PIM Archívum // Nagy András: A Tanner

Felolvasószínház // Szövegkollázs Babits Mihály, Török Sophie és Szabó Lőrinc írásai alapján Szereplők: Gálffi László, Pálfi Kata, Dömötör András Zene: Faragó Béla Rendező: Forgách András Sorozatszerkesztő: Petrányi Ilona „Különös szerelmi történet bontakozik ki a továbbiakban” –  kezdtem volna a szövegkollázs magyarázatát, amolyan szerzői  „instrukcióként” a dialógusokon még innen. Hogy érthetővé váljék: három  ember háromféle története következik mostantól, amelynek csak átélése  van, meg ellentmondásai vannak, de igazsága nincs, és persze hitelessége  sincs. De ismét a retorika ejtett rabul. Hiszen itt talán  „történet” sincs. Babits Mihály vonzódása Tanner Ilonkához, majd  találkozásaik, ismerkedésük, végül házasságuk semmiféle „szerelmi  történet” jellemzőivel nem bírnak, ha persze események voltak is, és  peregtek, rendesen.Tanner Ilonka áhítata a nagy költő előtt, majd  végzetesnek bizonyuló kacérkodása, illetve Szabó Lőrinccel való  elmélyülő flörtölése, végül pedig a Babitsnak nyújtott „kéz” ugyancsak  nélkülözi ezt az érzéki epikát. Ahogy Szabó Lőrinc ifjonti hányódása is:  a nagybetűs Mester és a mindig kisbetűs nők között, amelynek Ilonka  fontos, de nem meghatározó epizódja volt. Ha pedig  „történet” nincs, van-e „szerelem”? Vagy helyette csak babitsi  kétségbeesés van, öregedés, életidegenség, vágy, magány és az ifjúság  kívánása? No meg „tanneri” karrierálom van, „irodalomhoz dörgölőzés”– és  rafináltan árúba bocsátott test és lélek? Legfeljebb: kalibáni étvágy  van az ifjú Szabó Lőrincben – élet, írás, asszony iránt? Mindezek vannak tehát, de sehogyan sem illenek egymásba, egymáshoz, egymásnak? Lehet.  Ám ha „történet” sem volt, meg „szerelem” sem volt, azért sors még  lett. Mindhármuké. Amiből kibontanám, így utólag – igazság és hitel  nélkül –, mégiscsak a történetet és a szerelmet. Leányfalu, 2OO1. márciusában Nagy András Az előadás 2008. november 12-én hangzott el a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Fotó: PIM Gyűjtemény - Rónai Dénes, 1931