Patak és Kőszikla

Akkoriban a Napot egy hatalmas sárkány takarta el az emberek elől. A Föld népe fázott, a sötétségben nem látták egymást. Ha pedig időnként egymásba botlottak, ijedtükben haraptak, rúgtak, ütöttek. Történt aztán, hogy született két gyermek. Ikerpár. A leány lelke tiszta, mint a patak vize. A fiú akarata kemény, mint a kőszikla. Egy szép napon így szólt a fiú a leányhoz: -Nem bírok már ebben a sötétségben élni. Útrakelek, hogy segítsek a népünkön. Velem tartasz? -Így vagyok ezzel jómagam is, kedves bátyám. Menjünk hát. Útra keltek, mendegéltek hétszer hét éjszaka. Mígnem a fiú megpillantotta a sárkányt, ami eltakarta a Napot. A sárkány épp szunnyadt kicsit. Öreg volt már, de a pikkelyei még nem árulták el a korát. A fiú bátran odaállt a sárkány elé kivont karddal és elkiáltotta magát: - Pokolfajzat, most véged! A Nap a népünké, add vissza nekem azonnal. Nem tűrhetem már tovább, hogy bitorold. Azzal a kardját a sárkány combjába szúrta. A sárkány felébredt és nagy haragra gerjedt. Dühében tüzet okádott. De mivel a fiú akarata sziklaszilárd volt, rövid visszavonuló után elkezdte dobálni a sárkányt mindennel, ami a keze ügyébe került. Utoljára is megragadta a leányt és kishíján a sárkány hatalmas szájába dobta őt. A leány azonban egy cseppet sem félt. A sárkány feje tetején megkapaszkodott, majd pediglen szépen lebucskázott a nyakán, egészen a hátáig. A sárkány ezt az apró lánykát épp csak úgy érezte, mint amikor lágy szellő simogatja. Abbahagyta hát a tűzokádást. A szíve fáradtan kalimpált. A leány aprócska finom kezét rátette a sárkány mellkasára. Érezte a hatalmas szív egyre lassuló ritmusát. Szomorú lett. Hisz ez a sárkány haldoklik! - lett úrrá rajta a felismerés. Kicsordult a könnye. A sárkány pedig a földre zuhant és örökre elaludt. A leány egyre csak sírt. A fiú pedig csak állt ott, szótlanul meredve maga elé. Mígnem egy napsugár ért oda a lány arcára és lassan felszárította a könnyeit. A leány végül mosolyogva odasétált a fiúhoz: -Kedves bátyám, emeld fel a fejed és lásd meg végre: süt a Nap! Nincs miért tovább szomorkodnunk. A testvérek szép napsütésben ballagtak haza. A népük ujjongva szaladt eléjük: - Hát legyőztétek a sárkányt?-kérdezték. - Le-mosolygott a leány. A fiú nem szólt egy szót se. Némán letette a kardját. Aki nem hiszi, járjon utána.