Karácsonyi készület – napi apostol és evangélium – 1Tim 5,22-6,11a; Lk 18,15-17.26-30

1Tim 5,22-6,11a Fiam Timóteus! A kezedet elhamarkodva fel ne tedd senkire, hogy ne legyen részed idegen bűnökben. Őrizd meg magadat tisztán. Ezután ne csak vizet igyál, hanem élj egy kis borral a gyomrod és  gyakori gyengélkedéseid miatt. Egyes emberek bűnei nyilvánvalók, s már  előttük utoléri őket az ítélet, másokat csak ezután; éppígy nyilvánvalók  a jótettek is; ezekkel más a helyzet, ezek nem maradhatnak elrejtve. Akik járomba vannak fogva, a rabszolgák, tartsák urukat minden  tiszteletre méltónak, hogy azok ne káromolják az Úr nevét és a tanítást.  Akiknek hívő uruk van, ne vegyék őket kevésbe, azzal az ürüggyel, hogy  azok testvérek, sőt éppen azért szolgáljanak nekik jobban, mert hívők, a  szeretet s a jótétemények részesei. Ezeket tanítsd, ezekre ints! Aki másként tanít, s nem tartja magát a mi  Urunk Jézus Krisztus egészséges igéihez s a istenfélelemmel összhangban  levő tanításhoz, - az önhitt, nem tud semmit, a szőrszálhasogatás és a  szóharc betege, ebből pedig irigykedés, veszekedés, káromlás,  rosszakaratú gyanúsítás fakad, a megbomlott elméjű, az igazságtól  megfosztott, az istenfélelmet jövedelmi forrásnak tekintő emberek  torzsalkodása. Az istenfélelem természetesen igen jövedelmező, - ha  megelégedés kíséri. Mert semmit sem hoztunk magunkkal a világra, s  kétségtelen, hogy el sem vihetünk semmit; ha tehát van ennivalónk s  ruházatunk, elégedjünk meg velük. Mert akik gazdagok akarnak lenni,  kísértésbe esnek, az ördög kelepcéjébe, sok haszontalan és káros  kívánságba, amelyek pusztulásba s romlásba döntik az embert. Minden  bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jónéhányan, akik hozzá szegődtek,  eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak. De te, Isten embere, menekülj ezektől a dolgoktól: igazságra,  vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj. Lk 18,15-17.26-30 Azon időben gyerekeket vittek  Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették,  elutasították őket. Jézus azonban odahívta őket. „Hagyjátok - mondta -,  hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké  az Isten országa. Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy  fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda.” Erre hallgatói  megkérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Ezt felelte: „Ami az embernek  lehetetlen, az az Istennek lehetséges.” Most megszólalt Péter: „Nézd, mi  elhagytuk mindenünket, amink volt és követtünk téged.” Jézus így  válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, feleségét,  testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, hogy ne kapna  ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig az örök  életet.” Tamás László görögkatolikus papnövendék előadásában