Beszéljünk az érzelmi munkáról.

Azon tanakodtunk a napokban, mikor is felrobbant az instánk egy to do listet demonstráló poszt miatt, hogy  vajon miért annyira kevéssé tárgyalt jelenség az érzelmi munka? Mert rózsaszín meló? Tehát gyakran a nőkre marad,  és “láthatatlan”, fizetetlen, és alábecsült? Vagy mert nincs nevén nevezve a gyermek, tehát aki végzi annak nehéz felismernie emiatt? Egyáltalán miért nincs még benne a köztudatban?! Hát legyen, beszéljünk (még többet, sokat) az érzelmi munkáról!