Bruno Adams (1963-2009)

Bruno Adams (1963-2009) Néhány órával ezelőtt elhunyt Bruno Adams a Once Upon a Time és a Fatal Shore gitáros-énekes-dalszerzője. A munkái iránti rajongáson túl személyes barátság is fűzött hozzá minket - így még fájóbb a hír. A mai egy órát neki ajánljuk. Egyszer volt – hol nem volt … megérkezve a végső parthoz…ezzel a mottóval a BangBang eddigi történetének számunkra legfájdalmasabb bejelentését kell megtennünk: Ahogy a műsorajánlóban is olvasható, 2009. április 18-án éjjel 2 órakor hosszú küzdelem után elhunyt Bruno Adams. A mai műsorral neki szeretnénk tisztelegni. Bruno Adams 1963-ban született egy ausztráliai kisvárosban. Már 15 évesen Birthday Party partikon nyomult Melbourne-ben, s hamarosan ’85-ben Once Upon a Time néven saját zenekart alapított. Európába – ezen belül Bécsbe – ’89-ben érkeztek – és itt összefonódik a történek a korábbi, Fatal Shore-t bemutató műsorunkkal, - ahol nővére Bronwyn Adams, a Crime and The City Solution hegedűse fogadta őket. Egészen nagy nevekkel szerepeltek együtt, mint a Bad Seeds, vagy mint a Swans; időközben Berlinbe tették át székhelyüket. A formáció ’95-2005-ig szüneteltette működését, amikor is egy prágai koncert után még volt jó pár fellépésük. 2007-ben adták utolsó koncertjüket Berlinben… Eközben nem maradtak üresjáratok Bruno életében, 1996-ban Phil Shöenfelt-tel és Chris Hughes-szal megszületett a The Fatal Shore zenekar. Az utóbbi 13 évben 3 albumot jelentettek meg, és sokat turnéztak Európában, azon belül Budapesten, Pécsen, Zalaegerszegen és Bicskén is kultikusnak számító koncertet adtak….utoljára tavaly májusban a Corvin Tetőn. Bruno Adams rendkívüli orgánummal és érzékenységgel rendelkező fegyencarcú, huncut– vagy cinkosképű hajótörött, aki szokás szerint a zenében fejezte ki a benne szunnyadó, vagy épp feltörő érzelmi vulkánokat. Morrison misztikumán túlmutató, látszólag földi hanggal, és az ezt alátámasztó – csak és kizárólag rá jellemző (ezt a szókapcsolatot levédjük;-) ének- és gitárjátékkal tette le alapjait a Bruno Adams féle iskolának. Mindezek zenei alapjait tekintve a blues és slide gitározás, az art rock, punk, a szokásosan említett erőteljes ausztrál vonal, de még a hajóvontatók dala is, és még sok meghatározhatatlan dolog nyomta rá bélyegét az ő behatárolhatatlan, de minden előbb felsorolt stílust befogadó, de egyben nélkülöző világába. Bruno Adams az eredendő bánat megéneklője és megkérdőjelezője, a kibaszott nyes életerőt, és az ember földi lététhez való ragaszkodás érzését küldte minden erővel és eszközzel, de csak a „sorok között” érzékelhetően…mindig megtalálva azokat a személyeket, akik nem hátráltak meg a túláradástól. És ez a zenésztársakra és a közönségre is vonatkozik. Bruno Adams előadásmódját tekintve letisztította a „rakkendroll-sztár” pojácaságát is, mindig méltósággal állt színpadra. A „hivatásos KRITIKUSOK” soha nem tartották énekelni tudó énekesnek és gitározni tudó gitárosnak….és pont ez volt az, amit a legjobban leszart, mert épp ez kurvanagy tévedés. A zenekutatók valószínűleg hosszú tanulmányokat fognak folytatni a munkásságáról, kb. a világ végéig. A Wild is The Wind elhangzása a BangBangben személyes „csá!”, mert EZ AZ A szám, amit több koncerten is kértünk Bruno-tól, amire azt válaszolta kajánul, hogy ők lejátsszák, ha ti (mi) eléneklitek. Egy rendkívüli humorú embertől búcsúzunk most.