Ötös – Murányi Tündével és Kálid Artúrral

Böröcz András és Révész László László 1980-as évekbeli performanszainak különleges világa éled most újra egy kiállításban, amelynek kurátora, Fehér Dávid volt a vendégünk. A Ráday Mihály Emlékprojekt során önkéntes budapestiek kutatták a Király utca múltját és jelenét. A közösségi kutatással kapcsolatos tapasztalatokat Kuczkó Andrea, az emlékprojekt vezetője osztotta meg velünk. Victor Vasarely igazi világsztár volt: olyan hírességek gyűjtötték a munkáit, mint David Bowie, Andy Warhol vagy Yoko Ono. A művész születésének 120. évfordulója alkalmából újranyitott a pécsi Vasarely Múzeum. A művészről és az alkotásairól Getto Katalin, a Janus Pannonius Múzeum muzeológusa, a megújult állandó kiállítás kurátora mesélt nekünk.

130 éves a Vígszínház! Az adásban a színház négy művésze, Fesztbaum Béla, Radnay Csilla, Kern András és az ügyvezető igazgatói feladatkört is ellátó Rudolf Péter mesélt a körúti színház múltjáról és jelenéről.

Harmadik évadához érkezett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarának szabadegyeteme, amelynek keretébenegy-egy nagyobb témakör, képzőművészeti megjelenését vizsgálják az előadók az antikvitástól napjainkig. Két éve a háború, tavaly a mítosz és a művészet viszonya volt a fő téma, az idén pedig a művészet és a hatalom összefüggéseit járják körül az előadások, mert a művészetek erejét mi sem mutatja jobban, minthogy a hatalom minden korban igyekezett befolyást gyakorolni rá.  A vendégünk Révész Emese művészettörténész, a program egyik előadója. Vajon miként rögzülnek vagy halványulnak el élményeink, hogyan jelennek meg különböző tárgyak az emlékezetünkben, hogyan viszonyul mindez az időhöz és hogyan fogalmazható meg ez a kérdéskör egy műalkotásban? Az érintett feledés nagyon is hétköznapi, mégis nehezen körülírható jelenségét Szilágyi Teréz festő-grafikus segítségével értelmezzük mind a valóság mind a műalkotások szintjén. Eredetileg szakácsnak tanult, aztán kipróbálta magát színészként és végül rendező lett belőle. Vendégünk Dömötör Tamás, akit egyebek között a Czukor show és a Kegyelem című film, valamint számtalan színházi előadás rendezőjeként, na meg a TV Paprika Gasztropuccs című sorozatának Döméjeként ismerhetnek a hallgatók.

Lezajlott Budapesten a 13-18 éves korosztályt megszólító, őket érdeklő témákat feldolgozó Tantermi színházi szemle, amelyen az idén 9 magasszínvonalú produkciót láthatott a közönség. Az előadások többek között a környezetvédelemről, identitás- és önkeresésről, szülői támogatás nélküli felnövésről, intimitásról, szexuális és karriervágyakról, felelősségvállalásról, iskolai erőszakról, bántalmazásról, öngyilkosságról és a határok kijelöléséről szólnak. A tapasztalatokat a zsűri egyik tagja, Gáspár Máté színházi szakember foglalta össze. A műemlékben testet öltő kulturális örökség védelme közérdek, az utóbbi években mégis azt látjuk, hogy a köz-és magáncélú fejlesztések egyre kevésbé veszik tekintetbe a műemlékvédelmi követelményeket. Hová vezet ez,  megállítható-e a rombolás, vannak-e jó példák és melyek azok az épületek, amelyeknél már visszafordíthatatlan a folyamat? A témát Dévényi Tamás Yb-díjas építésszel jártuk körül. A beszélgetés aktualitását az adja, hogy 1983-ban az UNESCO április18-át a műemlékvédelem nemzetközi napjának nyilvánította. És még mindig építészet. A 85 évesen is friss és akítv Ybl-díjas építész, címzetes egyetemi tanár, Csomay Zsófia érkezett hozzánk, aki nem csak a MOME, hanem az egész építész szakma emblematikus alakja, a neve szinte fogalom. A mai napig biciklivel közlekedik, énekel az egyetemi kórusban, és megállás nélkül dolgozik. Az utóbbi években a Budai Várban zajló építkezések egyik legnagyobb kritikusaként folytat élénk közéleti vitát.

Ma már több nyugat-európai országban bevett gyakorlat, hogy az orvosok receptre írják fel a múzeumlátogatást, bebizonyosodott ugyanis, hogy az ilyen típusú elmélyülés hatékony lehet a magány és a depresszió ellen.  De mi történik valójában az agyban, amikor egy műtárgy szépsége megérint bennünket? Hogyan jelenik meg a jól-lét és a tudatos lelassulás egy kiállítótérben? A témában dr. Czingel Szilvia muzeológus-coach, a Hagyományok Háza munkatársa segített nekünk eligazodni. Simkó Beatrix Trisha táncos, koreográfus tizenöt éveaktív szereplője a budapesti kortárs tánc szcénának, de 2015 óta komoly nemzetközi produkciókban is dolgozik. Mielőtt táncosként a színpadra lépett, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Hamburgi Egyetem média és performansz szakán tanult, így érthető, hogy munkáiban komoly hangsúlyt fektet a vizualitásra és gyakran kapcsolja össze a különböző médiumokat. Budapesten most egyik állandó alkotótárával, Grecsó Zoltánnal lép a Mu Színház színpadára, mégpedig abban az Orfeuszés Eurüdiké című előadásban, ami 2018-ban elnyerte A Tánc Fesztiválja fődíját. „Kedves ember volt, az irigységet nem ismerte, és megtévesztően simulékony modora mögött igazi írót rejtegetett" – mondta Békés Pálról Spiró György. De ki volt valójában Békés Pál? A 2010-ben, 54 éves korában elhunyt író, drámaíró, műfordító, televíziós szakember írta sokak kedvenc gyermekregényét, a Kétbalkezes varázslót, a Csikágó című gangregényt, a Dzsungel könyve musical szövegkönyvét, ő fordította magyarra a Lolitát és ő volt A Nagy Könyv című olvasásnépszerűsítő tévéműsor ötletgazdája is – hogy gazdag életművéből csupán néhány címet említsünk. Békés Pál március 27-én lett volna 70 éves. Alakját pályatársával és barátjával, Fábri Péterrel idéztük meg.

Április 2-a a nagy dán meseíró, Hans Christian Andersen születésnapja, ezért a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa kezdeményezésére 1967 óta ez a Gyerekkönyvek Nemzetközi Napja.  (Tegyük hozzá, hogy egyik kedvenc ifjúsági regényírónk, Csukás István is április 2-án született.) A jeles dátum tiszteletére a adásunkat a gyerekirodalomnak szenteltük. Első vendégünk, Kovács Eszter az idén 25 éves Pagony Kiadó alapító főszerkesztője, aki már egyetemista korában megismerkedett a hazai kortárs irodalom legfontosabb szereplőivel. Kezdetben felnőttirodalmat szerkesztett, a gyerekkönyvek felé első gyermeke megszületésekor fordult. Vele azt boncolgattuk, hogy milyen a jó gyerekkönyv, mit olvasnak ma a gyerekek és hol van a helyünk a nemzetközi mezőnyben. Aztán a leghíresebb magyar illusztrátor, az elbűvölő, légies lényekkel teli mesevilágáról is ismert Rofusz Kinga érkezett hozzánk, aki nemcsak könyveket illusztrál, de animációs filmeket is készít. Őt a szöveg és a kép tartalmi viszonyáról, az illusztráció fontosságáról kérdeztük. A folytatásban Gimesi Dóra író, meseíró volt a vendégünk, aki A Színház- és Filmművészeti Egyetem Színháztudomány szakán szerzett diplomát, a doktoriját bábszínházi adaptációkból írta. Jelenleg a Budapest Bábszínház vezető dramaturgja, de közben mesét, hangjátékot, bábdarabot, forgatókönyvet ír, adaptál. A Macskaherceg kilencedik élete címűkönyvéért megkapta Az Év Gyerekkönyve-díjat. Vele arról beszélgettünk, hogy hogyan képzel el, épít fel íróként egy különleges mesevilágot, és hogyan reflektál a valóságra.

