Böjti gondolatok – Nagyböjt 2. csütörtök

Nagyböjt 2. csütörtök Isten harmadik parancsa az első és második után ismét Isten felé irányítja az emberek figyelmét. A parancs lényege ez: Isten kiválasztott Magának minden héten egy napot, azt meg kell szentelni, Istennek adni. Hogyan kell ezt tenni? A parancs mélyén Istennek végtelen atyai szeretetét is megláthatjuk az emberek iránt. Ma erről gondolkozunk. Isten parancsának a gondolatát a leghitelesebben a Szentírásból olvassuk ki. Isten a hetedik napon befejezte teremtő munkáját, megnyugodott, megáldotta és megszentelte a hetedik napot. Isten a nyugalom számára rendelte el és áldotta meg a hetedik napot a maga számára is. A nyugalommal kapcsolatban Isten úgy rendelkezett, hogy az ember 6 napon át végezze munkáját. A hetedik napon, az Úr napja van, azon senki ne dolgozzék, még a rabszolgák sem, de az állatok sem (Kiv 20,8). A tilalom megszegéséért halálbüntetés járt. Isten tehát teljes munkaszünetté tette a hetedik napot a héten. Hat nap munkája után az embereknek Isten felé kell fordítani figyelmüket. Szombaton a vándorlás alatt pl. nem hullott az égből a manna. A babiloni fogság után a Szentföldre visszatért népnek Isten megismételte az Úr napja megszentelésének parancsát, ígéreteket fűzve hozzá. Isten a teremtésben nem fáradt el, hogy szünetté tette a hetedik napot. Az emberekért, érettünk rendelkezett így, hogy tudjunk pihenni, és kikapcsolódni. Igyekezzünk Isten gondolatát megvalósítani mi is. Mit jelent a hetedik nap megtartása a mi számunkra, a mostani ember számára? Elsősorban azt, hogy a keresztények számára az Úr kiválasztott napja a vasárnap, és nem a szombat. Jézus vasárnap támadt fel halottaiból. A Szentlélek Úristen is vasárnap szállott le az apostolokra. A keresztény Egyház az apostolok óta a vasárnapot tekintette és tekinti ma is az Úr napjának. Mindazt, amit Isten az Ószövetségben elrendelt a hetedik nap megtartására, a vasárnapra vonatkoztatta/vonatkoztatja. A vasárnap másodsorban azt jelenti, hogy ezen a napon, Isten akaratából, munkaszünet van. Ez az, amit a mai ember nehezen akar megérteni, és főleg megvalósítani. Leszámítva azt, hogy sok embernek parancsol a munkahelye a vasárnapi munkát illetően, sokan azért is dolgoznak, hogy gazdagabbá legyenek. A testnek azonban meg kell adni azt a pihenést, ami neki jár, hogy kipihenten folytassa munkáját, teljesítse olykor nehéz kötelességét. Mi, keresztények nem figyelünk az ellenkező véleményekre a szombat megtartására vonatkozólag. Igyekszünk Isten napját testünk pihenésével is megünnepelni, saját magunk miatt. A vasárnapi munkaszünetnek van még egy másik célja is, az, hogy szenteljünk időt magunkra is. Ezzel a rendelkezéssel az Egyház emberi mivoltunkat hangsúlyozza ki és védelmezi azt. Nem a haladás, vagy a munka ellen rendelkezik, hiszen mindkettőt Isten parancsolja az embernek. Arra hívja fel figyelmünket, hogy legalább egy héten egyszer próbáljunk emberek lenni. Mindenütt gépek veszik körül az embert. Lassan géppé válik ő maga is. Az ember azonban nem gép. Teste hat napi munkára van beállítva, a hetediken pihenni kell! A következő hetet kipihenten kell kezdeni. A mai ember sokszor egész héten át más szolgálatában áll. Az ember nem élettelen eszköz, hogy mindig másnál legyen. Az embernek családja van, rokonsága van, ezekkel ápolni kell a családi, rokoni kötelékeket. Lelkileg elvakulhat az ember lelke, ha fejét megszakítás nélkül a földre szegezi, a napi gondok sötétségében csak a mindenkori hajszát ismeri. Amennyiben a saját akaratomon áll, a saját érdekemben, családom érdekében igyekszem pontosan megtartani a vasárnapi munkaszünet és pihenés előírását. Megemlékezzél arról, hogy az Úr napját megszenteld! Ezt parancsolja Isten. Hála legyen Neki gondoskodásáért, hogy segít nekünk emberi módon élni. Ne sajnáljuk a vasárnap meg nem szerzett pénzt. Igaz, hogy sokaknak parancsolnak, de ami még rajtunk áll, azt ne hagyjuk elszalasztani.