A jelenlegi magyar baloldal végét jelenti az anti-orbánizmusra épülő elitpolitizálás

Mintha megint reneszánsza lenne a magyar politikában annak, hogy nem számítanak a politikai oldalak, nincs is olyan, hogy jobb és bal oldal. Ennek sok előképe van a nyugat-európai demokráciákban, csak éppen ezekről a végén kiderült, hogy nem többek, mint politikai termékek. Erről beszélgettünk Jámbor András országgyűlési képviselővel.   A rendszerváltás utáni politikai életben többször előkerül termékként a se nem bal, se nem jobb kérdése. Ez egyfajta öndefiníciós kísérlet, amely talán sokkal jobban szól a „régiektől” való megkülönböztetésről, semmint arról, hogy ideológialag mit is gondol magáról az adott közösség. „Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar” – ez volt a 90-es években a Csurka István vezette Magyar Igazság és Élet Pártja alapelve. 2017-ben a Momentum párttá válásának hajnalán sokszor elhangzott az a megközelítés, hogy se nem jobb, se nem bal, a többit majd meglátjuk. A Tisza-párt mostani fázisában is elhangzik az, hogy se nem jobb, se nem bal, csak magyar. Nem egyedülálló ez, hiszen Franciaországban Macron elnök úgy volt képes a maga javára átrajzolni a politikai térképet, hogy a jobb-bal dichotómiát idejét múltnak kezdte tekinteni. Más kérdés, hogy 2024-ben ennek egyértelmű lett a következménye, hiszen saját magát szalámizta le ez a centrista megközelítés. Jámbor András szerint a magyar baloldal előtt is áll-állt egy stratégiai dilemma: értékalapú politizálás vagy anti-orbánizmus. Az utóbbi nyert. Ez könnyebb útnak számított, több és nagyobb választói koalíciót feltételezett. Ennek következménye, hogy értékalapú megmozdulások transzformálódtak át anti-orbánista megmozdulásokká. A 2018-as rabszolgatörvény elleni tüntetés, amely a munkavállalói jogokról szólt, egy pillanatban már térben és témában is átalakult a sajtószabadság elleni megmozdulássá. Érdemes megnézni, az értékalapon íródott és alapvetően baloldali megközelítésű 2022-es összellenzéki program hogyan került a sarokba, és a jobboldali beállítottságú Márki-Zay Péter miképpen tette a kampányt anti-orbánista show-vá. Miközben az anti-orbánizmus győzött az ellenzéki útkeresés harcában, Jámbor András arra mutat rá, hogy soha nem volt ennek a gondolatnak többsége a társadalomban. Téves állítás, ha azt gondoljuk, a Fidesszel szembeni világ szavazói anti-orbánisták lennének. Amennyiben elfogadjuk ezt az állítást, akkor az erre épülő ellenzéki stratégia rossz, és valójában elitpolitizálást jelent csak. Miközben nem igaz az az állítás, hogy Nyugat-Európában már ne lenne jelentősége a bal-jobb tengelynek. Sőt a baloldal erősödése látszik Franciaországban, Olaszországban, és Nagy-Britanniában is. Jámbor András szerint a baloldal akkor képes megépülni, ha új utat választ, értékalapon politizál, és nem az anti-orbánizmus lesz a kizárólagos programja. A két adekvát társadalmi csoport, amellyel társadalmi koalíciót kell kötni, a szakszervezeti világ és az egyetemi világ. És el kell fogadni, hogy ezek a csoportok nem teljesen kompatibilisek az anti-orbánizmus szavazói közegével.