Téma: Színházi Világnap Március 27-e 1961 óta a Színház Világnapja, éppen ezért a mai adásunk a színház körül forog. Ezt a napot 1978-tól a világ valamennyi országában egy jeles színházi alkotó által írt üzenettel köszöntik. A cél egyszerű és nemes: szeretnék felhívni a figyelmet a színházművészet fontosságára, és tisztelegni a színészek, a színházi dolgozók előtt. Mivel az Ötös műsoraiban gyakran szerepelnek színészek és rendezők, úgy döntöttünk, hogy ma más területekről hívunk vendégeket. Elsőként egy nagyszerű díszlettervező, Antal Csaba érkezett hozzánk, aki a hazai és a nemzetközi színházi életben egyaránt jól ismert alkotó. Eredetileg építészként végzett Budapesten, de díszlettervezést már Prágában tanult, mégpedig a világhírű művész, Josef Svoboda kurzusán, és utána belevetette magát a színház világába. Tervezett díszletet egyebek között a budapesti Katona József Színház, a milánói Piccolo Teatro, a párizsi Odéon, a Comédie Française,a Magyar Állami Operaház vagy a strasbourgi Nemzeti Színház számára, tanított Strasbourgban, Salzburgban, Cambridge-ben és Velencében, munkája elismeréseként számos díjat kapott, 2024-ben a Művészetek és Irodalom Érdemrend lovagi fokozatával tüntette ki a francia kulturális miniszter. Nagyszerű színházi ember, 75 évesen is aktív, kíváncsi alkotó, akivel mindig jó beszélgetni. Lovass Ágnes a színházi háttérszerepek szinte minden területén otthonosan mozog. Ha kell, súgó, ha kell, ügyelő, kellékes, asszisztens, ízig-vérig színházi ember, aki mindig ott bukkan fel, ahol éppen szükség van rá. Úgy ismeri a színpadok mögött zajló életet, mint a tenyerét, a színész egyetlen mozdulatából tudja, hogy mire van szüksége. De hogyan lesz valakiből jó súgó? Mi a titok? Ha valaki, hát Lovass Ági biztosan tudja, hiszen tanítja is a mesterséget. A beszélgetésben persze ismerős nevek és emlékezetes történetek is elhangzanak. Márkos Albert csellista és zeneszerző Kolozsváron nőtt fel, itt kezdte zenei tanulmányait, játszott a helyi majd a marosvásárhelyi szimfonikus zenekarban.  Klasszikus zenészi pályafutása 1992-ben véget ért, 1993-ban Magyarországra költözött, azóta improvizatív, kortárs, alkalmazott és kísérleti zenével foglalkozik. Ő írta például a Csodálatos vadállatok, a Taxidermia vagy a Lefkovicsék gyászolnak című film zenéjét, színházban többek között Ascher Tamással, Keszég Lászlóval dolgozott együtt. Miért esik méltatlanul kevés szó a színházi és a filmes zenékről? Hogyan dolgozik együtt a zeneszerző és a rendező egy jó alkotói folyamatban? Jut-e ilyenkor szerep az improvizációnak, és ha igen, hogyan. A beszélgetésben egyebek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

Szigeti Szilvia Ferenczy Noémi-díjas textilművész alkotói pályájának meghatározó iránya a textiltervezés, de a divattervezőként, sőt, jelmeztervezőként is bemutatkozott. Sokoldalú, szuverén alkotó, aki nem csupán résztvevője, hanem aktív formálója is a körülötte zajló kulturális folyamatoknak. Legújabb műveit zongoraművész lánya, Radnóti Róza játéka és Bartók zenéje inspirálta. Báthory Orsolya szinkronszínészként és szinkronrendezőként dolgozik. Olyan szinkronok fűződnek a nevéhez, mint A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, a Rózsaszín párduc, az Alul semmi vagy a Szigorúan bizalmas. De vajon hogyan dolgozik egy szinkronrendező és milyen kihívások elé állítja az ágazatot a Mesterséges Intelligencia megjelenése? Macerásügyek, Bibliotheque Pascal, Aranyélet, Toxicoma, A besúgó... Aki szereti a magyar filmeket, ezekkel a címekkel már biztosan találkozott, Török-Illyés Orsolya pedig mindegyikben játszott, és az idei Filmszemlén három olyan alkotást is bemutattak, amelyben ott szerepelt a neve a stáblistán. Elbűvölő személyiség, aki makacs következetességgel járja az útját, és nemcsak játszik, de a Freeszfe tanáraként is dolgozik. Török-Illyés Orsolya érkezett hozzánk a stúdióba.

A 2024. március 15-ei adás ismétlése: Első vendégünk Margócsy István, irodalomtörténész, kritikus, a reformkori magyar irodalom és különösképpen Petőfi Sándor költészetének elismert kutatója. És ki másról is beszélgetnénk vele - az immár elmaradhatatlan klasszikusok újratöltve rovatunkban – mint a lánglelkű költőről, Petőfi Sándorról? Terítéken a János vitéz és Az apostol. Ezt követően a Harmadrosta Csoport alapítója és vezetője, Szigeti Balázs rendező érkezett a stúdióba, akit a pár éve alakult színházi társulat működéséről, alapértékeikről és a groteszk iránti vonzódásukról kérdeztünk. A napokban játszották utoljára a Mein Kampf című előadásukat, kíváncsiak vagyunk a terveikre, vagyis arra, hogy hogyan tovább? Gondolták volna, hogy a magyar karikatúra története egybeesik az 1848-as márciusi forradalommal? Mi több, komoly összefüggésben áll a sajtószabadság kérdésével is? Vendégünk volt Marabu, az egyik leghíresebb magyar karikaturista, akivel a műfaj sajátosságairól, és a karikatúrák fájó hiányáról is beszélgettünk. Végül Gulyás Adriennt vártuk a stúdióba. A fiatal történész kutatási területe a reformkor és a szabadságharc nőtörténete. Egészen pontosan a honvédnők (és az álhonvédnők), a kémnők és a markotányosnők szerepeit vizsgálja és felteszi a kérdést, hogy miért nem tudunk arról, hogy a szabadságharcban bizony nők is harcoltak?

Gondolták volna? Száz éve jelent meg a Micimackó. Egy könyv, amivel sokunk gyerekként találkozik először, hogy aztán felnőttként valami egészen mást olvasson ki belőle. Hogy mi a titka, és mitől lett kultúrtörténeti jelentőségű, arról Harmath Artemisz irodalomtörténésszel beszélgettünk, akinek szívügye a költészet és a gyerekirodalom. Tizenöt évnyi forgatásból született meg az Álmot láttam – Suno Dikhlem című dokumentumfilm, amely Koszovóba visszatoloncolt roma gyerekek sorsát követi. A film a kényszerű migráció és az otthon kérdését vizsgálja egészen személyes nézőpontból. Vendégünk a rendező, Bársony Katalin. A folytatásban Boldizsár Ildikó írót, mesekutatót, meseterapeutát vártuk a stúdióba. Vendégünk évtizedek óta foglalkozik a népmesékkel, felnőtteknek szóló mesegyűjteményei és a Meseterápia című könyve sokak számára mutatta meg, hogy a mese nem feltétlenül gyerekműfaj, és komoly önismereti szerepe van. De mi a mese valójában, és hogyan válhat segítő erővé az életünkben?

Első vendégünk nemrég Baumgarten Emlékdíjat kapott, közben egy egészen személyes kezdeményezésen dolgozik: a Kedvesség-projekten. Babarczy Eszter eszmetörténésszel, íróval és tanárral arról beszélgettünk, hogy mit jelent számára ez a díj, és miért hisz abban, hogy a kedvesség nem naivitás, hanem stratégia. Ötödik évébe lépett az ukrajnai háború, és a hírek mögött egyre nehezebb az emberi történeteket meglátni. A Focus on Ukraine programsorozat filmekkel, kiállításokkal és beszélgetésekkel próbál közelebb hozni minket ezekhez a tapasztalatokhoz. A kortárs művészet háborús válaszairól és a budapesti programokról beszélgettünk Adéla Galovával, a Cseh Centrum igazgatójával és Gyémánt Zsófiával, az Osztrák Kulturális Fórum munkatársával. A folytatásban Paizs Miklós, vagy, ahogy sokan ismerik, Sickratman, az alternatív zene és színház egyik legsajátosabb figurája érkezett hozzánk. A Korai Örömtől a Belgán át a saját dalaiig, ujjbáboperától rapig, présháztól kvízestig – sokoldalú, nehezen besorolható művészet az övé. Nemrég lett hatvanéves, közben új előadásokon dolgozik, és készülnek az új Sickratman-dalok is.

Első vendégünk Kántor Viola művészettörténész volt, akivel a tavaly elhunyt színházi rendező-óriás, Robert Wilson munkásságáról beszélgettünk. Vajon hogyan lett Wilson-kutató, mit gondol a rendező vizualitásáról, időkezeléséről és színházi gondolkodásáról?  Következő vendégünk Vácz Péter animációs, akinek Kutyafül című rajzfilmjét a Filmszemle zsűrije és a filmkritikusok is a legjobbnak választották. A film egy kutya és egy fiú történetén keresztül mesél a gyerekkori élmények, a szülői minták és a szorongással való szembenézés fontosságáról. Szó volt a terápiás filmezésről és az önismeret szerepéről is. A folytatásban Kentaur, vagyis Erkel László díszlet- és jelmeztervező, régi barátunk érkezett hozzánk, aki egyben képzőművész és zenész is. A 90-es évek elején robbant be a színházba, látványtervezőként bejárta a fél világot, és munkái ma is meghatározóak a musical- és színházi színtéren. Sorsról, találkozásokról, helyekről és közösségekről beszélgettünk vele.

