Isten ismerete / 139. zsoltár

139. zsoltár A karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem.  Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.  Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.  Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.  Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.  Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.  Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?  Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy.  Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,  kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.  Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:  a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.  Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.  Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.  Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.  Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.  Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!  Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.  Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek!  Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet.  Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, Uram? Ne utáljam-e támadóidat?  Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek.  Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!  Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! / ha szeretnél, követhetsz minket instagramon is @csendbenn /