Zsidóság egy ipari város társadalmában a második világháború előtt, alatt és után, az ózdi példa - és az antiszemitizmus hétköznapi gyakorlata

Ózd, magyarország egyik legfontosabb ipari településévé vált a 19. század végére, ahol az ipari munka társadalmának a kialakulásával párhuzamosan erősödött meg a modern polgári társadalom. Ennek a kialakulásában, kis-, közép-, és nagypolgárként egyaránt fontos szerepet játszott az Ózdon a 19. század elejétől megtelepülő zsidóság. A kezdetben kis létszámú zsidó közösség a 20. század elejére már a község egyik meghatározó csoportja volt, létrehozta a saját felekezeti, kulturális, oktatási intézményrendszerét is. A kisebbség-többség együttélése a második világháborúig, a zsidótörvények életbe léptetéséig gyakorlatilag mentes volt az érdemi konfliktusoktól. A lényegében kisvárosi helyi társadalomban az antiszemita hangulat, az országos mintázatot követve változott. A helyzet a gettósítással és a deportálással változott meg, amikor a többségi társadalom tagjainak jelentős része nemhogy nem volt szolidáris a törvényen kívülivé tett kisebbséggel szemben, hanem saját anyagi gyarapodásának a lehetőségét látta meg a helyzetben.Előadásomban röviden összefoglalom az ózdi zsidó társadalom 19-20. századi történetét, különös tekintettel arra, hogy ennek keretét egy ipari település társadalma adta. A második részben pedig az 1944-46-os évek történetét,annak fontosabb eseményeit mutatom be, kitérve a deportálás utáni mindennapi vagyonszerzésre, a koncentrációs táborokból visszatérő túlélők beilleszkedésének a problémáira, a közösség újjászerveződési törekvéseire, az 1946-os ózdi pogromra, ami hozzájárult a helyi zsidó közösség elfogyásához.