A 2024. május 10-ei adás ismétlése: Klasszikusok újratöltve rovatunkkal indítottunk. Első vendégünk Lázár Júlia, költő, műfordító, tanár volt, többek között Sylvia Plath és Susan Sontag fordítója. A mai adásban az egyik legnagyszerűbb, bár rejtőzködő magyar költő, Géher István életművét idéztük fel, és beszéltünk egy másik rejtőzködő szerző, Sylvia Plath egyetlen regényéről, Az üvegburáról is. Ezt követően Kovács Bálint színház- és filmkritikus, író, újságíró érkezett hozzánk, akivel a remake-kultúráról beszélgettünk, azaz ismert művek újrafeldolgozásairól. Különös tekintettel arra, hogy miért készül évek óta annyi népszerű filmből színpadi változat? Ennyire szomjazunk az ismert történetekre? A folytatásban Jankó Judit, művészeti író, pszichológus, művészet-terapeuta érkezett hozzánk, akit arról kérdeztünk, hogy miért van szükségünk olyan elementáris módon arra, hogy beszélgessünk a képzőművészetről? Különös tekintettel a kortárs műalkotásokra. Miért olyan népszerűek a tárlatvezetések és a művészet-terápiás foglalkozások? Végül Kopacz Hannát, tehetséges fiatal építészt vártuk a stúdióba, aki mindenféle érdekes tevékenysége mellett jelenleg az első sepsiszentgyörgyi építészeti szimpózium szervezésével is foglalkozik. Ez most áprilisban lesz, méghozzá egy monarchiabeli dohánygyárban. Erről, és sok minden másról is kérdeztük.

Folytattuk a Klasszikusok újratöltve sorozatunkat, ahol ma Kosztolányi Dezső egyik legkülönösebb regényéről beszélgettünk Gerőcs Péter íróval, szerkesztővel. 1936-ban jelent meg a Nero, a véres költő, amely nemcsak egy történelmi alak portréja, hanem kegyetlenül pontos könyv hatalomról, művészetről és dilettantizmusról. De vajon mitől működik ez a szöveg még ma is, és miért érdemes újra elolvasni?  Sokszor nem is gondolunk rá, hogy mire képes a zene, amikor a szavak nehezen működnek. Így van ez a filmek esetében is, ahol sokszor „láthatatlan főszereplővé” válhat a zene. Erről és a mentális egészségről szóló új videoklipjéről is kérdeztük következő vendégünket, Kalotás Csaba filmzeneszerzőt, aki K6 néven saját zenei világot épít. Már csak pár nap, és a jövő héten elkezdődik a 45. Magyar Filmszemle a Corvin moziban. Tavaly néhány producer és támogató összefogásából született újjá a szemle, és már akkor sokszínű képet adott a magyar filmről. Idén, ha lehet, még színesebb lesz a paletta. Erről kérdeztük vendégünket, Pataki Ági producert, a Filmszemle Szemletanácsának tagját. Mik azok az ÖkoKörök? Kiknek szólnak, és hogyan lehet taggá válni? A válaszokat Andacs Noémi programkoordinátortól vártuk, aki arról mesélt, hogy milyen hétköznapi változtatásokkal lehet környezettudatosabb életet élni, és mit jelent a közösség ereje a fenntarthatóbb élet felé vezető úton.

Századik lapszámához érkezett a Műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat. Első vendégünk ma Jenei László író, szerkesztő volt, aki régóta meghatározó alakja a miskolci lap szellemi műhelyének. A kerek szám kapcsán arról beszélgettünk, mit jelent számára ez a pillanat, hogyan látja a Műút történetét, és hol tart most a folyóirat. Ha január, akkor BIDF, vagyis Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál. Holnaptól 9 napon át várják érdekesebbnél-érdekesebb dokumentumfilmek a műfaj rajongóit Budán, a Mammut mozitermeiben. Az egyik erős, mondhatni drámai film a Család vagy háború, ami egy kétgyermekes haditudósítónő életén keresztül mutatja meg, mit jelent a háború – nem csak ott ahol lövések dördülnek, hanem otthon is. A film nagykövetét Al Ghaoui Hesna külpolitikai újságírót, telefonon kérdeztük. A folytatásban Fekete Ibolya filmrendező, forgatókönyvíró és dokumentumfilmes érkezett hozzánk egy igazi születésnapi beszélgetésre. Mondják róla, hogy ő a rendszerváltás alkotója, filmjei, köztük a Bolse Vita, a Chico és később az Anyám és más futóbolondok a családból a 20. század történetét, és a változás elkerülhetetlen természetét mutatják be. Erről is kérdeztük, ahogy szívügyéről, a tanításról is.

Első vendégünk Báron György filmesztéta volt, akivel az iráni film újjászületéséről, vagyis az iráni újhullámról beszélgettünk. Az apropó pedig nem más, mint hogy már a mozikban látható Jafar Panahi Cannesban Arany Pálma díjat elnyert filmje, a Csak egy baleset. Vendégünk régóta követi ezt az erős, különleges filmes hagyományt, írt róla, tanítja is, most a sokszorosan díjnyertes Jafar Panahi világáról és új filmjéről kérdeztük. Az Andrássy úton sétálók ezekben a napokban szokatlan látvánnyal találkozhatnak a Magyar Képzőművészeti Egyetem épülete előtt: egy 120 kilós jégtömbből faragott szobor jelent meg a főbejáratnál. Erős István, az egyetem rektora volt a vendégünk akivel a természetszobrászatról és a jégszobor történetéről beszélgettünk.  A folytatásban Tasi Zsuzsánna művészetterapeuta érkezett hozzánk, akit évindító beszélgetésre invitáltunk. Arról kérdeztük, hogy mit jelent az újév egy segítő szemével, hogyan lehet jó célokat választani, és hogyan segíthet az alkotás abban, hogy kicsit közelebb kerüljünk magunkhoz.

A 2024. február 23-ai adás ismétlése: Klasszikusok újratöltve: miért és hogyan érdemes olvasni ma klasszikus irodalmat, egyáltalán, mit értünk klasszikus irodalmon? - a műsor első felében erről beszélgettünk Molnár Krisztina Rita költővel, íróval, aki Marquez és Bulgakov műveivel érkezett. Következő vendégünk Gallyas Veronika volt, a Magyar Zsonglőr Egyesület, és az Inspirál Cirkuszközpont alapítója. Vele a szociális és a szabadidős cirkusz társadalmi jelentőségéről beszélgettünk, valamint arról, hogy soha nem késő felkapni a hullaphopp karikát. Tarr Bence László, kulturális antropológus, buddhista tanító érkezett a stúdióba, akivel Wim Wenders legújabb, Tokióban forgatott filmjéről, a Tökéletes napokról beszéltünk. A film már ott van az Oscar-díj várományosai között. Végül Szarka Klára fotótörténész volt a vendég, akit a fotóművészet és az álom összefüggéseiről kérdeztünk. Nevezetesen arról, hogy hogyan fér össze ez a két, látszólag távolinak tűnő érzékelés, és mint minden művészet, hogyan merített a fotó is az álmokból.

Az első órában az egyik legismertebb hazai popzenekar, az Ivan & The Parazol frontembere érkezett hozzánk évindító beszélgetésre. Itt volt velünk Vitáris Iván énekes-dalszerző, az immár 15 éves zenekar egyik alapító tagja. Karrierjük során felváltva adtak ki magyar és angol nyelvű dalokat, zenéjükben elsősorban a hatvanas, hetvenes évek beat-hangzása vegyül modern, pszichedelikus elemekkel. A beszélgetés során felidéztük az elmúlt évek érdekességeit és újévi terveikre is rákérdeztünk.Mire jó az olvasás, hogyan válhat hivatássá, és miért fontosak a könyvklubok? A folytatásban ilyen és hasonló kérdésekről beszélgettünk Ott Annával, akinek a neve jól ismert az irodalmi életben. Bár egyszerű olvasóként, vagy "előolvasóként" tekint magára, de inkább nevezhetjük őt irodalmi influenszernek. Több ezren követik könyvklubjait, podcastjait, könyajánlóit, régóta ő a Hadik Kávéház művészeti vezetője, és részt vesz a Margó-díj odaítélésében is.

