a mai  kulturális hatások mentén hogyan lehet teret engedni a saját autonómiánknak, saját egyedi testképünk elfogadásának, tiszteletének és szeretetének. 

A szerző szerint a testünk az emlékezetünk. A testünk szövetei magukban hordozzák a sejtek emlékeit, és valamennyi múltbeli tapasztalatunkat. Így minden embernek van szexuális előtörténete is, melynek minden öröme és szenvedése otthagyta lenyomatát a testében. Ha tudatosan kapcsolatba lépünk a testünkkel, ha tudatosan gyakoroljuk a testi szerelmet, akkor ismét a felszínre juthat ez a szexuális múlt, annak érdekében, hogy végre meggyógyulhassunk és megszabadíthassuk tőle a testünket.  A szerző azt a folyamatot mutatja be ebben a könyvben, hogy mit kell tennie egy párnak, ha a testi szerelem egy mélyebb formáját szeretnék megélni, de azoknak is segíthet ez a podcast, aki egy új társsal szeretné kialakítani a jobb minőségű szexualitást. 

A lelkünk mélyén mindig abból indulunk ki, hogy kapcsolat nélkül hiányzik belőlünk valami, tehát folytonosan úton vagyunk és keressük a boldogságot és életet hozó párkapcsolatot. És természetesen itt kezdődnek a nehézségek is, mert ezen az úton a kapcsolatra úgy van szükségünk, mint egy mankóra, hogy ne legyünk többé magányosak.  A szerző szerint, ha úgy gondoljuk, hogy szükségünk van valakire, aki segít nekünk és kipótolja a hiányzó részünket, akkor ezzel ellentmondásos módon máris elvetjük a későbbi konfliktusok és a válások magját is. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy miért van az, hogy azt tartjuk a másik előnyös tulajdonságának, ami belőlünk hiányzik, s hogyan hatnak ezek a zavaros, legtöbbször előre beprogramozott minták és elképzelések, amelyek még a kapcsolat előtt belénk épültek. 

Ebben a podcastben az elmúlt 3 hónap belső érzelmi útját mutatom be, amely főként a lelki fájdalomról szólt, amely édesapám elvesztése miatt érzek.  Az édesapám halálának feldolgozási folyamatában a fájdalom sokféle arcát tapasztaltam meg, az első napok, hetek belső történéseiről mesélek, bennem hogyan zajlik ez a gyászfolyamat, hogyan változtatja meg azt az életet, amelyet eddig éltem és hogyan próbálok úrrá lenni a tehetetlenség belső poklain és hogyan keresem az utat az élet felé. 

Ebben a podcastben a szorongó elkerülő működésmódot mutatnám be, a távolságtartásuk módozatait. Hogy miért teszi őket ez kezdetben izgalmassá és vonzóvá, és pont azok számára, akik szeretik a kihívásokat. Azonban a szorongó - elkerülő személyiséget jellemző szűkszavúság, a felelősség elodázása, a konstruktivitás hiánya és a másik hibáztatása későbbiekben sérüléseket okoz a partner számára. Elmagyarázom azt is, hogy az érzelmek kifejezésének a hiánya hogyan alakul ki náluk gyermekkorban, és miért hoz létre az  elkerülő társ egy olyan, saját maga által alkotott szabályrendszert, amiről senki sem tud, s mégis hogyan lesz ez az iránytű az életében és a partner életében is.

Az anima, illetve animus archetípus egy olyan alapstruktúra, amely a feminin, illetve a maszkulin minőség „kristályszerkezetét” foglalja magában. Ez a szerkezet általában az adott biológiai nemhez köthető. Mindenki magában hordoz kvalitásokat az ellenkező nemből, nemcsak géneket, hormonokat, hanem velük logikusan analóg pszichés attitűdöket, érzelmeket és elképzeléseket, ideákat is. Jung szerint a legfontosabb archetípusos rendszerek a másik nem felé irányuló kapcsolatteremtést szabályozzák.  Nem véletlen, hogy minden mesének, mondának, mítosznak az „egymásra való rátalálás” a fő cselekménye és motívuma. Az egymásra való rátalálásnak - úgy a mesékben, mint a valóságban - sokszor szenvedéssel teli útja individuációs út is egyben. Ebben a podcastben bemutatom, hogy a  tudattalanunk miért olyan, mint egy alvó oroszlán, és mit is jelent az, hogy rezonátorként működik.

