Blackjack és a játék minden árnyalata a LegjobbKaszinó csapatának részletes leírása magyar játékosok részére

A blackjack már régóta létezik, és mára jelentősen fejlődött. Amerikában és Európában a blackjack különböző változatai domináltak, amelyek közül sok a mai napig fennmaradt. A fő különbség a játékban használt kártyapaklik száma. Vannak azonban más kisebb különbségek is, például a fogadási típusok, a lapok kiosztásának módja és az osztó tevékenysége. Tudjon meg többet a blackjackről és annak történetéről. A játék úttörőitől a stratégia árnyalataiig mindent megtalálsz itt: http://legjobbkaszino.hu/blackjack/, az oldalon a legtöbb online kaszinó részletes értékelését Tolnai Tibor és szakértői csapata állította össze. A blackjack első változata, amely olyan elemeket tartalmazott, mint a kártyapakli, a játékos az osztó ellen játszik, és a győztest a kiosztott lapok alapján határozzák meg, a spanyol Trente-un játék volt (31). A Don Quijote szerzője, Miguel de Cervantes a "Rinconete y Cortadillo" című novellájában írt a játékról, amelyet 1613-ban az "Építő regények" részeként tett közzé. A Trente-un nevű játékot 1440-ig visszamenőleg említik a feljegyzések (bár több olyan játék is létezett ezzel a névvel, amelyeknek semmi közük nem volt egymáshoz). A 17. században Angliában létezett ennek a játéknak egy változata, amelyet Bone Ace-nek hívtak. Cervantes történetében és a Bone Ace-ben, amelyet Charles Cotton írt le a The Skilful Player (1674) című könyvében, egy ász 1 vagy 11 pontot jelenthetett. A Blackjack francia ősét Quinze-nek (15) hívták, és a 16. században említik először. A játék egészen a 19. századig népszerű maradt a franciaországi kaszinókban. A Sette e Mezzo (7 és fél) olasz kártyajáték a 17. század elején volt népszerű. A Sette Mezzo 40 lapos paklit használt (nyolcasok, kilencesek és tízesek nélkül). A fennmaradó kártyák megtartották a névértéküket, a képkártyákat pedig polckártyáknak számították. Egy másik francia játék, a Trente-et-quarante (30 és 40) 1780-ban a belgiumi Spa Casino-ban volt elérhető. A legtöbb korai játéktól eltérően a Trente-et-quarante a létesítmény ellen játszott, ami azt jelenti, hogy a kaszinó fogadta el a fogadásokat és fizette ki a játékosok nyereményét. Ebben a játékban jelent meg először a "biztosítás". A modern blackjack és annak összes szabályának prototípusa a francia Vingt-un (vagy Vingt-et-un - 21) játék volt, amely a 18. században jelent meg. A 18. század végén és a 19. század elején a játékot olyan történelmi személyiségek szerették és fejlesztették tovább, mint Dubarry grófnő és Bonaparte Napóleon. A 19. században az amerikai kaszinók két olyan szabályt fogadtak el, amelyek drámaian megnövelték a játék népszerűségét. A játékosok láthatták az osztó egyik lapját, és az osztónak 16 pontnál vagy annál kevesebbnél kellett húznia egy lapot, és 17-nél vagy annál magasabbnál meg kellett állnia. A 20. század elején a játék "blackjack" néven vált ismertté egy (nagyon rövid ideig futó, majd gyorsan leállított) promóció miatt, amelyben a játékos bónuszt kapott, ha pikk ász és fekete színű bubi segítségével 21 pontot szerzett. Dr. Thorpe híres kutatásai, majd a játékosok számának növekedése és a játék különböző elemzései nyomán a blackjack a legnépszerűbb kaszinóasztalos játékká vált. Bár a kaszinók általában profitáltak abból, hogy a játékosok különböző stratégiákat fejlesztettek ki, mégis megpróbálták ezt megakadályozni. Annak ellenére, hogy számos bírósági ítélet szerint a kártyaszámolás nem csalás, a legtöbb joghatóságban a kaszinóknak jogukban áll indoklás nélkül megtagadni egy játékos belépését a kaszinóba. Egyes kaszinók módosított blackjack szabályokkal rendelkeznek (ezek akár különbözőek is lehetnek a különböző asztaloknál). Például különböző számú kártyapakli, különböző pakli keverési módszerek, extra kártyaszabályok a soft-17-re, kézfelosztási és duplázási korlátozások, valamint a "feladom" opció elérhetősége.