A műsor első vendége igazi zenészcsalád volt: a stúdióba vártuk Király Lindát és szüleit, Király Gabit és Király Tamást. Ők hárman – és persze a család többi tagja – évtizedek óta jól ismert szereplői a magyar zenei életnek. Dolgoztak itthon és Amerikában, külön-külön és együtt is. Most viszont nemcsak a zenéről, hanem a karácsonyról is kérdeztük őket, közös emlékekről, ünnepi szokásokról, és persze szó volt a családi összetartásról is.  A folytatásban egy különleges apa–fia páros érkezett hozzánk: Forgách András író, és kisfia, Jonatán. András nevét ismerhetjük regényeiből, színdarabjaiból, rajzairól, de ma, mint apa volt itt velünk, aki igyekszik lépést tartani egy rendkívül kíváncsi, okos és humoros kisfiúval. Jonatán nagy kedvence a Minecraft, de sokat olvas, szeret kirándulni, és ha minden igaz, már három regényt is elkezdett írni. Szó volt játékokról, utazásról, a közös olvasás öröméről, és természetesen a karácsonyi szokásokról is.

A 2024. október 18-i adás ismétlése: A Klasszikusok újratöltve rovatunkkal indultunk, első vendégünk Mészáros Sándor író, kritikus, szerkesztő, a Kalligram Kiadó igazgatója volt. Költészetről  beszélgettünk - a tavaly elhunyt költőfejedelem, Kovács András Ferenc, vagy ahogy mindenki hívta, KAF életművét idéztük meg.   Ezt követően dr. Müllner András, egyetemi oktató érkezett, az ELTE Média és Kommunikáció tanszékéről. Több mint 10 éve vesz részt a Romakép Műhely munkájában - erről is kérdeztük -, de szó volt a tanszéken alakult Minor Média/Kultúra Kutatóközpont munkájáról is, ahol nagy hangsúlyt helyeznek a filmes eszközök bevonására.   A folytatásban Kiss Dániel Áron műgyűjtőt vártuk a stúdióba, aki folytatta művészettörténeti kutatássorozatát. Korábban Ország Liliről talált meg egy csaknem ötven éve elfeledett felvételt – ezúttal Anna Margit feledhetetlen alakja előtt tiszteleg a róla készített portéfilmmel. Hallottak már a cohousing-ról, vagyis a közösségi együttélésről? Ez lenne a hagyományos lakhatás alternatívája? Erről a modellről kérdeztük Madaras-Horogh Petrát és Babos Annamáriát, az immár 5 éves CoHousing Budapest Egyesület társelnökeit.

Első vendégünk UporLászló dramaturg, műfordító volt, aki régóta foglalkozik Tom Stoppard műveivel,több darabját ő fordította, könyvet írt róla, és személyesen is ismerte a szerzőt. Stoppard november végén hunyt el, 88 éves korában, vendégünket arra kértük, segítsen közelebb kerülni ahhoz, hogy ki is volt ez az óriás a színház, az irodalom és a film számára. Őt követően Klimo Péter képzőművész és látványtervező érkezett hozzánk. Vendégünk gyakran dolgozik régi, sérült anyagokkal, és ez az anyagszeretet a díszleteiben is visszaköszön. A Fugában most Napló címmel látható kiállításán a képei személyes naplóbejegyzésekként működnek. A festészetről és a színházi–filmes látványtervezésről is kérdeztük. Ezután Gryllus Dorkát vártuk a stúdióba. Vendégünk színész és rendező, egyszerre dolgozik itthon és Európában, színházban és filmben. A héten mutatták be legújabb rendezését a Dugattyúsházban: Anne Haug Csak jöttem szólni, hogy megyek című darabját. Közben az Üvegfal nemrég a századik előadását ünnepelte, de új színházi szerepben is láthatjuk; sőt, a februárban érkező új magyar thrillerben a családjával játszik együtt. Milyennek látja mostani alkotói korszakát, és mindez hogyan fér bele az idejébe?

Első vendégünk Szerényi Gábor grafikusművész volt, aki hosszú évek óta rajzolja Budapest hajléktalan embereit. Rajzai, a városban járva, gyakran egy pillanat alatt, „egy lendületből” születnek meg. Képei földre terített hullámpapírokon, összegyűrt csomagolópapírokon, feltépett kartondobozokon mutatkoznak be a FUGA kiállítóterében. A kiállítás hátteréről, az alkotó felelősségéről, és arról beszélgettünk vele, hogy miért nem tudja abbahagyni ezt a sorozatot? Őt követően a Cirko Film új bemutatójáról volt szó, az Elfajult nyaralás című francia-belga filmről. Antony Cordier rendező, aki jól ismert szociális érzékenységéről, ezúttal egy káoszba fulladt dél-franciaországi nyaralás történetén keresztül szembesít a hatalmi helyzetek bonyolultságával. Rakita Viviennel, a Filmtett újságírójával beszélgettünk erről a keserű-édes szatíráról. Pálos Gergelyt vártuk a stúdióba, akit legutóbb Chicagóban választottak a legjobb operatőrnek, Enyedi Ildikó: Csendes barát című filmjének fényképezéséért. Szó volt kettejük közös munkájáról, a film képi világáról, vendégünk stockholmi életéről, valamint Roy Andersson-al való együttműködéséről, és a januárban induló Stereo Filmkörről is.

Első vendégünk Navarrai Mészáros Márton kulturális újságíró és szerkesztő volt. Közelről ismerte Ferdinandy György írót, aki idén lett volna 90 éves. Barátjának tekinthette őt, jól ismeri kalandos életét, írásait, és gondozza az életművét. Emellett ő hozta létre az Arany Medál közönségdíjat is. A legendás íróval való barátságáról, és Ferdinandy György életművéről beszélgettünk vele. Őt követően Nádor Éva írót vártuk a stúdióba, aki könyveiben sokszor elfelejtett, elhallgatott történeteket mesélt el: családtörténeteket kutat fel, vagy éppen építészeti remekműveket mutat be. Kutatói kíváncsisága elsősorban a zsidóság történeteire fókuszál, de nem csupán a múlt fontos a számára, hanem az is, hogy mit jelent mindez itt és most, nekünk. A folytatásban Ugrin Julianna producer, a magyar dokumentumfilmeseket tömörítő MADOKE elnöke volt a vendégünk. Az általa alapított Éclipse Film produkciójában olyan alkotások készültek, mint például az Alzheimer-kór gyógyításáról szóló Dékány Gyula-portréfilm, vagy a Kurtág György életét bemutató dokumentumfilm. Természetesen szó volt a műfaj helyzetéről és sajátosságairól is, különös tekintettel a MADOKE legújabb szakmai javaslatáról.

Elsőként Wrochna Fanni színésznővel beszélgettünk, aki szeptemberben a Velencei Filmfesztiválon aratott sikereket, méghozzá egy olasz film, az Eleonora Duse egyik főszerepében, sőt, nemrég az olasz Elle magazin is a címlapjára választotta. Hol Budapesten próbál, hol Olaszországban forgat, és úgy tűnik, ez a kétlakiság mostanra természetes közege lett. Ma arról beszélgettünk vele, hogy hogyan élte meg az első nagy filmes munkáját, és merre viszi tovább az útja. Őt követően Bácskai Juli színházalapítót, írót, pszichológust és "szabad SZÓ művest", a Pszicho színház alapítóját vártuk a stúdióba. Az immár 26. évadában lévő előadássorozat mellett, a saját naplójából készített felolvasószínházi előadásról is kérdeztük. Vendégünk nemrég özvegyült meg, a Ki vagyok én nélküled? Kivagyok én – nélküled. című előadása éppen erről az életszakaszról beszél. Fájdalomról, veszteségről és egy sminktükörről, amely még erőt adhat. Mi a környezetesztétika, és milyen kapcsolatban van a művészettel? A folytatásban vendégeinkkel, Cserhalmi Luca és Lendeczki Kinga esztétákkal, az ECHO sorozat elindítóival erről beszélgettünk. Azt is megkérdeztük tőlük, hogy hogyan lehet a természetre mint „műalkotásra” nézni, és ha így teszünk, az vajon mit indíthat el bennünk. Végül Láng Annamáriát vártuk a stúdióba, a nemrég bemutatott Josef Mengele eltűnése című film egyik szereplőjét. A Cannes-ban bemutatott alkotást Kirill Szerebrennyikov rendezte, és ritka nézőpontból, több idősíkon meséli el Mengeledél-amerikai bujkálásának éveit. A forgatásról, a rendező módszereiről és a filmről kérdeztük Láng Annamáriát.

Első vendégünk Gerőcs Péter író, aki nemrégiben az irodalmi élet visszásságairól szóló diskurzus kellős közepén találta magát, pedig csak feltett néhány kényelmetlen kérdést legutóbbi esszékötetében. A beszélgetés során érintettüka mai magyar irodalmi tér anomáliáit, a kanonizációs trendeket és a popularizáció túlhatalmát. Aztán Gerlóczi Juditot, a Nem Oké kampány elindítóját vártuk a stúdióba, abból az alkalomból, hogy kampányuk, immár országos szintre lépett. Célja, hogy az iskolai zaklatásról ne csak beszéljünk, hanem közösen tegyünk is ellene. Meggyőződése, hogy a legjobb eszköz erre a színház, amely segít az érzékenyítésben, és a változás elindítója lehet. Pontosan hogyan? Erről  beszélgettünk. A folytatásba Csukás Sándor Balázs Béla-díjas operatőr, a METU operatőr szakának vezetője, a Filmjus Alapítvány elnöke érkezett hozzánk. Hogyan vezetett az útja a filmkészítéstől a tanításig és a társadalmi szerepvállalásig? Egyáltalán, mennyire tanítható ez a szakma, mi a középgeneráció feladata, és lehet-e életpálya modellről beszélni a filmművészetben?

