A hastánc a testünkről, és nem a férfitekintetről szól | Zsófilter #s03e11

A hastánc a 90-es évek közepétől kezdett népszerűsödni Magyarországon, lehetőséget nyújtva rengeteg nőnek azóta is, hogy kortól, testalkattól, előképzettségtől függetlenül táncolhasson akár színpadon is, egyedül vagy női közösségben, ráadásul férfi partner nélkül.A média azonban gyakran bulvárosította ezt a táncformát és sokan társítanak hozzá pejoratív konnotációkat, pedig sokkal több, mint holmi furcsa falunapi látványosság. Az orientális táncnak, vagy Raks Sharkinak az utóbbi száz évben Kairótól kezdve világszerte rendkívül érdekes diplomáciai szerepe is volt kelet és nyugat között, nem beszélve a hozzátartozó gazdag zenei hagyományokról, szórakoztatóipari és művészeti vonatkozásokról.A Zsófilterben Nieto Mercedes orientális táncművésszel emlékezünk vissza “színes-szagos”, ellentmondásokkal és izgalmakkal teli kairói élményeinkre és beszélgettünk a hazai és nemzetközi hastáncvilágról, amelyet nem hagyott érintetlenül a social media hatása, az amerikai “kulturális kisajátítás” diskurzus, és természetesen az egyiptomi társadalom patriarchális működése és osztályharcai sem.Nieto Mercedes honlapja: https://nietomercedes.com/Nimfeum Táncstúdió: https://www.facebook.com/nimfeumCairo Fest Budapest: https://www.cairofestbudapest.com/(0:00:00) - Hastánc az ezredfordulón Magyarországon(0:17:38) - Kairó varázsa, a Raks Sharki története a 20. században(0:33:34) - Táncosnők megítélése, egyiptomi popkultúra(1:01:58) - Testkép és szépségideálok változásai(1:15:10) - Amikor a “cultural appropriation” diskurzus eléri a hastáncvilágot(1:30:07) - Mit ad a nőknek a hastánc?Támogasd te is a Partizán munkáját!https://cause.lundadonate.org/partizan/supportPéntek Reggel, a Partizán hírháttérpodcastja:https://pentekreggel.hu