Izék

Egy nap furcsa lények érkeztek a Föld nevű bolygóra. Kis aprócska izék. Egyesek szerint egy nagy természetfeletti terv küldte ide őket. Mások szerint a kínaiak. Néhányan, akik találkoztak velük, furcsán kezdtek el viselkedni. Volt, aki csak köhögött kicsit, mások szívinfarktust kaptak. És voltak, akik táncra perdültek örömükben. Amikor sikerült foglyul ejteni néhányat, a tudósok tanácstalanul álldogáltak felettük: élnek ezek egyáltalán vagy talán robotok? Megoszlottak a vélemények. Teljesen kiszámíthatatlan, hogyan reagálnak rájuk. Mi a fenét csináljunk? Kísérletezzünk. Aztán jöttek a gazdag emberek. Azt mondták: nem tudjuk, mi ez, de hátha tudunk belőle profitálni. Vagy ha mégis gond lenne, legalább mentsük, ami menthető. Kísérletezzünk. Aztán jöttek a politikusok. Azt mondták: nem tudjuk, mi ez, de hát egy politikus ilyet nem mondhat. Most akkor mit is csináljunk? Mondjunk és csináljunk valamit, aztán meglátjuk, mi történik. Legfeljebb mondunk és csinálunk valami mást. Az is lehet, hogy mondunk valamit és csinálunk valami egészen mást. Kísérletezzünk. Így történt, hogy a Föld nevű bolygón hirtelen lett több milliárd kísérleti patkány, akiket hol fogva tartottak, hol kiengedtek futkározni. Ezek a kis aprócska izék pedig tanácstalanul rohangáltak közöttük ide-oda. Időnként trükköket találtak ki, hogy fenn tudják tartani a figyelmet. Végül már senki nem értett semmit. Mígnem egy szép napon a kísérleti patkányok közül páran elhúztak a fenébe egy lakatlan szigetre. Tudósok, gazdag emberek és politikusok nélkül. Azt se bánták, hogy néhány kis aprócska izé is velük tartott. Lassan rájöttek, hogyan békülhetnek ki velük. És még ma is boldogan élnek. Aki nem hiszi, járjon utána.