A rendszer elleni lázadás helyett egymást gyilkolják / Pogátsa, Szirmai & Pauló-Varga / Nagylátószög

"A rendszer elleni lázadás helyett egymást gyilkolják"December 15-én, az Etele Cinemában premier előtt vetítettük Park Chan-wook legújabb filmjét, a Nincs más választást, a film után pedig Pauló-Varga Ákos beszélgetett Pogátsa Zoltán közgazdász–szociológussal és Szirmai Gergely filmkritikussal, videós tartalomkészítővel. A beszélgetésről készült felvételt a Mozinet Nagylátószög új epizódjában tesszük közzé.A Mozinet új bemutatójában Man-su (Lee Byung-hun – Squid Game – Nyerd meg az életed) évtizedek óta a helyi papírgyár megbecsült dolgozója. A koreai álmot éli: feleségével, két gyerekükkel és két kutyájukkal tágas családi házban élnek, ahol a bonsai fák csinosítgatása tölti ki a szabadidejét. A gyár új tulajdonosa azonban a modernizáció jegyében leépítésbe kezd, és kisvártatva Man-su is az utcán találja magát. A kezdeti eltökélt munkakeresést kétségbeesés váltja fel: egy idő után már a háziállatok fenntartása is éppúgy problémát jelent, mint a jelzáloghitel rendszeres törlesztése. Megalázó helyzetek sorozata végül Man-su-t minden határt áthágó lépésekre készteti.„Dél-Korea a világ egyik legstresszesebb országa, ha nem a legstresszesebb országa.”Pogátsa Zoltán szerint a film társadalmi háttere szorosan összefügg a dél-koreai munkakultúrával, ahol az extrém versenyre való nevelés már az oktatási rendszerben elkezdődik, és egész életen át tart. A folyamatos teljesítmény- és megfelelési kényszer, és a státuszhoz kötött önértékelés együttese olyan pszichológiai nyomást hoznak létre, amely különösen érzékennyé teszi a társadalmat a státuszvesztés okozta krízisre.„Az embereknek az identitása a munkájukhoz kötődik. Az, hogy elveszted a munkádat, az tényleg a lefejezés maga.”Pogátsa elmondja, Dél-Koreában a munka nem pusztán megélhetési forrás, hanem identitásképző erő. Szerinte a posztmodern társadalmakban, és különösen Kelet-Ázsiában, az egyén társadalmi értéke abból vezetődik le, hogy milyen munkát végez, mennyire halad előre, és milyen anyagi sikert tud felmutatni. Ennek elvesztése nem csupán gazdasági, hanem egzisztenciális összeomlást is jelent.„Nem tudom, mikor láttam egy olyan párt egy filmben, akik nagyon szeretik egymást, nagy bajba kerülnek, mégis tovább szeretik egymást.”Szirmai Gergely a film egyik legszokatlanabb elemének a család ábrázolását tartja. A történet tudatosan elkerüli a megszokott melodramatikus fordulatokat: a család nem válik a konfliktus forrásává, hanem stabil háttérként marad jelen még a legsúlyosabb erkölcsi dilemmák közepette is. Ez a döntés ritka a kortárs filmekben, és érdekes kontrasztot képez a történet groteszk, sötét humorú színezetével.„Kíméletlen verseny a kisembernek, szocializmusa vállalatoknak.”Pogátsa a film rendszerkritikai olvasatát hangsúlyozza: miközben az egyének könyörtelen versenyhelyzetbe kényszerülnek egymással, a nagyvállalati szféra állami védelemmel és strukturális előnyökkel működik. A filmben megjelenő erőszak és erkölcsi leépülés nem egyéni torzulásként, hanem egy olyan rendszer következményeként értelmezhető, amely nem kínál kollektív kiutat, csak túlélési stratégiákat.A Nincs más választás január 8-tól a mozikban!A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.00:00 Bevezetés és első benyomások a filmről00:02 Műfaj és hangulat00:05 Dél-Korea és munkakultúra00:10 Státuszvesztés és identitás00:11 Rendszerkritika és erőszak00:17 Család és realitás00:20 Corporate világ és verseny00:34 Van-e kiút a rendszerbőlMűsorvezető: Pauló-Varga ÁkosRendező: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív menedzser: Bertók AndreaKreatív menedzser: Csata HannaKommunikáció: Belez­nai MárkProducer: Böszörményi GáborHangmester: Obbágy MátéHangutómunka: Nagy Botond