Parti Nagy Lajos: Nyúlbunda

Nyáry Krisztián ajánlója „Verik az icát a tavaszban / ez tisztára egy bestiális” – idézte meg Ischler című korszakos versében a 80-as évek hírhedt pécsi búfelejtőjét Parti Nagy Lajos.  Nyúlbunda című novellája olyan, mintha a sors által megvert Ica mesélné el nekünk az életét. Merthogy monológgal állunk szemben: a történet narrátora, az italbolt redőnyén már nyitás előtt kopogtató, nyúlbundás öregasszony nekünk magyaráz valamit.  A szerző kedvelt módszere, hogy az általuk beszélt nyelven keresztül ábrázolja szereplői életét. Prózájának jellegzetessége a nyelv végsőkig vitt átalakítása: ami egy nyelvművelő számára azonnal irtandó hiba, az neki talált kincs, irodalmi alapanyag. Ugyanolyan kedvtelve merít az újgazdag sznobok, mint a társadalom peremén élők elszórt mondataiból, és nem ijed meg a humor, sőt, a paródia eszközeinek használatától sem.  A novella roncsolt életű főhősnek a nyelve is roncsolt, – valószerűtlenül bizarr, mégis túlontúl ismerős. Az eredmény mégsem száraz szociográfiai leírás, de nem is egyszerű stílusparódia, hanem a legmagasabbrendű irodalom, ami kibillenti az olvasót kényelmi helyzetéből.  Mindannyiunkból válhat elgonoszosodott öregasszony.