Vers-estek a Müpában: Babits Mihály

Mit látunk ma Babitsban? Hőst, szentet, királyt, mint Szabó Lőrinc? Magát emésztő, szikár alakot, mint József Attila? Mértéket, mint Radnóti? Világítótornyot, mint Zelk Zoltán? A Nyugat biztos kezű, szigorú ítéletű szerkesztőjét? A Baumgarten-díj nagy hatalmú kurátorát? Vagy azt az írófejedelmet, akinek hatása saját korának kulturális életére csak Kazinczyéval mérhető? Olyannyira, hogy felesége, Tanner Ilona Kazinczy Ferenc feleségének nevén, Török Sophie-ként publikált – többek között a Nyugatban. Vagy a nagy tudású poeta doctust, akiről Karinthy Frigyes azt írja az Így írtok ti paródiájában: „A fogarasi elemi és a verseci főgimnázium nyolc osztálya jártak beléje, azonkívül nála végzett a budapesti tudományegyetem filológiai fakultása”? Babits Mihály foglalkoztatta a kortársakat. Mi fontos belőle az utókor számára? Ismerjük-e magas, érdes hangját, amelyen az Esti kérdést recitálja? Költői elefántcsonttoronyba képzeljük? Gimnáziumi katedrára? A Zeneakadémia színpadára, ahogy a Húsvét előttet olvassa? A New York kávéházba, amint a Nyugat egyik számát szerkeszti? Az esztergomi nyaralóba? Mit olvasunk tőle? Verset, esszét, regény? Vagy a fordításait? Komornak halljuk a hangját, vagy észrevesszük a humorát is? Van mondanivalója a nyolcvan éve halott Babits Mihálynak a mi korunk számára? Közreműködők a Nemzeti Színház művészei zongora: Darvas Ferenc Alkotók a műsort összeállította és bevezeti: Kiss Judit Ágnes rendező: Rubold Ödön