KVT Emlékkönyv Csuka Tiborral – Vendégünk Gyöngyösi Tibor

KVT Emlékkönyv Csuka Tiborral – Vendégünk Gyöngyösi Tibor Gyöngyösi Tibor egy közösségteremtő ember, akinek ősei már ott voltak a Majsát benépesítő telepesek között. Szépapja, Gyöngyösi János volt az első kántor-tanítója a honfoglaló közösségnek. Gyöngyösi Tibor jelenleg a Tomori-gimnáziumban mozgóképkultúrát és médiaismeretet oktat. Számos helytörténeti eseményt és sok száz esküvőt is megörökített kamerájával. Gyöngyösi Tibornak köszönhetően példaértékű volt a „médiastart” a majsai Dózsa György Gimnáziumban. A mozgóképkultúra és médiaismeret tantárgy integrálásával párhuzamosan, a gimnázium saját falai között létrehozott egy félprofesszionális televízió stúdiót 2005-ben, ami megfelelt egy akkori városi televízió követelményeinek. Szaktanári mentorálásával ebben a stúdióban készítették a média szakon tanuló diákok a MOZAIK Diákmagazint, amely havonta jelentkezett 20 percben az aktuális iskolai, kiskunmajsai és országos, kulturális hírekkel. Tíz év alatt több mint ötven adás készült. Ez a stúdió volt a második városi televízió stúdió Kiskunmajsán, amelynek létrehozásában – helyszínének kialakításában és technikai eszközeinek beszerzésében – részt vett Gyöngyösi Tibor, aki a főiskolai diplomája után, folyamatosan képezte magát szakterületén. – A közművelődés és a kultúraközvetítés terén újabb nagy lépést tettem, merthogy 2006-ban egyetemi diplomát szereztem a Pécsi Tudományegyetemen, s így művelődésszervezőként már a kultúra menedzsere lettem. Szakkörvezető, majd óraadó tanárból, Farkas Zoltán igazgató úr inspirálására pedig egyetemi diplomával rendelkező tanár lettem 2013-ban. Újabb diplomámat a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán szereztem, mint mozgóképkultúra és médiaismeret-tantervfejlesztő tanár – mesélte Gyöngyösi Tibor, aki hozzátette: „Városunk újra településének 278. évfordulóján örömmel konstatálom, hogy méltó követője lehetek, mint lokálpatrióta kultúraközvetítő tanár, Gyöngyösi János szépapámnak, aki első kántora és tanítója volt szülővárosomnak (1755-1764).”