Engedélyt kér a vásárlód, hogy vegyen tőled

Add meg a vevődnek az engedélyt, hogy vásároljon TőledFontos, hogy amikor próbálod elnyerni a potenciális ügyfeleid bizalmát, akkor arra gondolj, hogy mihez keresnek engedélyt, tehát mi az a dolog, amiben nem biztosak magukban, és emiatt vacillálnak, tehát még nem merik megvenni, befizetni, jelentkezni, regisztrálni. Ez lehet a pénz, tehát hogy nem szokták meg azt az érzést, hogy magukba fektessenek, nem szokták meg azt az érzést, hogy mondjuk megengedjenek maguknak nagyobb összegű utazásokat, ruhadarabokat, táskát, cipőt, akármit. Valamilyen olyan énidőt, ami eddig úgy tűnt, hogy csak mások tudják megengedni maguknak. Ez lehet olyan típusú bizonytalanság, hogy meg tudom-e csinálni, tehát oké, most kiadom a pénzt, egyébként bízom abban az emberben, akinek kiadom, tehát mondjuk egy személyi edzőnek, de én vajon meg tudom-e csinálni azokat a gyakorlatokat, és hogyha nem tudom, akkor az mennyire kidobott pénz. És természetesen lehet olyan fajta engedélykérés is, bizonytalanság vagy bizalmatlanság, hogy eddig nem sikerült. Eddig megpróbáltam már x alkalommal, és nem jutottam el a célomig, az eredményemig. Mitől lenne most másképp? És amikor ezeket átgondolod az ügyfeleid szempontjából, akkor bizony rájössz, hogy tulajdonképpen azokat a potenciális ügyfeleket vonzod be, és néha az ügyfeleket is, amilyen bizonytalanságokat te magadban táplálsz. Tehát ha azt fogalmazod meg, hogy az az érzésem, hogy nem értik az ügyfelek, hogy ez miért fontos nekik, vagy hogy egyáltalán mivel foglalkozom, akkor tulajdonképpen azt mondod, hogy nem tudom, hogy kellene elmondani úgy, hogy ők is értsék, mert mondjuk per pillanat még a szakmának akarok megfelelni, vagy per pillanat a volt kollégáim is figyelik az oldalamat, és akkor jaj, ők mit fognak szólni. Tehát valamilyen félelem, szégyenérzés tartasz attól, hogy megbélyegeznek, kinevetnek. Rád mondják azt, hogy mekkora laikus, mert mondjuk ilyen hétköznapi nyelven fogalmazod meg, hogy mivel foglalkozol, de ez a szakmának való megfelelés, vagy annak a hivatásnak, amit űzöl, és nem az ügyfelek kiszolgálása. És igen, sajnos ez ellentmond egymásnak, vagy olyan érzés, hogy ellentmond egymásnak, de valójában ez számodra irreleváns, mert nem azok fogják kinyitni a pénztárcájukat, akik a szakmát űzik, hacsak nem ugye pont nekik értékesítesz, hanem azok, akiknek te nyújtod azt a megoldást, amilyen problémára ők azt keresik. Tehát összegezve. Amikor jön valamilyen kifogás az ügyfél részéről, hogy hát nem tudom, ez nekem való-e, mert túl sok pénz, túl sok idő, vagy túl kevés pénz, túl kevés idő, túl sok erőfeszítés, túl kevés erőfeszítés, úgy tűnik, túl könnyű, tehát hogy bármi, bármilyen kifogás, akkor nézz magadban, nézz meg a posztjaidat, nézd meg a kommunikációdat, hogy vajon mi az, amit sugalmazol? Mi az, ami rejtve, sorok közt olvasva ott van a soraidban, hogy milyen bizonytalanságot triggerelsz úgymond be, és nézd meg, hogy miért van benned ez a bizonytalanság. Tehát miért attól tartasz, hogy az ügyfél mondjuk nem fogja megtudni, nem tudja majd elérni azt az eredményt, amit te kitűztél, vagy meg akarod helyette oldani a nem tudom én micsodát? Tehát, hogy hol vannak azok az ilyen kövek, sarokpontok, ami miatt nem mered azt mondani, hogy ezt lehet tőlem venni ekkora összegért, ennyi pénzért. Ebben az intervallumban dolgozunk, és ezek a feltételek. Mert ezt mindenki, minden vállalkozástípusra, minden iparágra, minden szolgáltatásra, minden termékre meg tudja mondani. Ha úgy érzi, hogy nem tudja, akkor más elakadása van. Tehát olyan nincs, hogy az, amivel én foglalkozok, túl egyedi, túl bonyolult, én ezt nem tudom így átkonvertálni ezekre a szavakra. Tudod, csak nem akarod. Nézd meg, hogy miért nem akarod, és azt vizsgáld meg, hogy ezt hogy kommunikálod rejtve, titkosan, és ezáltal üzensz azoknak, akik pont ezt tükrözik vissza benned.