53 - While at War

A második spanyol köztársaság 1931-es megalakulása (XIII. Alfonz király dicstelen bukását követően) úgy tűnt, tiszta lapot biztosít az országnak. Ám a valóság elég gyakran kiábrándító tud lenni: mind a baloldal (radikális szocialisták, anarchisták és kommunisták), mind a jobboldal (királypártiak, karlisták és a helyi fasiszta mozgalom, a falangisták) arra akarta használni a demokratikus intézményeket, hogy társadalmi elképzelését az országra erőltesse. Ennek csak ideig-óráig tudtak ellenállni a köztársaság gerincét alkotó polgári pártok. Gil Robles, a jobboldali pártokat tömörítő CEDA diktatórikus hajlamú vezetője kijelentette: „a demokrácia nem cél, csak egy eszköz arra, hogy az új államot meghódítsuk”. A két oldal harca dominálta a rövid életű köztársaság politikáját, és ennek részeként a CEDA 1934-es kormányba kerülése miatt a kommunisták erőszakkal válaszoltak, többnyire sikertelenül. Egyedül Asztúriában értek el komolyabb sikert, ahol a mérsékeltebb szocialisták és az anarchisták is melléjük álltak; itt a bányászok körében robbantottak ki fegyveres felkelést. A leverésükre küldött erők parancsnoka egy ambiciózus férfi volt, Francisco Franco Bahamonde, akit 1926-ban, alig 33 évesen neveztek ki dandártábornokká, ezzel pedig Európa legfiatalabb tábornoka lett. Franco és afrikai csapatai könnyedén leverték a felkelést és véres megtorlást rendeztek. Bár a politikai erőszak egy időre lekerült a napirendről, egyértelművé vált, hogy a helyzet békés rendezése a két oldal között nem lehetséges. 1936-ban aztán a baloldal összes pártja a Népfrontba tömörülve egy szoros választáson legyőzte a CEDA-t. A káosz egyre jobban a tetőfokára hágott, a tábornoki kar pedig hozzálátott egy puccs szervezéséhez, főleg, hogy az eddig nagyon harcias Gil Robles úgy döntött, mégsem kér az erőszakból. A szikrát az jelentette, amikor egy falangisták által megölt szocialista érzelmű rendőrtiszt miatti megtorlásként társai törvénytelenül végeztek José Calvo Soteloval, a jobboldal egyik vezéralakjával. Július közepén még úgy tűnt, ez is egy szokványos katonai puccs lesz. Ahol sikerült átállítani a hadsereget, ott a harc többnyire azonnal eldőlt, ám sok helyen a helyi erőszakszervezetek és a milíciák harca döntötte el a győztest. A nagyvárosok többségében (mint Madrid és Barcelona) a milicisták legyőzték a felkészületlen és zavarodott hadsereget. Ami még komolyabb problémát jelentett, az az, hogy a felkelés titokban kijelölt vezetője, egy korábbi puccskísérlet miatt Portugáliában száműzetését töltő tábornok, José Sanjurjo repülőgépbalesetben meghalt (meglehetősen nevetséges módon azért, mert túl sok ruhát pakolt a gépre, ami így átborult a felszálláskor, megölve őt). A két oldal vezető nélkül maradt, és kérdésessé vált a harc gyors befejezése. Ebben a furcsa időszakban játszódik az Amíg a háború tart c. 2019-es spanyol film, amely podcastunk 53. adásának témája Enz és Rammjäger83 részvételével. A film története a spanyol polgárháború első napjaiba kalauzol el minket, két főszereplője Miguel de Unamuno világhírű költő és filozófus, a Salamancai Egyetem örökös rektora, aki annak idején a királlyal is ujjat húzott, és a már említett Francisco Franco, aki hamarosan a nacionalisták fővezére lesz. Franco aktív alakítója az eseményeknek, szövetségesei támogatásával helyezkedik úgy, hogy keresztülvigye az akaratát a tábornoki juntán, aminek legbefolyásosabb tagjai, a „Direktor” fedőnévvel az összeesküvést szervező, hideg és számító Mola, és a megrögzött köztársaságpárti, szabadkőműves Cabanellas tartanak Francotól, ugyanakkor szükségük is van rá és Marokkóban kiépült katonai nimbuszára. A felhasznált zenei betétek: - Marchas Militares de España - Tercios Heroicos (https://www.youtube.com/watch?v=tQufwcYyZIU) - Cara al Sol - anthem of the Falange Española de las JONS (https://www.youtube.com/watch?v=C4qvZT_y2g4)