A két szomszéd

Egyszer volt, hol nem, volt két szomszéd. Egy férfi meg egy nő. A nő bőre ébenfekete, a férfié hófehér. Nem volt soha egy rossz szavuk egymáshoz. Hol a nő vitt süteményt a férfinak, hol a férfi segített valamit megjavítani a nő otthonában. Egyik nap megjelent az utcában egy ember, újságírónak nevezte magát. Megkérdezte a férfit is és a nőt is, hogyan élnek itt az emberek. A férfi azt válaszolta: ő jól érzi itt magát, bárki is a szomszédja, jól kijön vele. A nő ezt válaszolta: ő jól érzi itt magát, mert hagyják úgy élni, ahogyan szeretne. Az újságíró elment és néhány nap múlva a férfi és a nő is kaptak egy-egy példányt a lapból, amiben a velük készült riportot találták. Ez állt benne: A fehér férfit az sem zavarja, hogy fekete nő a szomszédja. A fekete nő pedig örül, hogy itt nem zaklatja senki a szokásai miatt. A férfi ahogyan olvasta, egyre vörösebb lett dühében. Becsengetett a nőhöz. - Láttad, mit írt ez a firkász?- mondta mérgesen a nőnek. - Láttam. És jót nevettem. Mert mi mást tehetnék? Én tudom az igazat, jól érzem magam, jól megvagyunk itt, ez a lényeg. Nézd csak, most készült el a málnadzsem. Adnék belőle egy üveggel, ha nem bánod. - Az a kedvencem. Hát tudod.- mosolygott a férfi. - Vigyázz, még forró- azzal a nő becsomagolta egy darab újságpapírba az üveg lekvárt és odanyújtotta a férfinak. Még ma is boldogan élnek a jó szomszédok. A nő időnként süteményt visz a férfinak, a férfi pedig segít megjavítani, ha valami elromlik.