Karácsonyi készület - napi apostol és evangélium - Zsid 9,1-7; Lk 10,38-42; 11,27-28

Zsid 9,1-7 Atyámfiai! Mindenesetre az előző szövetségnek  is megvolt a maga istentiszteleti rendje és földi szentélye: egy sátor.  Ennek első részében ott állt a mécstartó és az asztal, rajta a  felajánlott kenyerek. Ezt nevezték szentélynek. A második függöny mögött  állt a legszentebbnek nevezett sátorrész, itt volt elhelyezve az  illatáldozat aranyoltára és a szövetség ládája, amelyet minden oldalon  arany borított. A ládában őrizték a mannát tartalmazó aranyvödröt, Áron  kivirágzott vesszejét és a szövetség tábláit. Fölötte a dicsőséges  kerubok beárnyékolták az engesztelés lapját. Ezekről egyenként most nem  szükséges szólnom. Amióta ezt így elrendezték, az első sátorrészbe  mindig beléptek a szolgálatot végző papok. A másodikba azonban csak a  főpap lépett be, egyszer egy évben, azzal a vérrel, amelyet a maga és a  nép bűneiért ajánlott föl. Lk 10,38-42; 11,27-28 Abban  az időben Jézus betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt  házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki Jézus lábához ülve hallgatta a  szavát. Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak  megállt és így szólt: „Uram, nem törődsz-e vele, hogy húgom egyedül hagy  engem szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így  válaszolt neki: „Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden  nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a legjobb részt  választotta, amely nem is vétetik el tőle.” Történt, hogy miközben  ezeket mondta, egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely  hordozott, és az emlő, amelyet szoptál!” Ő pedig ezt mondta: „Hát még  azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is  tartják!”