PATENT - Katonaság a városban: közös hadsereg és magyar társadalom a dualizmusban

A hadtörténeti kutatások fókuszában értelemszerűen a hadi események állnak, de ma már egyre többen foglalkoznak a hadsereg és a társadalom viszonyával. Egy erős hadsereg ugyanis nem létezhet társadalmi támogatás nélkül. De vajon hogy kell elképzelnünk ezt a kapcsolatot, ha nem nemzeti, hanem nemzetek feletti haderőről van szó? Ilyen volt a dualizmus korának hadserege, amelynek egységei békeidőben magyarországi településeken is állomásoztak hosszabb-rövidebb ideig. Dr. Tangl Balázs történész a kiegyezés utáni évtizedekben vizsgálta a közös hadsereg és a társadalom viszonyát, Szombathely példáján. A témában írt doktori disszertációját Benda Gyula-díjjal ismerte el a Hajnal István Kör. Társasági élet, bálok, ünnepek, sportesemények - és párbajok. Egy állandó helyőrség tisztikara szerves részévé vált a település társadalmának, ahol állomásozott. A tisztek rendszeres résztvevői voltak az estélyeknek és táncmulatságoknak, a dinasztikus és az egyházi ünnepek fényét a "díszszázad" emelte, esetenként jótékonysági rendezvényeket szerveztek, de Szombathelyen még a kerékpársport meghonosodása is nekik köszönhető. Akadtak persze párbajba torkolló magántermészetű konfliktusok, de ahogy a helyi Vasvármegye írta: "Szombathely szereti a helyőrségét és a helyőrség szereti Szombathelyt.” A beszélgetésben szó esik arról, mit jelentett a közös hadsereg a dualizmusban, és miért tekinthető ez a haderő demokratikusnak. Hogyan bánt a hadsereg a felekezetekkel és a nemzetiségekkel? Mit jelentett az általános hadkötelezettség, a beszállásolás, vagy a tiszti karbojt becsülete? És mekkora volt a gyalogezred és a lovasezred katonáinak presztizse?