52 - J'Accuse

„De ez a levél hosszúra nyúlt, elnök úr, és ideje befejezni.  Vádolom Du Paty de Clam alezredest abban, hogy ördögi közreműködője volt a jogtiprásnak, hitem szerint öntudatlanul, és abban, hogy három éven át védelmezte káros munkáját a legabszurdabb és legbűnösebb machinációkkal.  Vádolom Mercier tábornokot abban, hogy bűntárs, még ha lelki gyengesége által is, az évszázad egyik legnagyobb bűntettében.  Vádolom Billot tábornokot abban, hogy kezében tartotta a Dreyfus ártatlanságát igazoló megkérdőjelezhetetlen bizonyítékot, és eltitkolta azt; hogy bűnös az emberiesség és igazság elleni bűnben, melyet politikai cél és a kompromittálódott vezérkar megmentése motivált.  Vádolom de Boisdeffre és Gonse tábornokokat abban, hogy bűntárssá váltak ugyanebben a bűnben, egyikőjük egyértelműen hitbuzgósága, másikuk talán azon testületi szellem által, amely a katonai hivatalokat szent tehenné, megkérdőjelezhetetlenné teszi. […]  Végül, vádolom az első hadbíróságot abban, hogy jogsértő döntés hozott, amikor elítélte a vádlottat olyan dokumentumok alapján, melyek titkosak maradtak, és vádolom a második hadbíróságot abban, hogy elfedte ezt azon tudatos törvénysértés által, hogy a bűncselekmény elkövetőjét felmentette.”  - részlet Émile Zola Vádolom…! (J’Accuse…!) című nyílt leveléből, a L’Aurore párizsi napilap 1898. január 13-i számából  A francia költő híres levelének szavai mind a mai napig erős érzelmeket ébresztenek az olvasóban, és úgy emlékeznek e sorokra, mint egy kiemelkedő sajtótörténeti pillanatra. A költő 1898-as írása ugyanakkor csak egy pillanat volt abból az ügyből, amely mintegy egy évtizedre a francia belpolitika egyik legfőbb csatatere lett. Ez az 1894-1906 között húzódó Dreyfus-ügy, amely egy német felmenőkkel rendelkező, zsidó vallású francia vezérkari százados hazaárulás miatti életfogytiglani elítélésével kezdődött, melyet a borzalmas dél-amerikai Ördög-szigeten kellett eltölteni és a teljes francia politikai élet átrendeződésével végződött. A liberális „dreyfusardok” és a jobboldali, gyakran antiszemita „anti-dreyfusardok” küzdelme a Harmadik Francia Köztársaság egyik meghatározó politikai-társadalmi krízise volt.  Az ügy inkább szimbolikus jelentőségű volt, de tényleges következményei távolra mutatók voltak, így többek között az idehaza nem túl pozitív kicsengésű Georges Clemenceau – aki hatszáznál is több cikket írt Dreyfus védelmében – is ezáltal tudta megszilárdítani saját politikai karrierjét. Ezt, az idehaza részleteiben nem túlságosan ismert ügyet és időszakot idézi fel Roman Polanski új filmje, a Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy, amelyről a Katpol Kávéház 52. adása is szól.  Felhasznált zenei betétek: - Alsace Et Lorraine · Musique De La Garde Républicaine - Direction : François Delaporte -  Les Plus Belles Marches Militaires  ℗ 2010 Rendez-Vous Digital - Le rêve passe - Musique des équipages de la flotte de Toulon, Lucas Rodriguez (Anthologie de la musique militaire française (De 1870 à nos jour Concord Music Publishing, Sony ATV Publishing