115 - A remény birodalma

Az olasz bevándorlók helyzete az Egyesült Államokban nem volt túl rózsás a 19. században, sokszor emberszámba sem igazán vette őket az angolszász lakosság. Ahogy korábban a hozzájuk hasonlóan katolikus íreknek, nekik is meg kellett küzdeniük azért, hogy elismerjék őket. Ebben a helyzetben érkezett a pápa engedélyével egy apáca, Francesca Cabrini (aki felvette a „Xavér” férfinevet Xavéri Szent Ferenc tiszteletére), hogy gyámolítsa a rászorulókat. Ez a sok nehézség ellenére olyannyira jól sikerült, hogy az általa létrehozott jótékonysági hálózat mind a mai napig működik a Föld számos országában, ő maga pedig az első amerikai szent lett. Az ő történetét bemutató filmről, az idei Cabriniről szól a KatPol Kávéház mai adása. A téma nem kifejezetten olyan, amelyet általában választani szoktunk, hiszen katonai/hadtudományi kötődése egyáltalán nincs a filmnek, rendészeti/karhatalmi is csak hellyel-közzel. Viszont központi helyszín benne New York City egykor leghírhedtebb gettója, a Five Points, ugyanúgy, mint a New York bandái c. filmben, amiről szintén készítettünk már adást. A kíváncsiságunkat ez felkeltette, továbbá a téma egészében véve szerintünk olyan érdekes, hogy történelmi szempontból mindenképp szerettünk volna beszélni róla. A keresztény hitélettel kapcsolatban számos film készül mind a mai napig, ezek nem titkolt célja természetesen magának a hitnek a népszerűsítése. Ezek azonban általában alacsony költségvetésű, nem igazán széles körnek szóló művek. Maga a rendező, Alejandro Monteverde is hasonló, vallási tematikájú filmeket rendezett korábban. A film ennek a műfajnak számos toposzával szakít, és láthatóan azt a célt tűzi ki maga elé, hogy azokhoz is eljusson az üzenete, akik nem hívők. Az abban megjelenő általános humanizmus ugyanis univerzális érték, számtalan ateista is magáénak vallja. A szereplőket még imádkozni se igazán látjuk, és a hitről is keveset beszélnek. Beszélnek helyettük a tetteik. A befogadhatóságot jól mutatja, hogy a film a Rotten Tomatoes oldal alapján a kritikusoktól is 90%-ot kapott, míg a nézői értékelések is kiválóak. Ez a fajta megközelítés sokat tett a könnyű befogadhatóság érdekében, és éppen ezért azok is bátran megtekinthetik, akik egyébként a vallási üzenettel nem értenének egyet. Maga a film megjelenésre igen profi akár a díszletekről, ruhákról vagy a képi világról van szó, ahogy a színészekre se lehet panasz. Ami a történetet illeti, bizony a film a vallási tartalom mellett a jó értelemben vett „erős nő” toposzt is megfelelően ábrázolja. A törékeny apáca nem toxikus ellenségek miszlikbe aprításával bizonyítja rátermettségét, hanem állhatatosságával és kitartásával. Sosem adja fel a küzdelmet, és dacol New York-i polgármestertől kezdve a pápán át az olasz Szenátusig bezárólag mindenkivel, hogy nagy tervét megvalósítsa. A film az elejétől a végéig képes fenntartani a feszültséget és az érdeklődést, és nincs olyan pillanata, hogy az ember legyintene, „ez képtelenség”. Összességében véve a filmet mi mindenkinek ajánlani tudjuk, ugyanis bárki megtalálhatja benne a számítását. A történet fordulatokkal teli, a filmet pedig nagyon nehéz lenne vallási propagandával vádolni. Az adáshoz jó szórakozást kívánunk!