Böjti gondolatok – Nagyböjt 6. hétfő

Nagyböjt 6. hétfő Isten gondoskodása az emberrel kapcsolatban sokoldalú. Védelmébe veszi az élet forrását, a lelki, erkölcsi értékeket, a szülők személyét. Gondoskodása kiterjed az ember anyagi javaira is. Isten ezt a parancsot adta az embereknek: Ne lopj! Kellemesen hangzik a parancs minden ember előtt, még azok előtt is, akik a többivel nem törődnek. Szeretik hallani, hogy Isten mennyire törődik az ember földi javaival. Isten hetedik parancsa tiltja, hogy az egyik ember elvegye a másik ember tulajdonát. Tiltja tehát a külső cselekedetet. Ha Isten tiltja a lopást, az következik belőle, hogy megengedi az ember számára azt, hogy legyen saját tulajdona, megengedi a magántulajdont. Szokásunk szerint, nézzük meg Isten könyvében a Bibliában, hogy mit tart ő a lopásról. Az Ószövetség szent könyveiben sok utalást találunk a lopásra. Mózes törvényei részletesen leírják, hogy a különféle lopások esetében mi a büntetés érte, és mi a kártérítési kötelezettség. Pl. Aki embert rabol, akár eladja, akár még nála van, halállal lakoljon (Kiv 21,16). A különféle lopásokra különféle a büntetés. Hogy az ember a lopásnak és a károkozásnak minden fajtáját kerülje, ezt a rövid parancsot adja: „Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit, és ne csalja meg egyikőtök sem a másikat.” (Lev 19,11) Isten akarata tehát nem tűri meg népénél más tulajdonának az ellopását. Utálatos dolog, hogy valaki a más, munkával szerzett tulajdonához bűnös kézzel hozzányúljon. Vigyázok magamra, és erre tanítom gyermekeimet is. Mit tart Jézus az Újszövetségben erről a parancsról? Jézus megnyilatkozásai, főleg példabeszédei arról tudósítanak, hogy ő elismeri mindenkinek a jogát arra, hogy saját tulajdona legyen. A magvető a saját földjén, saját földjébe veti a magot. A szőlősgazda saját szőlőjét adja bérbe, és jogot tart az őt megillető termésre. Jézus nem tartja tilosnak a magántulajdont, még a nagy vagyonnal rendelkező gazdag ifjú fölött sem mond elmarasztaló ítéletet. Jézus saját kezével dolgozott, hogy valami keresethez jusson. Megismétli a „Ne lopj!” parancsot, és helyesli, hogy Zakeus megtéríti az igazságtalanul okozott károkat. Szent Pál kijelenti leveleiben, hogy a tolvajok nem lesznek részesek Isten országában. Mint jó tanácsot, adja a jövőre: „aki lopott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, önkezével, tisztességesen szerezzen javakat, hogy legyen miből adjon a szűkölködőnek.” (Ef 4,28) Isten rendelkezései tehát mindkét szövetségben világosak. Én is vigyázok saját tulajdonomra, vigyázok a máséra is tehetségem szerint. A vigyázásra megtanítom gyermekeimet is. Mint Istennek minden parancsát, az ember a hetedik parancsot is sokszor, sokféleképpen szokta áthágni. Különféle bűnöket követ el ellene. Leggyakoribb vétek a hetedik parancs ellen a lopás. Az vétkezik lopással, aki másnak vagyonát, terményét, állatát, pénzét, ruháját, vagy egyéb más tulajdonát a tulajdonos tudta nélkül és akarata ellenére, titokban elidegeníti. Ha nyíltan teszi ezt, akkor rablásról beszélünk. A tolvaj legtöbbször attól fosztja meg felebarátját, amiért fáradozott, dolgozott. A lopásnak nemcsak földi, hanem égi következményei is vannak. Szent Ágoston ezt mondja: „Amit lopás által a más vagyonából szerzesz, azt mennyei jussodból veszíted el.” A lopáshoz nagyon hasonlít a csalás. Ilyenkor az egyik ember anyagilag károsítja meg a másikat, tudta és akarata ellenére. A hamis súlyok, mértékek, pénzek, az eladott áruk rejtett, letagadott hibái, meghamisított, veszélyes áruk ide tartoznak. A csaló ember saját becsületével játszik. Tiszta, becsületes kézzel akarok élni a világban, nem engedem, hogy valami hamisság szennyezze be kezeimet. Hogy a lopások különféle fajtáitól megmeneküljünk, neveljünk magunkban és gyermekeinkben becsületes lelkiismeretet. Ez mindig vissza fog bennünket tartani a lopás mindenféle fajtájától. Ez a lelkület nem vásárolható meg. A becsületességet a vallás szerinti gondolkodás segít kialakítani.