A műsor első vendége Harmat György, filmkritikus, akivel a 125 éve született Luis Buñuel filmjeiről beszélgettünk, egészen pontosan A szabadság fantomjáról. Megkérdeztük tőle, hogy mitől lett Buñuel a szatíra nagymestere és miért olyan hátborzongatóan mulatságos ez a filmje - is? Ki volt Robby Müller, a legendás operatőr, Wim Wenders, Jim Jarmusch vagy Lars von Trier alkotótársa? Nagy Zágon operatőrnek, a napokban véget ért 2. Budapesti Nemzetközi Filmfesztivál egyik alapítójának és Horváth Kristóf fesztiváligazgatónak tettük fel a kérdést. És természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogy mitől olyan különlegesek Robby Müller polaroid képei. A folytatásban Molnár Annamáriát, a Molnár Ani Galéria vezetőjét, az Európai Galériák Szövetségének alelnökét vártuk a stúdióba, aki nemrég tért vissza Torinóból, az Artissima művészeti vásárról. A galériák nemzetközi szerepéről kérdeztük , és arról, hogy mi minden kell ahhoz, hogy egy magyar művész láthatóvá váljon a nagyvilágban.

A műsor első vendége Bérczes László rendező, dramaturg, az Ördögkatlan Fesztivál alapítója és nagyszerű beszélgetőkönyvek szerzője. Régóta kötődik a norvég író, Jon Fosse műveihez, talán azért, mert mindkettőjüket a kifejezés csendje és egyszerűsége vonzza. Megkérdeztük tőle, hogy hogyan látja ma a színházat, mit gondol a világ zajáról, és mit tart fontosnak mindebből? A folytatásban Budapest kulturális emlékezetéről beszélgettünk. A stúdióba vártuk Kiss Borbálát, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének vezetőjét. Az alkalom pedig nem más, mint hogy elindult a BEA, vagyis a Budapest Elektronikus Archívum, ami egyfajta digitális kincsesbányaként működik: tele fotókkal, plakátokkal, zenékkel, régi történetekkel, de kottát, podcastot és videót is találunk benne.  Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díja újra felvetette, hogy milyen különleges szellemi kapcsolat fűzi össze őt Tarr Bélával. A Werckmeister harmóniák ennek az együttműködésnek talán a legtisztább lenyomata: az egyik legmegrázóbb és legszemélyesebb film, ami Krasznahorkai szövegéből született. Szarka Judit filmkritikussal irodalom és film kapcsolódásáról, és az adaptáció erejéről beszélgettünk.

A műsorban 1956 irodalmi feldolgozásaival kezdtük, hiszen kevés olyan történelmi pillanat van, ami ennyire mélyen beleégett volna a közös emlékezetünkbe. Mégis, hogyan él tovább a forradalom története a magyar irodalomban? Miért olyan nehéz írni róla? Vannak persze nagyszerű szövegek, de kevés olyan, ami egyszerre személyes, megrázó és őszinte. Ilyen Nádas Péter műve, az Emlékiratok könyve, amiről Nagy András íróval, a korszak jó ismerőjével beszélgettünk. Következő vendégünkről sok minden elmondható: városrajongó, kultúraszervező, író, Fortepan-menedzser, és sokan a Vademecum Omnibus hírlevél szerzőjeként is ismerik. Török András, vagy, ahogy magát nevezi "a polgárság "kultúrosa" érkezett hozzánk, aki 21 éve minden kedden öt kulturális ajánlattal jelentkezik az immár ezredik számához érkezett hírlevelében.  A folytatásban a Mindenki egyetért című új spanyol filmről beszélgettünk Rieger Johannával, a Glamour újságírójával. A film kényes, de nagyon fontos témát érint: mégpedig azt, hogy hogyan viszonyulunk a mentális betegségekhez. Mennyi félelem, előítélet vagy épp tudatlanság él bennünk ezzel kapcsolatban. És mi lehet ebben egy film szerepe?

Hogyan lesz egy neves filmtörténészből amatőr énekes és facebook influenszer? Aki vizsgakoncertekre jár, ott van minden zenei versenyen és ahol történik valami fontos. Rövid tudósításaira mindig érdemes odafigyelni. Vendégünk  Geréb Anna, aki elsősorban az orosz és szovjet film szakértője, és aki évtizedeken át kutatta az ismeretlen világsztár, Gaál Franciska drámai életét és gazdag hagyatékát. Idén 25 éves a Medence Csoport – az egyik legelső olyan alkotóközösség, akik az újrahasznosítás gondolatát, jóval azelőtt megismertették velünk, hogy az trenddé vált volna. Ők azok, akik használt molinókból táskákat csináltak, fesztiválokra installációkat terveztek, és mindig hittek abban, hogy a design nemcsak szép, hanem közösségformáló is. A jubileum kapcsán most Gross András, a csoport egyik alapítója mesélt arról, mi tartja mozgásban őket negyedszázad után is. A folytatásban Pittmann Zsófia képzőművészt vártuk a stúdióba, aki hímzéseivel, falvédőivel és bátor témaválasztásaival a popkultúra fontos alakja lett. Ő az, aki a művészetet szó szerint kiviszi az utcára, most épp a Radnóti Színház előtt készít óriáshímzést az arra járókkal. Aktivistaként pedig azon dolgozik, hogy ne zárják be a Rudas-fürdő egyetlen női napját, keddenként.  Végül két rendezővel beszélgettünk, Bendó Zsuzsannával és Muchichka Lászlóval, a Csak ki ne derüljön című rövidfilm alkotóival. A film egy budapesti gimnáziumban játszódik, és az iskolai szexuális határátlépés témáját dolgozza fel – őszintén, bátran, ítélkezés nélkül. Arról kérdeztük őket, hogy miért vágtak bele ebbe a kényes, ám nagyon is fontos témába, milyen a film fogadtatása, és mit szeretnének, hogy elindítson a nézőkben.

Első vendégünk Cseh András képzőművész, író, dalszerző, filmeses volt. Rajzol, zenél, és amennyire csak lehet, kerüli az internetet. Az Újzenekar frontembereként, a Tejutcagyerek című dokumentumfilm rendezőjeként, vagy éppen egy kifestő szerzőjeként mindig ugyanazt keresi: hogyan lehet történetekkel, zenével, képekkel közelebb kerülni egymáshoz. A Ludwig Múzeum múzeumpedagógiai csapata idén elnyerte a Múzeumpedagógiai Nívódíjat — nem véletlenül. Következő vendégünk Hemrik László, a múzeum Múzeumpedagógiai Osztályának vezetője, aki évek óta azon dolgozik, hogy a kortárs művészet ne távoli, nehezen érthető világ legyen, hanem személyes élmény mindenkinek, aki belép a kiállítóterekbe.  A folytatásban Farkas Gábor Gábriel, az ismert énekes, színész, képzőművész, rádiónk vendégműsorvezetője érkezett hozzánk. Kevesen tudják róla, hogy szenvedélyes állatvédő is, és pár napja érkezett vissza Korfuról, ahol a Durell-család természetvédelmi alapítványával is kapcsolatba került. Mi van vele, hogyan telnek a napjai, mit csinál mostanában?  Végül Muhi András Béla-díjas producert, a Magyar Filmművészek Szövetségének elnökét vártuk a stúdióba. Legutóbbi sikere Pálfi Györgyhöz köti, társproducere volt A tyúk című, Torontóban díjazott filmjének. Elnöki tisztsége révén ő a főszervezője a februárban újra érkező Magyar Filmszemlének is.

Ma egy izgalmas és egyre időszerűbb kérdéskörrel kezdtünk: hogyan hat a mesterséges intelligencia az irodalomra, az olvasásra és az írásra? Vendégünk Bán Zsófia író és irodalomtörténész volt. Ő segített eligazodni abban, hogy milyen lehetőségeket és veszélyeket rejthet a mesterséges intelligencia a művészet és a fantázia világában. A következő vendégünk Gross András volt, az alkalom pedig nem más, mint hogy 95 éves lenne édesapja, Gross Arnold. A neves grafikus- és festőművész mindig az eszményi valóságot akarta megformázni, képeit aprólékos részletekből építette fel. Vajon milyen ember volt Gross Arnold és hogyan él tovább ez a különleges örökség? Erről is kérdeztük a fiát, Gross Andrást. A folytatásban Sas Tamás filmrendező és operatőr érkezett hozzánk, akit főiskolás korunk óta ismerünk és szeretünk. Beszélgettünk a kezdetekről, az első filmes élményeiről, korai filmjeiről, az operatőri és rendezői pálya kihívásairól. Azt is megkérdeztük tőle, hogyan látja ma a filmművészet és a technológia viszonyát, például a mesterséges intelligencia hatását a filmre. Szó volt személyes emlékekről, tanárokról, kollégákról, és persze a saját, titokban dédelgetett terveiről is.

