Az átlépés elé

Kilépsz a keretekből. Leválik rólad az anyagi világ. Eloldod magad. Új térbe kerülsz. A régi egyre inkább a múltba vész. A káosz, a talajnélküliség érzése jelzi, hogy sikerült kilépned. Talán elsőre ijesztő kicsit. Mintha mezítelenül lebegnél egy ismeretlen térben, kapaszkodók nélkül. A pillanat, amikor ráébredsz: nincs szükséged arra, hogy a régihez mérd magad az úton, megadja a bátorságot, hogy figyelmedet akkor is az újra fordítsd, amikor még semmit nem látsz belőle a fizikai valóságban. A kép már ott van benned. A kép teremti meg a hitedet. És a hited hívja életre a képet. A hited az egyedüli társad ott, a káosz közepén. Át tudsz lépni.