Ha felismerik az emberek, hogy van segítség, akkor tudjuk zárni a társadalmi ollót – Benke Norbert (Vasas Szakszervezet)

Kis túlzással, a szakszervezeti tagság a munka világában olyan, mint a casco-biztosítás az autótulajdonosok számára. Nem kötelező, fizetni kell érte, de ha baj van, akkor örülünk, hogy van. Jó esetben biztonságérzetet ad. Na, de nem akarom ezt a kicsit erőltetett hasonlatot tovább vinni, inkább belekezdek egy másikba. A szakszervezetek által kiharcolt vívmányok ma már annyira természetesek, mint a liberális demokráciák értékei. Annyira, hogy el is felejtkezünk az értük folytatott küzdelmekről. Pedig. A Vasas Szakszervezet régiós vezetőjével, Benke Norberttel többek között ezekről beszélgettünk : Általában tüntetések, sztrájkok miatt kerül a hírekbe egy-egy szakszervezet. Mit csinálnak "békeidőben"? Békeidő van? Át kellett értékelni a rabszolgatörvényt az elmúlt két év tükrében? Az atipikus foglalkoztatás mennyire befolyásolja a szakszervezetek lehetőségeit? Eleve, mennyire jó az szakszervezetek érdekérvényesítő képessége Magyarországon? Miközben társadalmi olló egyre nyílik, tömegek szakadnak le, nagyon szűk réteg gazdagodik, azaz hasonlít a helyzet a szakszervezetek hőskorára. Miért nincs mégsem akkora tömegbázisuk? Nemrég belépett a Mindenki Pécsért Egyesületbe, azaz még egy lépéssel közelebb került a politikához. Ez nem összeférhetetlen a szakszervezeti vezető szereppel? És miért lépett egyáltalán be a jelenlegi városvezetést adó szervezetbe?