A választók egy része baloldali értékrendet vallva is a Fideszre szavasz

A választói értékrendek kutatása átfogóbb képet mutat a társadalomról, mint egy pillanatfelvétel a pártpreferenciákról. Hogy egy pártot mennyien választanak, sok minden befolyásolja, de ha nem nézzük meg a szavazóik értékválasztását, akkor túlságosan leegyszerűsítő véleményt tudunk csak kialakítani. Az Új Egyenlőség podcastadásában Bíró-Nagy Andrással, a Policy Solutions vezetőjével elemeztük Magyarország Értéktérképe 2022 című kutatásuk adatait. A Policy Solutions 2018 után második alkalommal készített felmérést arról, hogy mit gondolnak a magyarok egyes társadalmi és gazdasági kérdésekről. Ez a sokdimenziós felmérés képet ad arról, hogy nem önbesorolás szerint, hanem egy klasszikus politikai értékrendet felrajzoló koordinátarendszerben hogyan néz ki a választói rétegződés. Ahogy 4 évvel ezelőtt is azt a sommás megállapítást tehetjük, hogy a többség a baloldalon van. Ez ugyanakkor ellentmond annak, hogy ismét kétharmados többséget szerzett a Fidesz, amely magát deklaráltan jobboldali pártnak mondja. Ez az ellentmondás csak látszólagos, hiszen az értékválasztások mögött hitelességi kérdés is van. Azaz hiába mondja egy választó, hogy az állam feladata a jó minőségű, mindenkire kiterjedő ingyenes állami egészségügy biztosítása, ha ezt a Fidesz által véghezvihető szakpolitikai megoldásnak hiszi. Ugyan az adatok szerint a többség baloldali besorolású, de vannak érdemi változások a négy évvel ezelőtti adatokhoz képest. Ez főleg a gazdasági bal-jobb tengelyen érhető tetten. Miközben Budapest esetében szinte semmilyen változás nem tapasztalható, a kistelepülések világa gazdasági értelemben véve jobbra tolódott. Ez persze nem azt jelenti, hogy piacpártiak lennének, de kevésbé jellemző a piackritikus attitűd. A beszélgetés során is kiemeltük, hogy ennek egyik dimenziója a szegénységhez és a munkához való viszony. A falvakban, kisvárosokban erősebb az a vélekedés, hogy aki szegény, az önmaga tehet erről. Ennek ellenkezője tapasztalható a fővárosi választók körében, annak ellenére, hogy egy nagyvárosban élő sokkal kevésbé találkozhat a közösségek által felmutatott szolidaritással. Annak érdekében, hogy a kutatás ne csak a gazdasági skálán írja le az értékválasztásokat, a társadalmi értékek kutatása is része volt a felmérésnek. Ezek a rendpártiságot, a halálbüntetést, a cigánysággal kapcsolatos előítéleteket mérő kérdésekre adott válaszok összességében azt mutatták, hogy e tekintetben nincs változás a magyar társadalomban. Egyedül a fővárosi választók mentek el progresszívebb irányba, amelyet társadalmi szinten „kiegyenlített” a községekben lakók konzervatívabbá váló világképe. Nehéz megítélni, hogy mi történik az elkövetkező hónapokban a társadalomban, és képes-e a Fidesz saját elképzelése szerint igazítani a választói értékrendet. Erre biztosan lesz kísérlet a szankciókkal szembeni politikai akció során. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy bár a többségnek értékalapon nem a mostani kormánypártok szavazójának kellene lennie, mégis ott talál magának politikai otthonra.