Tar Sándor: Ennyi volt

Nyáry Krisztián ajánlója A rendszerváltás előtt kétkezi munkásként dolgozó Tar Sándor a 90-es években a munkanélküli lét kilátástalanságát is kénytelen volt megismerni. Ennyi volt című kötetének címadó novellája egy munkáját és ezzel élete célját vesztő melós keserű önvallomása.  Ha egy szóban kéne összefoglalni mi köti össze a kötet szereplőinek életét, akkor az a keserűség lenne. Ez a peremlétben élők, az alkoholisták, a munkanélküli segélyre várók mindennapos alapérzése.  Az elbeszélés hőse sem tudja elfogadni, hogy nincs miért felkelnie, hogy a felesége vált családfenntartóvá, – azaz hogy a megszokott világ pillanatok alatt összeomlott körülötte.  Fejében ugyanazok a sötét gondolatok forognak, mint amiket a szerzői is megfogalmazott egy interjúban, amit a novella keletkezése után egy évtizeddel adott: „A magunkfajta embereknek két örömforrás van az életében: a szesz és a szex. Ennyink maradt. A szesz is drága, de azt legalább nem kell elvinni moziba, fodrászhoz. Ezért iszunk, kezicsókolom.”  Akkorra már az írótársadalom is kitaszította magából, hiszen kiderült, hogy a rendszerváltás előtt ügynökjelentéseket írt. Nem maradt más neki sem, mint hőseinek: a végtelen keserűség.