Akkor emlékezünk jól Trianonra, ha felfedezzük eszmei gyökereinket - Ablonczy Balázs–Hatos Pál-páros interjú

Tabukat is érintő páros interjúnk Trianont övező konszenzusról, „mi lett volna, ha…” kérdésekről és megoldási-feldolgozási utakról. Néhány kijelentés a műsorból: Arról, hogy miért is kéne a történészeknek egyetérteniük  Hatos Pál: Trianon kapcsán két álláspont feszül egymásnak. Az egyik továbbra is az áldozatiság narratíváját mutatja: azaz Trianon minden vitán felül álló igazságtalanságát hangsúlyozza – de ezzel kapcsolatban többnyire kizárólag ezt. Ezzel szemben kialakult egy olyan elbeszélésmód, amely Trianon-neurózisról beszél. E megközelítés lényege, hogy a Trianon-jelenséget nem a genocídiumokra jellemző irtózatos gyász következményei, azaz nem egy valódi trauma, hanem egyfajta neurotikus ismétléskényszer tartja életben, ezért sem lehet kigyógyulni belőle. Hatos Pál Magyarország nemzetiségi politikájáról Ablonczy Balázs: Nem kívánom felmenteni a korabeli magyar nemzetiségi politikát, hiszen lehetett volna sokkal nagyvonalúbb is, de ha az is lett volna, ezzel a nagyon dinamikus, modernizáló nacionalizmussal és a nemzeti szuverenitásra való törekvésekkel szemben akkor sem ment volna semmire. Mi van, ha nem írjuk alá a békeszerződést? Ablonczy Balázs:1918-1920 között ez volt az egyetlen olyan helyzet, amelyben a magyar politikai elit valódi döntési pozícióba került. A többi kérdésben ugyanis mindig egy másik szereplőtől függött és valakinek a jóindulatára volt utalva. A magyar békedelegáció végül ezt a lehetőséget – tartva a gazdasági és politikai összeomlástól, amely valós veszélyt jelentett – elvetette. Úgy ítélték meg, ha most nem írják alá, később csak rosszabb jöhet, és – ne feledjük, hogy az utódállamoknak további területi igényei voltak – valószínűleg rosszabb is jött volna. Fotó:  Ablonczy Balázs A Monarchia felbomlásáról Hatos Pál: 1918 őszén, amikor az őszirózsás forradalom kitör, mindenki üdvözli a magyar függetlenséget. Mindenki örül annak, hogy egy 400 éves boldogtalan házasság ér véget nagyon gyorsan: néhány hét alatt a független Magyarország küszöbéről a történelmi Magyarország sírboltjába bukik a magyarság. Az persze más kérdés, hogy ki látta ezt előre. Egyáltalán előrelátható volt-e?