Nick M. Leslie - Paragon III. könyv 2. ( vége )

A kilencven évvel korábbi Nagy Globális Felkelés után az öntudatra ébredt Földi emberiséget a Galaktikus Szövetség mentette meg a teljes regressziótól. Mint már annyiszor a történelem során, megint felkarolták és egyel magasabb fejlődési szintre segítették őket. Új technológiát adtak a kezükbe remélve, hogy azt ezúttal nem öncélú háborúskodásra, hanem az egész emberi faj felemelésére és fejlesztésére fordítják. Ennek köszönhetően az emberiség hatalmas lépést tett előre és a fejlettebb fajok segítségével kilencven év alatt tucatnyi kolóniát hozott létre a lakható exobolygókon. Természetesen a Tejútrendszerben ezután sem volt állandó a béke és a nyugalom. A Galaktikus Szövetségen kívül álló idegen, invazív fajok támadásai kisebb-nagyobb háborúkat robbantottak ki, melyekben a szövetség teljes jogú tagjaként már az emberi haderő űrflottája is részt vett. Ennek az időszaknak a legendás harci űrhajója volt a Paragon-3B. Az egyik legjobban sikerült emberi fejlesztésű űrjármű, amely nagy hatótávolságával, kivételes manőverező képességével és megdöbbentő tűzerejével legendás hírnévre tett szert. A békekötések után a költséges fenntartású modellt kivonták a szolgálatból és olcsóbb gépekre cserélték le. A megmaradt néhány példány ócskavas telepre vagy csillagközi kereskedelmi cégek tulajdonába került, mint minimális fegyverzettel felszerelt középosztályú teherhajó. Egy magas szintű kormányzati kapcsolatokkal rendelkező magán biztosító társaság, a Sigma Mentési Hálózat (Sigma Emergency Solutions) bővítési projektje során kapcsolatba került az űrflotta veterán űrhajóparancsnokával, aki egy Paragon-3B beszerzését és felújítását javasolta számukra. Így kelt új életre a legenda…