„Unalmas házakat kell tervezni, ez a legnagyobb dicséret!” – Beszélgetés Csomay Zsófiával

Húsvéti adásunkban Csomay Zsófia építész, a MOME oktatója, az egyetem kampuszának tervezője a vendégünk! A Tanárnő személye megkerülhetetlen az építészközegben: olyan épületek tervezője, mint a Collegium Budapest Vendégház (2003) vagy a békéscsabai Megyei Könyvtár (1985). Ybl-díjas, legutóbbi elismerése a Moholy-Nagy díj.Az elmúlt évtizedben a sajtóban többször nyilatkozott, tavaly pedig többedmagával tüntetést is szervezett a budavári átalakítások és épületrombolások ellen. Csomay Zsófia életútja az építésztársadalomban és a várospolitikánkban végbement több változásra is rávilágít az elmúlt közel hatvan évből.Arról mesélt többek között, hogy milyen volt pályakezdő építésznek lenni a hatvanas években, illetve milyen volt az a ma már ritkán ismert családias és magas fokon elkötelezett szakmai közeg, amelyben – és a modernizációs kísérlet jegyében – megszülettek a kor ikonikus épületei. Beszélgetünk a rendszerváltás előtti intézmények (KÖZTI, Iparterv) hálózatáról, az azok közötti különbségekről, de szó esik több ízben arról is, hogy van-e legitimitása szabadidőruháknak.Milyen nyugati inspiráló példák voltak a kor építészei előtt? Mi a baj a Dunapart látképével? Mitől jó egy pad, és miért izgalmas az unalmas építészet? Elősegítheti-e az erőforráshiány a megalomán sztárépítészet felszámolását? Arról is szó esik, hogy miért van hatalmas szükség jó építészekre a gazdasági, politikai, ökológiai válságok korában.