“Örülj, hogy itt lehetsz!” - Hogyan tartanak ártó rendszerekben a félelmeink?

Ismerős az éjszakákba nyúló belső monológ és a rágódás, amikor igazságtalanság ér? Újra és újra elmeséled a barátnőidnek az elmúlt napok sérelmeit - nem a megoldást keresve, hanem dühösen panaszkodva?Ebben az epizódban egy különös, mégis felszabadító nézőpontból beszélgetünk arról, mi történik velünk, amikor a munkahelyi, családi vagy baráti közösségben azt érezzük: nem számítunk, nincs beleszólásunk - mégis nekünk kell alkalmazkodnunk.Lehet, hogy ilyenkor nem egyetlen emberrel van dolgunk, hanem magával a rendszerrel?A beszélgetésben megszületik a "fekete lyuk" metaforája: egy olyan rendszer képe, ami a figyelmünkből, érzelmeinkből, félelmeinkből, megfelelési vágyunkból és odatartozási igényünkből táplálkozik. Ezért mindent megtesz azért, hogy mi is beálljunk a sorba és az ő szabályai szerint éljünk.Vajon mi történik, ha nem harcolunk tovább a rendszerrel, hanem egyszerűen nem adjuk neki többé az energiánkat?A konkrét kilépési lehetőségekről a következő részben beszélünk.Kérdéseiteket, téma javaslataitokat ide várjuk: [email protected]ől ebben az epizódban még szó lesz:Hogyan csúsznak át a partnerségre épülő kapcsolatok alá-fölé rendeltségen alapuló hatalmi dinamikába?Miért érdemes önálló, energiát elszívó entitásként tekinteni a patriarchátusra és a mérgező intézményekre a személyes sértettség helyett?Hogyan adunk érzelmi energiát egy helyzetnek azzal, hogy fejben folyamatosan újrajátsszuk? Hogyan lesz a jó kislány alkalmazkodásából felnőttként is megfelelési kényszer? A STOP technika: Hogyan állítsd meg a mentális rágódást az érzelmi energia tudatos megtartásával?Miért olyan nehéz kimondani: "Nekem is vannak feltételeim és szükségleteim"? Mi az egyetlen valódi kiút a mérgező rendszerekből?