Bodor Ádám: A borbély

Nyáry Krisztián ajánlója A kortárs magyar próza legfontosabb, iskolateremtő képviselői között tartozik a kolozsvári születésű Bodor Ádám. Prózájának előképei között Tamási Áront, Gabriel García Márquezt és Franz Kafkát is gyakran megemlítik – ő pedig mindannyiszor udvariasan elhárítja ezeket a párhuzamokat.  A kamaszkorában kommunista-ellenes röplapok terjesztéséért börtönre ítélt író Erdélyben novellistaként kezdte pályáját, ám az egyöntetű szakmai és közönségsikert a már Magyarországra települése után megjelent Sinistra körzet című regénye hozta meg számára.  A kötet fejezetei önálló novellaként is olvashatóak, s egy különös, sohasem létezett, mégis valóságosnak érzett kelet-európai határvidéken játszódnak. Bodor mégsem ezt az azóta tizenhárom nyelven megjelent művét, s nem is további regényeit tekinti fő művének, hanem a 60-as években született A borbély című elbeszélését. „Minimalista stílusban, tárgyszerűen, érzelemmentesen írtam le egy tényállást – mesélte évekkel később. – A borbély a szakmai rutin elleni lázadásképpen belenyír a vendég hajába, megcsonkítva azt.”  Ennél sokkal többet csakugyan nehéz lenne elmesélni a történetről, mégis benne van minden, ami egy jó novellához kell: szövevényes emberi viszonyok, mesterien kimerevített pillanatok és egy jó adag titok.