A szakmai munkám során lettem arra figyelmes, hogy a pszichoszomatikus megbetegedések háttérdimenzióinak feltérképezése közben gyakran merült fel az apa szerepe, mégpedig olyan módon, hogy az apa nem tudta kielégítő módon képviselni a lánya felé a szeretetét, és ennek következtében a nő önbecsülésének fejlődését sem tudta támogatni megfelelő módon. Ezért ezen témakör kapcsán fordult érdeklődésem a korábbi évszázadban létező olyan nézőpontok felé, amelyek meghatározták a dédszüleink és nagyszüleink gondolkodási s nevelési elveit, a patriarchális családmodell alapjait és a női szerep megvalósulási formáit. Ebben a podcastben Simone de Beauvoir nézőpontjait mondom el, hogy hogyan alakult ki az, hogy a nő relatív lénnyé vált, nem önmagához képest határozták meg, hanem a férfihoz képest. A nő azzá vált, amivé a férfi ítélete tette. És a nő alárendelt szerepének és elnyomásának milyen emberi következményei lettek a későbbiekben a nők életére nézve.

A szégyent tápláló elvárások és üzenetek nagyon is megoszlanak társadalmi nemek szerint, ám maga a szégyenélmény univerzális és mélyen emberi. A leggyakoribb problémák, amelyek a szégyenélmény kialakulását okozzák: a testkép, az öregedés, a pénz, a gyermeknevelés, a kimerültség, a neheztelés és a félelem.  A férfiak alapvetően egyetlen kíméletlen üzenet nyomása alatt élnek, amely így szól: Ne legyél gyenge. A férfiak két válasz közül választanak, amikor rájuk tör az elégtelenség és kicsinység rohama, vagy dühvel és/vagy teljes leállással reagálnak. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy hogyan léphetnek  be a  férfiak a kimondatlan fájdalmaik világába, és hogyan segíthetnek a nők ebben a folyamatukban.

Az elmúlt évtizedben a szerző azt tanulmányozta, hogyan kezdi ki a szégyen a mindennapjainkat, a munkahelyi viszonyainkat, vagy a gyerekeinkkel való kapcsolatainkat. Ahhoz, hogy túltegyük magunkat a szégyenen, muszáj megértenünk a saját „szégyenszalagjaink”, mivel mindig nem lehet rámutatni egy-egy konkrét mozzanatra vagy mások bántalmazásaira. A szégyen van, hogy abból adódik, hogy azokat a régi felvételeket játsszuk újra, amiket még gyerekkorunkban programoztak belénk, vagy egyszerűen a kulturális környezetből ragadtak ránk.  A podcastben azt mutatom be, hogy a szégyentűrés folyamatában,hogyan válhatunk képessé arra, hogy hitelesen éljük megi a szégyent, s hogyan tudunk úgy átmenni a szégyenélmény túloldalára, hogy megőrizzük az értékrendünket, és útközben megerősödik a bátorságunk, együttérzésünk és érzelmi elhivatottságunk.

A testillat egyediségét és annak felismerhetőségét számos vizsgálatban kimutatták, igy annak a működése felfogható egyfajta kémiai aláírásként is. Az egyénre jellemző testillat egyrészt genetikailag öröklött, másrészt külső hatások által befolyásolható, valamint nemi jellegzetességeket is mutat. A modern társadalmakban élő városlakó ember nincs tudatában annak, hogy milyen szagingerek érik, annak ellenére, hogy ezek az illatok nagymértékben hatnak viselkedésére, érzelmi állapotára. A podcastben azt mutatom be, hogy az emberi párválasztásban a szaglásnak milyen fontos evolúciós szerepe van, és hogyan működik a szagingerekkel való kommunikálás.

Osho szerint az intimitástól való félelmünk onnan ered, hogy azt gondoljuk, látni fogják, hogy nem tudjuk kik vagyunk, hogy nem tudjuk merre tartunk. S annak is számos oka van annak, miért félünk a vonzó emberektől. Először is minél vonzóbbnak találunk valakit, annál nagyobb az esély arra, hogy rabjává legyünk s ettől válik félelmetessé, valamit attól, hogy úgy érezzük birtokolhat bennünket, hiszen vonzerejével, a mágikus varázsával befolyásolni képes bennünket. Ezért ebben a podcastben az intimitás kialakításának 4 buktatóját mutatom be, amely megakadályozhatja a spirituális harmóniánk kialakítását.

A kapcsolódásra és autonómiára irányuló kettős törekvésünk fejlődéstörténetünk központi témáját alkotják. Egész gyermekkorunkban azért küzdünk, hogy érzékeny egyensúlyt teremtsünk elsődleges gondozóinkhoz fűző szoros függőségigényünk és szükségletünk között, hogy bizonyos mértékű függetlenséget teremtsünk magunknak.  Felnőttkori kapcsolatainkba ezekkel az emlékekkel érkezünk, amelyek bár szunnyadnak, könnyen aktiválódnak.  A szerző szerint túl könnyen jutunk arra a következtetésre, hogy a szexuális problémák a közelség hiányából fakadnak, pedig az, ahogyan a közelséget létrehozzuk, az csökkenti a szexuális öröm megéléséhez szükséges felszabadultságot és autonómiát. Ezért ebben a podcastben azt ismertetem, hogy némely esetben miért nem a közelség hiánya, hanem éppen a túlzott közelség akadályozza a vágy kialakulását.