Akkor tudtam jól csinálni, amikor szabadon fényképeztem

Horváth M. Judit neve fogalom a magyar fotográfiában. Pályája során számos önálló kiállítással, valamint férjével, Stalter György közösen létrehozott tárlattal és fotóalbummal jelentkezett, kivívva  a hazai és a nemzetközi szakma, valamint a közönség elismerését. Munkássága a dokumentarista és szociofotókon, a portrén, a riporton és a művészi kísérletezés különböző formáin át a fotográfia szinte valamennyi műfaját felöleli. Képeit a társadalmi érzékenység, az emberi sorsok iránti figyelem, valamint a hiteles és empatikus látásmód teszi különlegessé. Férjével közösen készített, a magyarországi roma közösségek életét bemutató fotósorozatai a kortárs magyar szociofotográfia kiemelkedő alkotásai közé tartoznak. Művészetét és több mint négy évtizedes alkotói pályáját a közelmúltban a Magyar Fotóművészek Szövetsége életműdíjjal ismerte el. A fotográfia technikai és esztétikai változásainak aktív tanújaként és alakítójaként különleges rálátása van a képalkotás múltjára, jelenére és természetesen a jövőjére is. Látásmódról, tartalomról és kompozícióról, a színes film térhódításáról, a digitális technika átalakító hatásáról, valamint a mesterséges intelligencia által elindított új vizuális korszakról is mesélt Kalmár Andrásnak.