Mán-Várhegyi Réka: Viszlát, kamaszkor!

Nyáry Krisztián ajánlója Letisztult, szenvtelen hang, kisszerűségükben egyszerre szánalmas és tragikus hősök: Csáth Géza elbeszéléseinek hétköznapian bizarr világával mutatnak rokonságot Mán-Várhegyi Réka történetei.  A szerző Boldogtalanság az Auróra-telepen című kötete a közelmúlt egyik irodalmi meglepetése volt. A képzeletbeli lakótelepen játszódó novellák hősei többnyire nők, akik valamilyen életválsággal szembesülnek, vagy csak a fojtogatóan nyomorúságos mindennapokat akarják túlélni.  A szereplők többsége első látásra kisszerű, hétköznapi figura, ám minél inkább megismerjük őket annál nyugtalanítóbbá válik jellemük groteszksége.  Így van ez a Viszlát, kamaszkor! című novella főszereplő ikerpárjával is, akiknek fölösleges kilóik mellett az fáj a legjobban, hogy nincs semmilyen különös ismertetőjegyük. A lányok egy unalmas nyári hétvégén kimennek a közeli tóra, ahol megismerkednek egy fiúval, és hamarosan lekerülnek a fürdőruhák is.  Akár egy filemkből ismert „Kamaszkorom legszebb nyara”–típusú történet is kibontakozhatna ebből, de Mán-Várhegyi Réka tollán természetesen más fordulatot vesznek az események.