Akkugyártás Magyarországon

Az Új Egyenlőség podcast adásában Czirfusz Mártonnal, a Periféria alapítójával beszélgetünk a magyar akkumulátorgyártás helyzetéről. A több tízezer munkahely, és jelentős részvétel a GDP termelésben milyen feladatokat hárít a szektorra. Olyan kérdésekre is kerestük a beszélgetés során a válaszokat, hogy milyen érdekképviseleti kihívások vannak, és főképpen az EU iparpolitikája milyen módon van összhangban a magyar törekvésekkel. Magyarországon jelenleg bővülőben van az elektromos járműgyártást kiszolgáló akkumulátoripar. A kormányzati tervek arról szóltak, hogy közel 40 hazai vállalat az évtized közepén több mint 30 ezer főt fog foglalkoztatni. Ez egyelőre nem látszik az adatokból, de fokozatosan emelkedik a létszám. Miért fontos az akkumulátorgyártás? Az autóipar 3,9 %-kal járult hozzá a GDP-hez 2021-ben. Ha beleszámítjuk az egyéb beszállítói ágazatokat, akkor már most kb. 20%-ot tesz ki, amely a már eldöntött tervekkel együtt 30%-os szintre is emelkedhet. Ez persze iszonyú gazdasági kitettséget is jelent. A magyar kormány szándéka az volt, hogy az akkumulátoripar révén hídszerepet töltsünk be. Azaz a nyugat-európai autó- és az ázsiai ak¬kumulátorgyártó vállalatok között legyen az értékláncban egy erős pozíciónk. Arra fűzte fel ezt a gondolatot a magyar miniszterelnök, hogy a meglévő autóipari kapacitásaink csak akkor maradhatnak meg, ha képesek vagyunk az újfajta hajtások felé nyitni. Ez pedig jelen technológiai tudásunk alapján az elektromos meghajtás. Egy darabig, ahogy Czirfusz Márton írta egy tanulmányában: „A magyar kormány akkumulátorstratégiája – amely a kelet-ázsiai szereplőkkel felépülő értékláncon és Magyarország német OEM-ek felé való közvetítő szerepén alapul – az uniós iparpolitikával párhuza¬mosan, de attól részben elszigetelve fut.” Mostani megállapítása az, hogy ez a mondat annyiban módosult, hogy nem látszik az uniós önálló iparpolitikai megközelítés. Az a terv, hogy legyen európai tulajdonban lévő nagy akkumulátorgyártó cég, amely erős konkurenciát jelent a távol-keletieknek, nem tudott megvalósulni. Ebből következően maradnak a meglévő kapacitások, amelyek idehozatalában erős szerepet játszik Magyarország. Itt persze kérdés, hogy ez mennyire a magyar kormány tárgyalási stratégiájának köszönhető, vagy inkább az autógyárak saját döntéseinek. Az mindenképpen szerepet játszik ebben, hogy továbbra is alacsonyak a bérek a többi EU-s tagállamhoz képest. Egy teljes munkaidő-egyenértékes munkavállaló bérköltsége Magyarországon 2021-ben 35 ezer euró, Németországban 62 ezer euró, Svédországban pedig 97 ezer euró volt az alágazatban. Sajnos mindez azt is jelenti, ha ez a versenyelőnyünk, akkor az ország kénytelen lesz lent tartani a béreket a későbbiekben is. Ellenkező esetben félő, hogy ezek a kapacitások elmennek az országból. Közben az új gyáraknál a szakszervezetek nagyon nehezen vetik meg a lábukat, ami a dolgozói kiszolgáltatottságot sok esetben erősíti. Ezen képes lehet változtatni az európai szakszervezeti mozgalom, amely főképpen az IndustriAll Europe révén szakmai támogatást adhat a magyar érdekképviseleteknek. Az Új Egyenlőség podcast a Európai Progresszív Tanulmányok Alapítvány (FEPS) és a Policy Solutions támogatásával készült.