Szénaboglya #Utószó

Kassák Lajos önéletrajzi írásainak sorában az ötvenes évek közepén írt napló, a Szénaboglya kerül sorra a Kassák Múzeum és a PIM közös hangoskönyv sorozatában. A kötetet Valcz Péter színész-rendező olvassa fel.ITT A VÉGE! AZ UTÓSZÓ...„A Szénaboglya kéziratát 1976-tól 1982-ig a Petőfi Irodalmi Múzeumban zárt anyagként őrizték.(...) Közben a körülmények megváltoztak. Az idő múlásával az 1950-es évek elejének, közepének különféle ügyeiben érdekelt személyek érzékenysége csökkent (többen közülük el is távoztak az élők sorából),s nőtt a bonyolult, nehéz korszak iránti érdeklődés. Ennek láttán maga Kassák Lajosné kezdeményezte a napló legalább megközelítően teljes publikálását."  A költőként és íróként elnémult Kassák első komoly írásműve ebben az időszakban naplója volt, amelyet 1955-56 között Szénaboglya címmel vezetett. A cím arra utal, hogy Kassák a napi élményeit, reflexióit külön feljegyzések formájában írta meg, majd később ezeket rendezte össze kvázi napló formává. Kassák szövege a korabeli kulturális és politikai élet egyik páratlan dokumentuma. Egyes részei még Kassák életében megjelentek különböző folyóiratokban, később, 1982-ben Kassákné Kárpáti Klára vette elő a Kassák által autorizált kéziratot, hogy kötet formájában való publikálásra előkészítse. Mivel Kassák kiadója, a Magvető nem vállalta a kiadást, az Alföld hozta le folytatásokban 1985 júniusától, hatalmas sikerrel. Önálló kötet formájában először 1988-ban a Szépirodalmi Könyvkiadónál jelent meg a napló Botka Ferenc és Csaplár Ferenc szerkesztésében. A napló – mint ahogy e műfajnál megszokott – nem teljes. Maga Kassák is kiszerkesztett belőle részeket, de ami ennél is érdekesebb feladatnak tűnhet a jövőben, az a napló hiányzó részeinek a felkutatása.