20. adás: Apaparagrafus a 10 éves Isztambuli Egyezményről és a nők helyzetéről

Az Isztambuli Egyezmény, az óvodai locsolóversek és a láthatatlan házimunka mindig nagyon sok mansplaininget, férfiaktól nők felé érkező, sokszor agresszív magyarázkodás azzal kapcsolatban, hogy miért éreznek és értenek a nők valamit rosszul illetve félre.   Szóval meghívtuk Spronz Júliát, hogy segítsen kicsit ezt az egész témát kontextusba helyezni. Annál is inkább, mert mai az utóbbi ötben megduplázódott a kapcsolati erőszak áldozatainak száma Magyarországon. Szóval hát beszélgettünk arról, hogy mi is az az isztambuli egyezmény, miért írtuk alá és miért nem ratifikáljuk, mi a kritikája az egyezménynek és mi lenne az előnye, ha mégis ratifikálnánk. És arról is volt szó, hogy ha minden törvényben van, akkor miért van mégis ennyi erőszak, miért hibáztatjuk ennyit az áldozatot, miért nem hiszünk nekik és miért van ennyi lappangó, fel nem derített eset. Mert ha van valaki, aki ért ehhez a témához, akkor Spronz Júlia az. Ő jogász, a Patent Egyesület alapító tagja, a jogsegély-szolgálat vezetője. Nőket és gyerekeket érő erőszakkal 1996. óta foglalkozik, 2003. óta főállásban. Azóta részese volt valamennyi, e témával kapcsolatban történt jogalkotási folyamatnak: távoltartás bevezetése, módosítása, zaklatás, kapcsolati erőszak kodifikálása. A Patent Egyesület a nők elleni erőszak témáján kívül foglalkozik az abortuszhoz és a fogamzásszabályozáshoz való hozzáférés kérdésével, de mi ezekről most nem kérdeztük őt. (A portrét Szirbek Anita készítette.)