Tóth Krisztina: Nem igaz, hogy a szerző halott

Szeleknek fordít címmel jelent meg Tóth Krisztina új verseskötete, ami a 2020-2025 között született verseket gyűjtötte össze. Mikrotörténetek sokaságát gyűjtötte össze, amelyeket utcai képek, álmok, emlékek, fényképek vagy fájdalmak indítottak be. A podcastben szó esik talált tárgyakról, az utált gyerekkori verseskötetéről és egy csodálatos brazil könyvbemutatóról is.  A beszélgetés témái: A versek mint dokumentációk: versnapló Hogyan lesznek a megfigyelésekből történetek, majd költészet? Tóth Krisztina tekintete működésben: a varjúriasztó Egy kutya megéli az ösztöneit vs. vérengzés az angol pázsiton A Mi legyen című versből felolvas a műsorvezető, hogy rákérdezzen a tárgyi emlékek történetiségéről Elmúlásról, veszteségekről, a “múlt hordalékáról”, az emlékezés munkájáról “A költészet nagyon kevés embert érdekel”, felvillanások a költészet lényegéből 75 lépés a költészet, de miből lesz a vers? “Nagyon sok talált tárgyat kell felhalmozni” Az írás mint munka és a gyorsuló idő Távolság a nézőpont és a tárgy között A gyerekként írt első verseskötet: miért utálta? A személyesség új határai és a szerző halála Külföldi fordítások: fantasztikus történet a brazil könyvbemutatóról