Beasts of Bourbon Bécsben

1. The Cruel Sea: Down Below - Down Below 2 The Beasts of Bourbon: Little Animals - Nothing Anymore 3.The Stoogees - We will fall 4. The Beasts of Bourbon: Little Animals - Bones 5. Kim Salmon and The Surrealists - Sunday drive 6. The Beasts of Bourbon 7. The Scientists: Blood Red River - Fire Escape 8. The Beasts of Bourbon: From The Belly of The Beast - Dead Flowers 9. The Beasts of Bourbon: Little Animals 10. Gun Club: The Las Vegas Story - Las Vegas Story 11. The Beasts of Bourbon: The Low Road - Goodbye Friends 12. The Beasts of Bourbon: Sour Mash - Harrd Work Drivin' Man 13. Radio Birdman - New Race 14. The Beasts of Bourbon: Sour Mash - Hard For You 15. Salamander Jim - Hot Cakes For Daddy 16. The Beasts of Bourbon: Low Road - Can't Say No A Magyarországon rendkívül szűk körben ismert Beasts of Bourbon az ausztrál zenészek és zeneszeretők körében élvonalba sorolt banda. 1983-ban Sidney-ben alakultak, Tex Perkins és Spencer P. Jones vezetésével, akik a közben létrejött sokféle felállás mellett a mai napig életben tartják a bandát. A Beasts of Bourbon esetében a megszokott zenei hatások mellett több felvállalásról is szót kell ejteni. A 70-es évek kiveszett Hard Rock világa után - mely a 80-as években szinte kizárólag a metál irányában hatott tovább- ők beépéítették zenéjükbe a HR hangulatokat. De megjelenik a korai - egyébként névadó Rolling Stones hangzás is; ezek vegyülnek az elmaradhatatlan Stooges hatással...de erősen bejátszik az ausztrál zenei tradíció is, amiből főként a Radio Birdmant és a Birthday Partyt kell kiemelni. Emellett érzékelhető a 60-as évekhez is kötődő, post-punk bluesban utazó Gun Club is és más korai RnR, Country, Blues erősségek, némi garázzsal leöntve. Mindezen összetett hatások ellenére a Beasts of Bourbon mindig kitartott a saját, csak és kizáólag rá jellemző hangzás, megjelenés és karakter mellett. Az ő pózmentességük egy olyan kuriózum, ami a rendkívül széles elő- de inkább folyamatos tanulmányok mellett összegyúrva tartalmazza az összes rakkenroll kelléket. De kik is ezek a zenészek....?! A hosszú évek alatt történt tagcserélődések közül néhány személyt mindenképpen ki kell emelni. Meghatározó, de a bandában ma már nem szereplő tag Kim Salmon, ő a Scientist és a Surrealists frontembere, mindenhol hozza amit kell. A '96-ban alakult, és ma is érvényes felállásban mindenki többirányú tevékenységet folytatott a Beasts of Bourbon mellett. Bryan Hooper basszusgitáros például Rowland S. Howard szólóalbumán is szerepelt, és tagja volt az említett Surrealistsnak is. Tek Perkins énekes a Cruel Sea-t erősítette, de Dark Horses néven bivaly szólóalbumokat is készített. Spencer P Jones gitáros korai, de nevét öregbítő Johnnys nevű bandája mellett felsorolhatatlan mennyiségű témában dolgozott. Tony Pola dobos szintén hozzátett a már említett Scientists és Surrealists világához is. Charlie Owen gitáros meg a Beasts of Bourbon előtt a Radio Birdmanből ismert Deniz Tek - New Christ nevű bandájában tolta. A tagok teljes zenei pályafutását túl hosszú lenne részletezni, ezért a teljesség igénye nélkül, csak a fontosabb állomásokat és főbb csapásvonalakat említettük meg. És maga a koncert... A Beasts of Bourbon legutóbb a 2007-ben megjelent, Little Animals című album kapcsán kezdett el turnézni. Nem kis meglepetést és feszültséget okozott, hogy a tavaly júliusra - hozzánk legközelebb Bécsbe - meghirdetett koncertre hetekkel korábban már minden jegy elkelt; de végül aki igazán akarta, a szintén ausztriai Ebensee -ben is láthatta őket. Nagy lendülettel őszre is turnét hirdettek, mely akkor ugyan meghiúsult - azonban múlt vasárnap ismét felléptek Bécsben a Szenében. Már maga a zenekar színpadra vonulása is hangulatteremtő volt: Bryan Hooper egy elég komoly zuhanós balese után csak félig-meddig felépülve - nem épp színjózanul - bottal bicegett be a támaszt nyújtó erősítőjéhez. Tex Perkins megérkezvén ásványvízzel öblögetett, majd fogai között porlasztva a folyadékot frissítette az amúgy már lelkes közönséget és dobosát. Miközben a többiek a kezdő jelet várták, Spencer P. Jones - ütött-kopött, sokat látott gitárja mögül, jellegzetes western kalapja alól vizslatta a népet. Aztán egyszerre belecsaptak, a legkorábbi "slágerükkel", a Psychoval kezdtek. A többszáz wattos Marshall erősítőkből süvöltő gitárokat dobhártyarepesztően dörmögő basszusfutamok festették alá. Mindezt mély tónusú, üvöltő ének és a dob összhangja egészítette ki, hozva a totális Beasts of Bourbon hangzást. A hatás nem is maradt el: a közönség nagy ovációval fogadta ezt a karcos rakkendroll cirkuszt. A Psycho után az este folyamán végig fennmaradt az életmű bemutató vonal; a régebbi témákat az új album számaival vegyítették. Viszont a koncert egészen másképp indult és zajlott, mint a nyári bécsi fellépés: itt folyamatos összhangban figyeltek egymásra az előadók és a közönség, végig emelve egymást; ellentétben az előzővel, ahol többen agresszióként értelmezték félre a Beasts of Bourbon zenéjéből áradó energiát. Akkor Tex a felédobott néhányadik sört már reflexből és ököllel ütötte el, amire többen indulattal reagáltak, és némi verekedés is támadt a közönség sorai közt. Emellett, vagy épp ezek ellenére egy fegyelmezett, de rendkívül energikus és szigorú koncertet adtak. A múlt vasárnapi fellépés viszont hangulatát tekintve mondhatni ellentéte volt a nyári élménynek. A közönség Tex már említett spricceit kvázi bóknak vette, és a tömeg mindvégig egy emberként lüktetett a zenével. Meglepő, hogy a most látott - színpadi mozgásban visszasfogottabb koncert nem befolyásolta az átjövő dögöt: kevesebb látványos mozgással, de koncentrált energiával csaptak arcul minket. Jó egy órás döndölés után az előadás fináléjaként kétszer, két erőteljes blokkot nyomva jöttek vissza; természetesen elhangzott a Let's get funk és záróakkordként az elmaradhatatlan Thanks. Szép volt. Mondtunk már ilyet, így Zolti barátunkat idézzük, aki pontosan írta körül az élményt: " Ettől beszartam, bevizeltem, elélveztem és még le is petéztem".