Elsőként Juhász Nóra képzőművészt láttuk vendégül, aki festményein és installációiban játékosan ötvözi a tervezettséget és a fantáziát. Legújabb kiállítása, az Érzelmi Erőforrások Minisztériuma, a hétköznapi abszurditást és a társadalmi kérdéseket egyaránt ironikus, interaktív formában mutatja be. Erről beszélgettünk vele. Következő vendégünk Hegyi Dóra művészettörténész és kurátor volt, a Lehetőségek tere szakmai vezetője. A Józsefváros szívében működő közösségi térben fiatalok és idősebbek, helyiek és útkeresők tanulhatnak és alkothatnak együtt. Hogyan működik ez a tér és kiket várnak oda? Erről is szó volt.   A folytatásban Gyárfás Dorka filmes újságírót vártuk a stúdióba, aki nemrég Miskolcon, a CineFest filmfesztivál FIPRESCI-zsűrijében dolgozott. Milyen volt a fesztivál, milyen szempontok mentén vitatták meg a filmeket, könnyű volt-e a döntés, és milyen filmes élményekkel gazdagodott Miskolcon?  Végül egy új amerikai-német filmdrámáról volt szó. Ira Sachs filmje, az Egy fényképész napja, a legendás New York-i fotós, Peter Hujar életének egy napját idézi fel. Topor Tünde művészettörténészt, az Artmagazin főszerkesztőjét kérdeztük arról, hogy tetszett neki a film, hogy vajon így képzelte a 70-es évek amerikai művészvilágát, és hogyan érdemes odafordulni ehhez az alkotáshoz.

Glaser Kati rendezővel idéztük fel Bodóczky István képzőművész és legendás tanár alakját, aki művészek nemzedékeire volt nagy hatással. Például azért, mert kimeríthetetlen játékossággal tanított, nem véletlen, hogy a papírsárkány-készítés nagy mesterévé is vált. Bodóczky István emlékéről és a kortárs papírsárkány-kultúráról beszélgettünk. Ezt követően Zádori Zsuzsa, a Blinken OSA Archivum vezető levéltárosa érkezett hozzánk, aki Erdélyi Lajos, a „tapintatlan fotóriporter” világába kalauzol bennünket. A Centrális Galériában látható kiállítás képei a Ceaușescu-korszak erdélyi valóságát dokumentálják - a hétköznapok hőseit, gyereket, pásztorokat, gyári munkásokat. Erről kérdeztük a kurátort. A folytatásban a nagyszerű színész Takács Kati volt a vendégünk. Az előző évadban Blanche szerepében, A vágy villamosa főhőseként varázsolta el a közönséget, de az elmúlt években az új magyar film és a független rendezők is felfedezték maguknak. Életről, szerepekről, és mindarról beszélgettünk vele, ami a színház és a film világában, (és azon túl is) izgalmassá teszi a pályáját.

Első vendégünk Tóth Barnabás volt, akit olyan filmek rendezőjeként ismerhetünk, mint az Újratervezés, a Susotázs, az Akik maradtak, vagy a Mesterjátszma. A Friss Hús fesztiválon láttuk a legújabb rövidfilmjét, a (terep)SZEMLE 3.-at, amely egy 22 éve készülő trilógia harmadik része.  Következő vendégünk Kiss Judit Ágnes költő, író és tanár, aki vers- és prózamondást is tanít. Hamarosan itt az Olvasás világnapja, ebből az alkalomból kérdezzük élményeiről, az olvasás öröméről és hiányáról, diákjai tapasztalatairól és a fantázia szerepéről. A folytatásban vendégünk volt Hermann Zsuzsa, Heller Ágnes lánya, aki egy Facebook-bejegyzésével sokak figyelmét felkeltette. Ebben édesanyja hagyatékáról írt – arról, hogyan talált otthonra a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, és hogyan született meg ott a Budapesti Iskola külön olvasóterme.  Végül egy igazi klasszikusról volt szó, ugyanis a Cirko Film forgalmazásában, újra látható Sally Potter Orlando című filmje, a fiatal Tilda Swinton főszereplésével. A film1992-es bemutatója óta alapvető hivatkozási pont a filmművészetben, sőt, a divatban is. Arról, hogy miért hat ma is ennyire frissen ez a 33 éves film, Gyenge Zsolt filmkritikust, a MOME tanárát kérdeztük, ezúttal telefonon.

A 2024. január 19-ei adás ismétlése: A Klasszikusok újratöltve rovattal indítottunk. Murányi Tünde és Kálid Artúr első vendége Fábri Péter író, műfordító, dalszövegíró lesz, Cervantes és Balassi korában kalandoztunk. Aztán dr. Incze Adrienne pszichiáter, mozgás- és táncpszichoterapeutával test és lélek elválaszthatatlanságáról volt szó. Majd jött Simon Balázs színházi rendező, aki az Utcaszínházi Alkotóközösséggel rendszeresen dolgozik csereháti roma közösségekben, nevelőintézetekben és börtönökben. Végül a kutyák viselkedését vizsgáló rovatban Miklósi Ádám Széchenyi-díjas etológussal beszélgettünk.

A 2024. augusztus 23-i adás ismétlése: A Klasszikusok újratöltve rovatunkkal indítottunk, újra filmről volt szó, és újra remekművekről. Geréb Anna filmtörténész egyik legkedvesebb művészéről, Charlie Chaplinről mesélt, akit a filmtörténet Shakespeare-jének, Mozartjának és József Attilájának tart egyszerre. Terítéken a Modern idők. Ezt követően Schmöltz Margit író, könyvtáros érkezett a stúdióba egyenesen Esztergomból. Vendégünk azon kevesek közé tartozik, aki láthatta a Boticellinek tulajdonított freskókat Vitéz János egykori Studiolojában, az esztergomi várban. A freskókról és a Csipkerózsika-álmából ébredő városról kérdeztük. A folytatásban Lévai Ádám grafikus, képzőművész érkezett hozzánk, Tatáról. Rajzait „egymásból kiáramló vonalak adta lényeknek” nevezi Sinkó István, aki szerint a rajzok legfontosabb motívuma az ölelés. Lévai Ádám a rajzolás mellett elhivatott pedagógus is, erről is kérdeztük. Ezt követően visszatértünk a filmhez. Már a mozikban a Cirko Film legújabb bemutatója, a Párizsi pillanatok. Az édes-bús fekete komédia rendezője Marjane Satrapi, és olyan sztárokat láthatunk benne, mint Monica Belucci, vagy Rossy de Palma. Vendégünk Csabai Máté, a Magyar Narancs újságírója.

A 2024. szeptember 27-ei adás ismétlése: Elsőként Lőrinc Katalin, Harangozó Gyula-díjas táncművész, egyetemi tanár, a kortárs tánc egyik hazai úttörője volt a vendégünk, aki lassan 30 éve tanítja a táncosok fiatal generációit a Táncművészeti Egyetemen. Emellett aktív táncos, színpadi ember, szakíró, 5 nyelven beszél, és ki tudja még mi mindennel foglalkozik. Mi, minden esetre, megkérdeztük tőle. Ezt követően Dinyés Dániel zeneszerzőt-karmestert vártuk a stúdióba, aki másfél éve vett egy nagy levegőt, és megtette azt, amiről a legtöbbünk csak álmodni mer: alkotói szabadságra ment. Színházi előadásait leadta, és mostanában csak azzal foglalkozik, ami igazán érdekli: a zeneszerzéssel. Erről is kérdeztük. A folytatásban Fátyol Hermina színész, casting rendező érkezett hozzánk, aki Berlin és Budapest között osztja meg életét. Nemzetközi és magyar filmes produkcióknak válogat színészeket, statisztákat, közben ő maga is játszik, forgat. A szereplőválogatás érdekességeiről, a kétlaki életről, a kétféle foglalkozásról kérdeztük. A következő vendégünk Szatmári Andrea filmrendező, producer volt, aki korábban a Cannes-i Filmfesztiválra beválogatott rövidfilmjével járt nálunk. Egy ideje már foglalkoztatja a testcsere kérdése, ezúttal a női alkotókból összeállt DOPEA kollektívával együtt, egy fotókiállítás keretében kérdez rá a témára. Egészen pontosan a reklámipar és a digitális létezés számára „kölcsönadott testek” mibenléte foglalkoztatja.

