#menopauzasztorik - Szilvi: Előre szorongtam a menopauzától, azt gondoltam, hogy onnantól értéktelenné válok

Amikor először találkoztam a menopauzával, 16-17 éves kamasz lány lehettem, akkor köszöntött be az anyukámnál a változókor. Sajnos, nagyon negatív kontextusban történt, mert anyukámat rettentően megviselte, így volt bennem egy megelőlegezett szorongás a menopauzától, és ez meghatározta vagy meghatározza az ezzel kapcsolatos megéléseimet, attitűdjeimet, rettegtem attól, hogy elkezdek majd lepusztulni, bajuszom nő, elhízok. 45 éves koromban kezdődött el a változás, és nekem valójában egy problémám van az egésszel: nekem a menopauza egyenlő elhízással. Most 51 éves vagyok, imádom ezt a kort, mentálisan és lelkileg is, van bennem egy nagy megnyugvás, minden rendben van úgy, ahogy van, kivéve ezt az egy dolgot. Tavaly elkezdtem futni és konditerembe járni, annyit értem el vele, hogy nem híztam tovább. Azt vettem észre, hogy ha megengedem magamnak, hogy így is kinézhetek, hogy ez nem a világ vége, minden változik, és ez is változni fog, akkor kicsit jobban vagyok ezzel a részével. Pszichológusként azt tapasztalom, hogy sok nő nem köti össze a tüneteket a menopauzával, hanem helytelenül saját magát hibáztatja, pedig "csak" hormonális változáson megy keresztül. Fontos, hogy már fiatalon kezdjük el a lányainkat/fiainkat edukálni, mert mindenkinek sokkal könnyebb lesz később a témához kapcsolódnia.