Az anya nő, az apa férfi, Isten ajándéka a gyermek és a hőn áhított család egy hazugság?

A Keresztény Kultúra podcast legújabb adását – anyák napjához is jól illeszkedve – videós formában készítettük el a Kötőszó bloggal történő egyűttműködés keretében, ahol a család fogalmáról, annak történetéről, bibliai vonatkozásairól és az egyházban speciálisan betöltött szerepéről esett szó. A beszélgetés során különösen nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a kereszténység gyakran tekintélyből, erőteljesen előíró módon képes a családról beszélni, fenntartva ezzel egy tökéletes, már-már elérhetetlen családképet, miközben a valóság ennél sokkal változatosabb, amit nem szabad reflektálatlanul hagyni sem az egyházi közösségek mindennapjai, sem a nagyegyházi megnyilatkozások szintjén.Köszönjük, hogy itt vagy, és olvasol bennünket! Ha tetszenek az írásaink, iratkozz fel vagy támogasd a munkánkat előfizetéssel.A felvételen velünk volt állandó szerzőnk, dr. Seben Glória lelkész, hitoktató, pszichológus. Ő például megmutatta nekünk, hogy mennyire veszélyes is a bibliai családmodellek és a nukleáris családmodellek közé egyenlőségjelet tenni. A család fogalma és valósága történelmi korokon át és különböző közösségeken belül is folyamatosan változó. Ebből kimerevíteni egy idealizált képet egyrészt téves, másrészt következményekkel jár azokra nézve, akik ezen kívül vannak:„Az egyik lehetséges hozzáállás[a az egyháznak] a tabusítás: az, hogy egyszerűen nem beszélünk róla, nem vesszük tudomásul ezt a fajta különbséget, és továbbra is ragaszkodunk hozzá, hogy mi családnak azt nevezzük, amikor valaki az első házasságában él a házastársának vagy saját magának a haláláig; és csak azt nevezzük családnak, amelyben saját biológiai gyerekek születnek. Ezt is megteheti egy gyülekezet, de ha ezt teszi, akkor nem a Szentírásban gyökerezik – mert ott is rengetegféle atipikus családdal találkozunk –, azaz nem veszi elég komolyan azt, hogy Isten kegyelme egy jóval szélesebb dolog. […] Ha erkölcsi piedesztálra emelnénk egy ilyen ideálképet, az azt jelentené, hogy kizárjuk Isten kegyelméből azokat, akik ennek a képnek nem felelnek meg. Ez azonban nem az, amire minket Krisztus elhívott.”Dóri arról a kérdésről, hogy vajon az egyházi közösségek mikroszintjén hogyan gondolkodnak a családról, azt felelte, hogy a jelenleg aktív szülőként funkcionáló generációk (elsősorban a negyven-ötven éves felnőttek és fiatalabbak) folyamatosan reflektálnak az örökölt szülői mintákra vagy nevelési elvekre, és arra döbbennek rá, hogy gyakran ezek a korábbi minták nem feltétlenül működnek, viszont hogy hogyan lehet ebből ellépni, azt nehéz megtalálni. Igaz lehet ez a keresztény közösségekre, akik kiválóan berendezkedtek a családos állapotú emberek életére, de egyszerűen „nincsenek még felkészülve az atipikus, például egyszülős vagy mozaikcsaládokra vagy csak simán a házassági vagy szülői mintákban jelen lévő krízisekre. Ma már annyiféleképpen élünk – hasonlóan kicsit az ősközösséghez –, nem feltétlenül a család az elsődleges bázisa egy közösségnek, hanem pont ez a sokféleség, aminek mentén a családi létet a közösségeinkben élhetjük meg.”A beszélgetésben még a következőkről esik szó:* Milyen atipikus családtörténetei vannak a Bibliának?* Mennyire képes az egyház arra, hogy segítse a krízisben lévő családokat?* Milyen gyakorlati példái lehetnek annak, hogy egy egyházi közösségben bevonják és támogatják az egyszülős vagy más atipikus családokat?* Milyen speciális szerepben vannak jelen a lelkészcsaládok egy gyülekezetben?Az adást a Magyarországi Evangélikus Egyház YouTube-csatornáján is megtalálod:Köszönjük, hogy itt vagy, és olvasol bennünket! Ha szeretnéd támogatni a munkánkat, az alábbi gombra kattintva áttekintheted, milyen további előnyökkel jár, ha előfizetsz a csatornánkra. Részletesebben pedig itt olvashatsz rólunk. Get full access to Keresztény Kultúra at kerkult.substack.com/subscribe