A 2024. október 18-i adás ismétlése: A Klasszikusok újratöltve rovatunkkal indultunk, első vendégünk Mészáros Sándor író, kritikus, szerkesztő, a Kalligram Kiadó igazgatója volt. Költészetről  beszélgettünk - a tavaly elhunyt költőfejedelem, Kovács András Ferenc, vagy ahogy mindenki hívta, KAF életművét idéztük meg.   Ezt követően dr. Müllner András, egyetemi oktató érkezett, az ELTE Média és Kommunikáció tanszékéről. Több mint 10 éve vesz részt a Romakép Műhely munkájában - erről is kérdeztük -, de szó volt a tanszéken alakult Minor Média/Kultúra Kutatóközpont munkájáról is, ahol nagy hangsúlyt helyeznek a filmes eszközök bevonására.   A folytatásban Kiss Dániel Áron műgyűjtőt vártuk a stúdióba, aki folytatta művészettörténeti kutatássorozatát. Korábban Ország Liliről talált meg egy csaknem ötven éve elfeledett felvételt – ezúttal Anna Margit feledhetetlen alakja előtt tiszteleg a róla készített portéfilmmel. Hallottak már a cohousing-ról, vagyis a közösségi együttélésről? Ez lenne a hagyományos lakhatás alternatívája? Erről a modellről kérdeztük Madaras-Horogh Petrát és Babos Annamáriát, az immár 5 éves CoHousing Budapest Egyesület társelnökeit.

„A mozi nem luxus” – mondja Dér Zsolt, mai első vendégünk, aki már jó ideje a függetlenek útját járja. A Junior Prima díjas színészt egyre többféle szerepben láthatjuk, színészként és rendezőként is, és ő az egyik alapítója a Mindenki mozija elnevezésű közösségi kezdeményezésnek. Erről a sokféle útról kérdeztük. Ezt követően két olyan vendég érkezett hozzánk, akiknek sokat köszönhetünk, ha a kortárs magyar színházművészetről beszélünk – főleg, ha az épp New Yorkban történik. Boros Anna színész, a Hungary L!ve Fesztivál megálmodója, és Kovács Brigitta kulturális menedzser, producer, kart karba öltve dolgoznak azon, hogy minden összeálljon szeptember elejére, amikor New Yorkban elkezdődik a 3. Hungary L!ve – erről meséltek nekünk. A folytatásban Láng Annamáriát vártuk a stúdióba. A nagyszerű színésznő immár a hetedik évadát kezdi ősszel a bécsi Burgtheater társulatában. Németül játszik, és otthonosan mozog Európa egyik legnagyobb presztízsű színházában. Pályájáról, kedvenc előadásairól és rendezőiről, és természetesen a művészi bátorságról beszélgettünk vele. Következő témánk egy igazi nyári klasszikus: a Cirko-Gejzír mozi Szánsájn Fesztiválja. Ez az a sorozat, ahol fröccs, szörp, hűvös mozitermek és remek filmek várják a közönséget. Kultkedvencek és Arany Pálma-győztesek kerülnek újra vászonra, minden, amire évközben talán nem jutott idő, most bepótolható – mi pedig Kovács Gellért kollégánkat kérdeztük arról, hogy mit is érdemes megnézni a Szánsájn vetítésein.

A 2024. július 5-ei adás ismétlése: A klasszikusok újratöltve rovatunkkal indítottunk, első vendégünk Nagy Gabriella író, a Litara főszerkesztője volt. Őt is arra kértük, hogy gondolja végig, melyek azok a művek, amelyeket mai szemmel is érdemes újra olvasni. Kedvenc szerzői közül most Rilke: Szonettek Orheuszhoz versciklusát és Csáth Géza: A kis Emma című novelláját választotta. Ezt követően dr. Béres Judit, a Magyar Irodalomterápiás Társaság elnöke, egyetemi docens érkezett hozzánk. Az irodalmi szövegek és az írás terápiás hatásáról, az irodalomterápia, mint diszciplína elfogadottságáról és népszerűvé válásáról beszélgettünk vele. A folytatásban az erdőkertekről és a közösségi permakultúráról volt szó. A stúdióba vártuk Milánkovics Kingát, a Magyar Permakultúra Egyesület tagját, aki maga is fentart egy több mint 20 éves erdőkertet Gödöllőn. Valóban leáldozott a szépen nyírt füves kertek korszakának? Erről is kérdeztük. Ezt követően Lugosi Csenge, az ELTE Természettudományi Karának biológus hallgatója érkezett hozzánk, aki az utóbbi években teljesen bevonódott az Etológia Tanszék kutatásaiba. Egy bizonyos V-alakú kerítéskerülő teszt tapasztalatairól és a kutyák tanulásáról kérdeztük.

125 éve született Barcsay Jenő, aki festőként, tanárként és a híres Művészeti Anatómia szerzőjeként is meghatározó alakja volt a 20. századi magyar képzőművészetnek. A Képzőművészeti Egyetem róla elnevezett híres kiállítótermében, a Barcsay-teremben, most egy nagyszabású, ingyenesen látogatható, életmű-kiállítással tisztelegnek előtte. A Tökéletes egyensúly. Keresztmetszet című tárlat érdekességeiről az egyik kurátorral, Sturcz János művészettörténésszel beszélgettünk. Következő vendégünk Zoltai András fotográfus volt, aki idén elnyerte a rangos Hemző Károly-díjat. Munkáiban az ember és a víz kapcsolatát vizsgálja – egyszerre dokumentálja és líraian közelíti meg a témát. Képein nem csak magyarországi tájak, de egy távoli indiai sziget hétköznapjai is megjelennek. A díjról, a vízhez való viszonyunkról és a képek történeteiről is kérdeztük. A folytatásban Németh Gábor írót, forgatókönyvírót vártuk a stúdióba, aki bár ritkán publikál, de ha megszólal, annak súlya van – akár egy regényben, akár egy díjátadón, vagy épp egy kiállításmegnyitón. Sokáig tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd a FreeSZFE egyik alapítója lett. Többek között az írásról, a tanításról, közszerepléseiről és az írói szerep kihívásairól is kérdeztük. Jártak már Avignonban? Esetleg éppen a színházi fesztivál idején? Ha nem, akkor most bepótolhatják, egy új francia film segítségével. Már a mozikban Az avignoni szerelmesek, ami egyszerre szerelmi történet, színházi szatíra és érzékeny portré a művészi lét bizonytalanságáról. És nem mellesleg a színház varázsáról. A Cirkó film új bemutatójáról Rieger Johanna, kulturális újságíróval beszélgettünk.

Egy kert, amely nemcsak emlékeket, hanem félelmeket is őriz, de most, Lili és Rut történetének köszönhetően, feltárja a titkait. A Lili és Rut projekt a 12-ik kerületi nyilasterror rémtetteit és a túlélés emlékeit kutatja. Váradi Zsófia, képzőművész volt a vendégünk, akivel Liliről, Rutról, nagyszüleiről és a transzgenerációs traumákról is beszélgettünk. Hogyan viszonyul a test kérdéséhez a kortárs művészet? Erről kérdeztük Fenyvesi Áron művészettörténészt, a pécsi képzőművészeti biennálé, a LOKART 3.0 vendégkurátorát. A seregszemle több mint hatvan művész munkáin keresztül foglalkozik a test és az identitás összefonódásával, a test biológiai, társadalmi és pszichológiai aspektusaival, valamint az "én" és a test közötti feszültség ellentmondásaival. A folytatásban Balázs Zoltán színész-rendező, a Maladype Színház alapítója érkezett a stúdióba. Nemrég jött a hír, hogy újra a Balkánon rendez, ezúttal Koszovóban. Az Embertelenek című kortárs mű a háborúról, a brutalitásról és a részvétről szól – így hív közös gondolkodásra. Erről is kérdeztük, valamint a néhány hete véget ért kisvárdai színházi fesztiválról, ahol ő volt a zsűri elnöke. Nyár, tengerpart, családi hétvége – elsőre idillinek tűnhet, de már a címe is azt sugallja, hogy a Tűz a tengerparton keserédes szórakozást ígér. A felszín alatt ugyanis forrnak az indulatok, a feszültség humorral sem mindig oldható, a kérdések pedig egyre kellemetlenebbekké válnak. A tavalyi év legnépszerűbb katalán filmjéről Szarka Judit filmkritikust kérdeztük.

