Grecsó Krisztián: Össze kéne szedni

Nyáry Krisztián ajánlója A tárcanovella olyan rövidprózai műfaj, amely elfér egy hagyományos napilapban, akár fél oldalon is. Ezen túlmenően nincsenek kötelező elemei, bár hagyományosan egyszerű történetszövés jellemzi.  Grecsó Krisztián Harminc év napsütés című tárcanovella-kötetének nyitó darabja, az Össze kéne szedni megfelel a forma kívánalmainak, a szerző mégis képes bő félévszázad családtörténetét belesűríteni rövid írásába.  Az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar író otthonosan mozog a próza minden műfajában, regényeiből és elbeszéléseiből jól felismerhető Grecsó-univerzum épült fel.  Hősei otthonosan mozognak az alföldi magyar kisvárosok és falvak világában, és gyakran érzik magukat elveszettnek a nyüzsgő nagyvárosban. De bárhol is vannak, előbb-utóbb rákényszerülnek, hogy szembe nézzenek a múlttal, saját maguk vagy családjuk évtizedek óta hurcolt örökségével.  Juszti mama, az egyszerűségében is bölcs öregasszony több novellában feltűnik. Most az általa befőzött szilvalekvár idéz fel régi családi emlékeket: a huszadik századi magyar történelem pokla mellett a szerelem és a vágyakozás elfojtott érzését.  Az élet gyakran embert próbálóan nehéz, mégis össze kell szedni valakinek az elhullott gyümölcsöt.