Karácsonyi készület – napi apostol és evangélium – Zsid 9,8-23; Mk 8,22-26

Zsid 9,8-23 Atyámfiai! Azt akarta jelezni a Szentlélek,  hogy a szentélybe vezető út nem volt addig látható, amíg az első sátor  fennállt. Ez jelképe a mai időknek is, amikor olyan ajándékokat és  áldozatokat mutatnak be, amelyek a bemutatót lelkiismeretben nem tehetik  tökéletessé, hiszen ezek csak ételből, italból és különböző  mosakodásokból, azaz testi megigazulásból álltak; ezek a beteljesülés  idejéig voltak rendelve.Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja  jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem  ebből a világból való sátron át, nem is bakok vagy borjak vére által,  hanem a saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és  örök váltságot szerezett. Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők  elhintett hamva a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására,  mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki a Szentlélek által önmagát  adta szeplőtlen áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a  halott tettektől, és az élő Istennek szolgáljunk!Így tehát egy új  szövetség közvetítője ő, aki halálával megszabadított az első szövetség  alatt történt törvényszegésektől, hogy a meghívottak elnyerjék az  örökkétartó örökség ígéretét. Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy  bekövetkezzék a végrendelkező halála. A végrendelet csak halál esetén  jogerős, különben még nem érvényes, amíg él a végrendelkező. Így az  elsőt sem avatták fel vér nélkül, hiszen Mózes is, miután felolvasta a  törvény minden parancsát az egész népnek, fogta a borjak és bakok vérét,  s vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát, a tekercset és  az egész népet, közben ezt mondta: »Ez a szövetség vére, amelyet Isten  rendelt számotokra«. A sátrat is és az istentisztelet minden eszközét  hasonlóképpen meghintette vérrel. A törvény szerint ugyanis majdnem  minden dolog vérrel tisztul meg, vérontás nélkül nincs  bűnbocsánat.Szükséges tehát, hogy az égi dolgok képmásait ilyenekkel  tisztítsák meg; magukat az égi dolgokat pedig ezeknél nemesebb  áldozatokkal. Mk 8,22-26 Abban az időben  Jézus Betszaidába érkezett. Egy vakot hoztak eléje és kérték, hogy  érintse meg. Kézen fogva a vakot, kivezette a faluból. Nyállal megkente a  szemét, rátette a kezét, és megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit? Az  felnézett, és így szólt: „Embereket látok, olyan, mintha a fák  járkálnának.” Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett  látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Erre hazaküldte,  mondván: „A faluba ne menj be, a falubeliek közül pedig senkinek el ne  mondd!” Tamás László görögkatolikus papnövendék előadásában