Első vendégünk több műfaj határmezsgyéjén alkot: táncfilmeket készít. Szűcs Réka rendező, koreográfus, kutató és tanár érkezett a stúdióba, aki szerint minden filmben van egy kis koreográfia – ő viszont a film felől közelít a tánchoz. Szeret analóg kamerákkal dolgozni, improvizálni, és mindig új utakat keres. Célja, hogy megmutassa, mit tud mesélni egy mozdulat vagy egy tér. Poroszlai Eszter, képzőművész érkezett hozzánk, aki szintén különleges utat jár be az alkotásaival: a festészet felől indul és eljut a térbe átlépő, fonalakkal dolgozó installációkig. Következő kiállítása Brnoban lesz, Csehországban, méghozzá egy olyan galériában, amit egy egykori textilgyáros villájából alakítottak ki. A helyszín és a téma is személyesen érinti őt, továbbá a női textilművészet történetéről is beszélgettünk. A folytatásban egy olyan színész érkezett hozzánk, akinek a hangját és arcát generációk óta őrzi az emlékezet, és akit nemcsak a közönség szeret régóta, de mi is különösen közel érzünk magunkhoz – Gálffi Lászlót vártuk a stúdióba. Szó volt az örök példaképről, Darvas Ivánról, életműdíjról és Bachról, utazásról és Lénárd Sándorról – és arról is, milyen érzés hosszabb szünet után újra a színpadon állni.

A Klasszikusok újratöltve rovatunkkal indultunk, amelyben ezúttal filmről beszélgettünk. Első vendégünk Sólyom András filmrendező volt, aki Federico Fellini Nyolc és fél című moziját ajánlja újranézésre. Szó volt az alkotói válságról, a rendező szabadságáról, a remekművek természetéről - és arról is, miért olyan nehéz néha a producerekkel. A folytatásban Túróczi Éva Annát vártuk a stúdióba. A színésznő régi kedves ismerősünk, megkérdeztük tőle, hogy mi mindennel foglalkozik mostanában, és hogy miért tartja magát „digitális tartalomkészítőnek”. Azt, hogy pontosan honnan és mióta ismerik egymást a műsorvezetőkkel, kiderült a beszélgetésből. Ezután Rózsa Melinda, a Roziutazik utazási bloggere és Melinda Rose slammer érkezett hozzánk. Talán nem meglepő, hogy a két név egy embert takar. Rozi egyedül utazza körbe a világot, legutóbb Bulgáriából posztolt lenyűgöző képeket, közben pedig slam színpadokon áll, és fanyar humorral meséli el, hogy milyennek látja a világot. Beszélgettünk útikalandokról, színpadi élményekről és arról is, hogyan kapcsolódik össze az utazás, a költészet és a szabadság. Vajon máshogy használják a városi tereket a nők, mint a férfiak? Egyáltalán: mennyire veszik figyelembe a várostervezésben a nők szempontjait? Vendégeink voltak Böröndy Júlia és Dalos Eszter, a Feminicity Kollektíva tagjai, akik azért dolgoznak, hogy Budapest befogadóbb, élhetőbb és biztonságosabb legyen – mindenkinek, de különösen a nők számára.

A 2024. június 28-ai adás ismétlése: A klasszikusok újratöltve rovattal indultunk, első vendégünk Szeder Kata volt, az Austen-projekt podcast-sorozat egyik házigazdája. Jane Austen legismertebb regényéről beszéltünk és rántottuk le róla a rózsaszín lányregény címkét, hogy megfejtsük, vajon mitől olyan izgalmas és aktuális mind a mai napig az Austen-univerzum? Terítéken: a Büszkeség és balítélet. Ezt követően dr. Perlusz Andrea, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának tudományos és stratégiai ügyekért felelős dékánhelyettese érkezett hozzánk. Több szervezettel összefogva, már kétszer jártak Kenyában, ahol fogyatékosságban élő gyerekek, valamint pedagógusaik és szüleik részére vittek módszertani és iskolafejlesztési programokat. Kenyai tapasztalatairól kérdeztük dr. Perlusz Andreát. A folytatásban Réz András írót, filmesztétát vártuk a stúdióba, akivel terveink szerint egy kicsit nosztalgiáztunk, és felidéztük a régi kertmozik, autós mozik hangulatát. Arról is beszélgettünk, hogy miért is olyan kivételes élmény nyári estéken a csillagos ég alatt filmet nézni. Ezt követően Kudron Anna, a Pinkponilo alapítója és vezetője érkezett hozzánk. Csapatuk kitartó lelkesedéssel fordult a fenntartható divatipari megoldások felé. Bátonyterenyén varrós workshopokat tartottak, áprilisban pedig a Milánói Design Héten mutatták be a Biowoolness projektjüket. És hogy ez mit jelent - erről is kérdeztük.

Egy betonmonstrum és a hozzá tartozó hétemeletes ipari épület Kelenföldön, közel a Dunához. Hosszú ideig üresen állt, de most a Valyo, vagyis a Város és Folyó Egyesület, a tulajdonossal és a civilekkel összefogva valóságos kulturális és közösségi intézményt álmodott bele. A tavalyi próbaüzem után megnyílt a Hengermalom. Erről kérdeztük Győrfi Dániel építészt. Kifinomult elegancia, különös hanghordozás, finom irónia és belső izzás. Éppen 100 éve, 1925. június 14-én, egy felvidéki kis faluban, Bején született meg a magyar színház- és filmtörténet egyik ikonikus alakja, Darvas Iván – az örök Liliomfi. Báron György filmkritikussal beszélgettünk, és a tőle elválaszthatatlan rendezőről, a szintén száz éve született Makk Károlyról. Harmadik vendégünk Glaser Kati rendező volt, a magyar animáció egyik legkülönlegesebb hangú mesélője. Legyen szó családi emlékekről, városi legendákról vagy egy csendes park titkairól – az ő történeteiben magunkra ismerhetünk. Az animáció szabadságáról és a mesélőkedvről kérdeztük, és arról is, hogy ki lehet-e bújni a saját magunk alkotta skatulyákból. Végül pedig egy új filmről lesz szó. Nemrég mutatták be a Jó reggelt, búbánat! című francia-német-kanadai filmet, Françoise Sagan híres regényének legújabb adaptációját. A film egy kamaszlány szemszögéből mesél a női kapcsolatokról, a hatalmi játszmákról és a féltékenységről. Mesterházy Lili filmkritikust kérdeztük erről a speciális felnövéstörténetről.

A 2024. május 31-i adás ismétlése: A műsor első vendége Papp Gábor Zsigmond filmrendező volt, aki jól ismert irodalmi témájú portréfilmjeiről, de talán kevesebben tudják róla, hogy műfordító is. Erősen kötődik Itáliához, hogy miért, azt elmondta, és nem véletlen, hogy a klasszikusok újratöltve rovatunkba Szerb Antal Utas és holdvilágával és Lénárd Sándor Római történeteivel érkezett. Ez utóbbit a Klubrádió hallgatói is ismerhetik hangjátékából. Ezt követően Kala Noémi érkezett hozzánk, aki a Van Helyed Alapítvány támogatásával, társaival együtt fordította magyarra Amanda Gorman verseit. Vele tartott Bódis Kriszta, az alapítvány vezetője, aki régóta foglalkozik mélyszegénységben élő gyerekek és családok támogatásával Ózd környékén, ahol komplex művészeti programot és alkotásközpontú nevelési módszert dolgozott ki. Erről kérdeztük. A folytatásban Koleszár Kata fiatal festőművésszel beszélgettünk abból az alkalomból, hogy nemrég a madridi ARCO művészeti vásár vendége volt. Színpompás, élettel teli, allegorikus festményeinek fő témája: a kert, a botanika, a növényvilág. Ezután is maradtunk a tavasznál, a természetnél, és arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hogyan hat a kutyázásra a jó idő? Mire kell figyelnünk ilyenkor kedvenceinknél? A stúdióba vártuk Kurys Anita kutya-viselkedésterapeutát, etológust, akitől ezt, és mindenféle mást is kérdeztünk.

A Klasszikusok újratöltve rovatunkkal indultunk, első vendégünk Szarka Judit, irodalom- és filmkritikus volt. Régi kedvencét, a zenetörténet egyik legnagyszerűbb operafilmjét, Ingmar Bergman Varázsfuvoláját ajánlotta újragondolásra, újranézésre. Mit jelentett Bergman számára a zene, és hogyan transzformálta Mozart művét a film nyelvére? Erről is kérdeztük. Pankovits Nikoletta énekesnőt vártuk a stúdióba, aki többnyire Budapest és New York között tölti napjait. A fiatal énekesnő repertoárja a jazz, a világzene, a népzene határmezsgyéjén mozog, képzőművészettel és költészettel is foglalkozik, mindemellett egy zenei applikációt fejleszt. Miből meríti az inspirációt, és hogy bírja a kétlaki életet?  A folytatásban egy igazi legenda, a Vígszínház örökös tagja, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Kútvölgyi Erzsébet ékezett hozzánk. Aki látta őt a Szent Johannában, vagy a Rómeó és Júliában, vagy éppen hallotta énekelni, az tudja, milyen elementáris erővel van jelen a színpadon. De nemcsak a legendás szerepekről volt szó – hanem az indulásról, a nagy találkozásokról, közös emlékekről, és mindenről, ami összeköt bennünket egy életen át a színházzal.