Szeretet

- Hát te ki vagy? - kérdezte a kislány. - A Szeretet. - Játszanál velem? - Persze. Mit játszunk? - Játsszunk családosat. - Azt hogy kell? - Csak üljünk itt csendben. Moccanás nélkül. - Biztosan ezt szeretnéd? - Miért? Lehetne másképp? - Hát persze. Például énekelhetnél valamit. - Az nem jó. Apukám haragszik érte, mert zavarom a munkájában. - Akkor építs egy tornyot. - Nem lehet. Anyukám azt mondja, hogy folyton rendetlenséget csinálok. - Jól van. Akkor csak ülj itt csendben. Majd én mesélek. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Ez a kislány folyton-folyvást alkotott. Hol gyurmából készített figurákat, hol égigérő tornyot épített. Egyik nap, amikor készen lett a toronnyal, kiszaladt a konyhába egy pohár vízért. Hirtelen egy nagy csattanást hallott. Édesanyja nem vette észre a szoba közepén a tornyot, egyenesen beleütközött, elesett és eltörte a lábát. Heteken keresztül feküdt otthon gipszben és folyton felemlegette a kislánynak, hogy ez az egész azért történt, mert az széthagyta a kockákat. - Ó, szegény. Én tudok vigyázni a toronyra. Ott építem a sarokban, ahol biztosan nincs útban senkinek. -Tedd azt, kicsi lány - mondta mosolyogva a Szeretet.- Én pedig közben mesélek neked egy másik mesét. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Ez a kisfiú nagyon szeretett énekelni. Volt neki egy énekeskönyve. Abból énekelt minden este. Mígnem az apukája egyszer nagyon mérges lett rá, mert a kisfiú rossz jegyet hozott haza matematikából. Büntetésből elvette az énekeskönyvét. Onnantól kezdve a kisfiú dalolás helyett minden este matematika feladatokat oldott meg. Szép lassan elfelejtett minden dalt. - Ó, hát én tudok egy dalt. Apukám egyszer azt mondta, hogy az a kedvence- mondta a kislány. Azzal csengő hangján elkezdett énekelni. - Mi folyik itt? - jelentek meg a kislány szülei a szoba ajtajában. - Pszt -mondta a Szeretet- Csak legyünk itt csendben. A kislányuk szerint így kell családosat játszani. És mi most családosat játszunk épp. Így történt, hogy Anyuka és Apuka csak csendben álltak ott. Moccanatlanul figyelték az ő csodálatos kislányukat, ahogyan egy égigérő tornyot épített, miközben angyali hangon énekelt. Hagyták, hogy gyógyuljon a lelkük.